Sebastian Lewis Shaw angol színész, színházi rendező, regényíró, drámaíró és költő volt. Hét évtizedes pályafutása során több tucat színpadi előadásban és több mint 40 film- és televíziós produkcióban szerepelt.
Shaw a norfolki Holtban született, és nyolcévesen debütált színészként egy londoni színházban. Színészetet a Gresham's Schoolban és a Royal Academy of Dramatic Artban tanult. Bár elsősorban londoni színpadokon dolgozott, 1929-ben debütált a Broadway-n, amikor a Kötélvég két gyilkosának egyikét alakította. Első filmjében, a Caste ban 1930-ban szerepelt, és gyorsan nevet szerzett magának a filmekben. Fiatalon "rossz színészként""Sebastian Shaw Obituary", The Daily Telegraph, 2 January 1995. jellemezte magát, és azt mondta, hogy sikerét elsősorban jóképűségének köszönheti. Azt állította, hogy csak azután érett meg előadóművészként, hogy visszatért a második világháború alatti Királyi Légierőnél teljesített szolgálatából.
Shaw különösen Shakespeare-darabokban nyújtott alakításairól volt ismert, amelyeket merésznek és korukat megelőzőnek tartottak. 1966-ban csatlakozott a Royal Shakespeare Company-hoz, ahol egy évtizedig maradt, és néhány legelismertebb alakítását nyújtotta. Számos verset és egy regényt is írt, 1975-ben A keresztelő címűt. 1983-ban szerepelt az eredeti Star Wars trilógia harmadik részében, a Jedi visszatérben, mint a megváltott Anakin Skywalker, valamint Skywalker szelleme a film eredeti, 1983-as mozibemutatóján.
Korai élet Shaw Geoffrey Shaw, a Gresham's School, egy norfolki független bentlakásos iskola zenetanára három gyermekének egyike volt, ahol Shaw megkezdte tanulmányait. Leech, Richard. "Better Than Beefcake: Sebastian Shaw", The Guardian, 29 December 1994, Features (section), p. T12. Nagybátyja, Martin Shaw, egyházi zeneszerző volt, és családja zeneszeretete nagyban befolyásolta Shaw karrierjét."Sebastian Shaw", The Times, 30 December 1994, Features (section).
Karrier
Korai karrier Shaw nyolcévesen debütált londoni színpadon a Cockyolly Bird című fiatal zenekar tagjaként a chelsea- i Royal Court Theatre- ben 1914 újév napján. A Gresham's-ben töltött ideje alatt Petruchio szerepét is játszotta A makrancos lányban, ami William Shakespeare műveiből származó számos előadása közül az első volt; iskolatársa , W. H. Auden, aki később nagyra becsült költővé vált, Katherinát alakította a darabban vele szemben. A Gresham's után Shaw festőnek készült, és két évet töltött a Slade Képzőművészeti Iskolában, mielőtt a színészet felé fordult volna; a váltásról apja azt mondta neki: "Kíváncsi voltam, mikor térsz már észhez." Ösztöndíjat kapott a londoni Bloomsbury- i Királyi Drámaművészeti Akadémiára. Charles Laughton színész Shaw-val egy időben iratkozott be az akadémiára, aki később azt mondta, hogy az első benyomása Laughtonról egy "szegény kövér fiú" volt. Kernan, Michael. "Sebastian Shaw & the Shades of the Bard", The Washington Post, 1 March 1980, Style (section), p. B2. Bár Shaw és diáktársai eleinte sajnálták Laughtont, tehetsége gyorsan lenyűgözte őket.
Shaw bristoli, liverpooli és hulli regionális színházakban lépett fel. 1925-ben Londonban lépett fel A Nap jele arkangyalaként, és először Lewis Doddot, majd az Őrnagyot alakította Az állandó nimfa különálló produkcióiban. Versbeszédet a híres színházi rendező, William Bridges-Adams irányítása alatt tanult a stratford-upon-avoni Stratford Festival Company- ban, ahol eljátszotta korai Shakespeare-szerepeit, köztük Rómeót a Rómeó és Júliában, Ferdinándot a Viharban és Hal herceget a IV. Henrikben 1926-ban. Kritizálták az utóbbi szerepben tanúsított merészsége miatt. Amikor Hal herceg magához veszi a királyságot, és elutasítja az öncélú Falstaff karakterét, a korabeli hagyományok azt követelték, hogy Hal herceg a vidám ivópartnerből arrogáns sznobbá váljon, de Shaw ezt a nézetet egyszerű gondolkodásúnak és Shakespeare forgatókönyvével szemben ellentmondónak tartotta. Ehelyett belső sajnálatot fejezett ki amiatt, hogy elhagyta Falstaffot, és elfogadta az új felelősséget. Az értelmezést akkoriban bírálták, de évekkel később a karakter megformálásához való standard megközelítéssé vált.Seaton, Ray. "Mr. Shaw's Voyage of Discovery", Express and Star, 29 April 1974.
Shaw 1929-ben debütált a Broadwayn, amikor a gyilkos Wyndham Brandont alakította Patrick Hamilton színpadi thrillerében, a Kötélvégben. 1929-ben feleségül vette Margaret Delamere-t, és vele éltek Albanyban, egy lakóparkban a Piccadilly mellett, Westminsterben. A kettőjüknek végül született egy közös lányuk, Drusilla (született 1932-ben)."IN MEMORIAM Mr. Sebastian Shaw", The Daily Telegraph, 15 February 1995. 1931-ben visszatért William Shakespeare műveihez, Claudiót alakította a Mértékről mértékre című darabban a londoni Fortune Playhouse -ban. 1932-ben ismét Rómeót alakította az Embassy Theatre -ben. Ebben az időszakban további munkái között szerepelt Ivor Novello Napfénynővérek című darabjának 1933-as, a Double Door Sybil Thorndike színésznő oldalán 1934-es, J. M. Barrie Csók Hamupipőkének című darabjának 1937-es és Robert Morley Jóság, milyen szomorú című darabjának 1938-as előadása.
Shaw első filmje az 1930-as Caste volt. Hamarosan nevet szerzett magának olyan filmekben, mint a Brewster milliói (1935), a Men Are Not Gods (1936) és az 1937-es Farewell Again Pályafutásának ebben a szakaszában körülbelül heti 300 fontot keresett, ami jelentősen magasabb volt, mint az akkori brit miniszterelnök fizetése. A Daily Telegraph által „sima gonosztevőként” jellemzett Frank Sutton szerepét hozta el az 1937-es The Squeaker című filmben, míg 1939-ben a főszereplőt, David Blacklock parancsnokot alakította Conrad Veidt és Valerie Hobson oldalán a The Spy in Black című filmben, Michael Powell és Emeric Pressburger első közös munkájában. Shaw filmrajongónak vallotta magát, és az Oscar- díjas színészt , Spencer Tracyt „minden képernyőszínész nagy istenének” nevezte;Pirani, Adam. "Sebastian Shaw: The Return of Anakin Skywalker", Starlog, July 1987, Vol. 11, Issue 120, pp. 56–57, 96. annyira lenyűgözte Tracy technikája, hogy azt állította, depressziós lett a filmjei nézése közben, mert Tracy egyszerűnek mutatta a színészetet, míg Shaw azt állította, hogy annyira nehéznek találja saját magát elsajátítani.
Második világháború és a háború utáni karrier Amikor kitört a második világháború, Shaw szünetelt a színészetben, és csatlakozott a Királyi Légierőhöz. 1941. április 25-én próbaidős megbízott pilótatisztként nevezték ki az Adminisztratív és Különleges Feladatokkal Foglalkozó Osztályon majd a következő három hónapban gyorsan előléptették próbaidős pilótatisztté, repülőtisztté és repülő hadnaggyá. A Guardianben megjelent nekrológja szerint Shaw kevés akciót látott a szolgálatban, és azt mondták neki, hogy az egyetlen esélye a repülésre az utólövészként való bevetés. Néhány pilótatársa autogramokat zaklatott Shaw-tól, míg mások gúnyolták előkelő akcentusát, amire ő a kevésbé kifinomult beszédmódjuk kiváló és nem túl hízelgő utánzásával válaszolt. A háború után is betöltötte a Királyi Légierő Önkéntes Tartalékos tisztségét, amíg 1954. február 10-én le nem mondott tisztségéről; megtarthatta rangját.
A háború utáni londoni visszatérése után Shaw elvesztette albany-i lakását és színészi szerződését, és lényegében újra kellett kezdenie színészi karrierjét. Bár a háború előtt húsz filmben szerepelt, és már kezdett erős főszereplőként hírnevet szerezni, az 1930-as években „rohadt színészként” jellemezte magát, aki főként jóképűsége alapján kapott szerepeket. Ebben az időszakban a „kis moziélelmiszer” kifejezést használta, amikor színészként jellemezte magát. Úgy érezte, hogy a katonai szolgálatból való hazatérése után megtanult rendesen színészkedni, és előadóművészként is érettebbé vált. Shaw a Királyi Légierőnél szerzett tapasztalatát jó hasznára vált, amikor pilótát játszott a Journey Together című, 1946-os RAF kiképzőfilmben, amelyben Edward G. Robinson színész oktatta Richard Attenborough színészt a repülés alapjaira.Benedick, Adan. "Sebastian Shaw", The Independent, 13 February 1995 Gazette (section), p. 12.
1945-ben Shaw visszatért az Embassy Theatre-be, hogy Fjodor Dosztojevszkij A szerencsejátékos című darabját rendezze. Az évtized jelentős színházi szerepei között szerepelt Herkules A trák lovakban a Lyric Theatre-ben, Hammersmith 1946-ban, Mr. Hern-Lawrence Florida Scott-Maxwell kísérleti darabjában, az Én mondtam magamnak című darabban a Mercury Theatre-ben, a Notting Hill Gate-ben 1947-ben, Sir James Kirkham Őexcellenciája című darabjában a Prince's Theatre-ben 1950-ben, valamint Filmer Jesson, MP Arthur Wing Pinero Ő háza rendben című darabjában a New Theatre-ben 1951-ben. 1956-ban címszerepet játszott Hugo von Hofmannsthal Everyman című darabjának első brit produkciójában. Ugyanebben az évben megírta apja ballada-operájának, az All at Sea -nek a dalszövegét, amelyet a Royal College of Music- ban játszottak. 1957-ben Lucifert játszotta a Lucifer testvér című darabban Shrewsburyben, Shropshireben, és egy baljós velencei ügynököt Jonathan Griffin A rejtett király című darabjában Edinburghben.
Ahogy Shaw idősebb lett, drámai színészként egyre erősödött a hírneve, és éles intelligenciájáról és méltóságteljes stílusáról vált ismertté. Bár jóképűsége csökkent, a kritikusok úgy vélték, hogy pirospozsgás és viharvert arcát jól használta a nagyság és az önbizalom megidézésére olyan szerepekben, mint tábornokok, papok és ismerős shakespeare-i szerepei. 1956-ban meghalt felesége, Margaret Delamere; őt gyászolta lányuk, Drusilla. Shaw az 1950-es évek közepén romantikus kapcsolatba kezdett Joan Ingpennel, a jól ismert klasszikus zenei és opera tehetségkutató ügynökkel, aki korábban képviselte őt. A két színész romantikus kapcsolatban állt, olyannyira, hogy Joan vezetéknevét vette fel, egészen Shaw haláláig.Sutcliffe, Tom. "Obituary: Joan Ingpen, Inspirational artistic organiser at Covent Garden, Paris Opera and the New York Met", the Guardian, 14 January 2008, Obituaries Pages (section), p. 34. Az 1980-as években azonban Shaw rövid kapcsolatot ápolt Harriet Ravenscrofttal, John Peel lemezlovas édesanyjával is, akivel a Ludlow-i Ludlow-kastélyban való fellépése során ismerkedett meg. Négynapos felváltva osztotta meg idejét Ingpen és Ravenscroft között, amihez mindkét nő beleegyezett. Bár Peel jól kijött Shaw-val, és azt mondta, hogy boldoggá tette anyját, azt mondta, hogy nem érezte jól magát ebben a helyzetben. Úgy érezte, hogy ez megzavarta anyja barátságait és egy stabilabb kapcsolat kilátásait.Peel, John and Ravenscroft, Sheila (2007). Margrave of the Marches, Chicago: Chicago Review Press, p. 87–89. .
1965-ben William Gaskill brit színházrendezőt nevezték ki a Royal Court Theatre művészeti igazgatójává, ahol a repertoár helyreállítását remélte. Megkereste Shaw-t, aki fiatalon debütált színészként a Royal Court Theatre-ben, és Shaw beleegyezett a visszatérésbe. A következő évben számos fellépést tartott ott, köztük General Conrad von Hotzendorf szerepét John Osborne Hazafias vagyok című darabjában; különböző szerepeket Ann Jellicoe Shelley című darabjában; Sir Francis Harker szerepét NF Simpson The Cresta Run című darabjában és Pte Atterclife szerepét John Arden Serjeant Musgrave tánca című darabjában.
Royal Shakespeare Company