A Szent Bertalan-székesegyház (), eredetileg Szent Bertalan-templom, egy gótikus római katolikus templom, amely a csehországi Plzeň főterén található. Valószínűleg a városalapításkor, 1295 körül épült. 102,26 méteres harangtornyával az ország legmagasabb temploma. A templom 1993-ban, a Plzeňi egyházmegye létrehozásával székesegyházi rangra emelkedett. 1995-ben a Cseh Köztársaság nemzeti kulturális műemlékévé nyilvánították.

Története

A templom építése A Szent Bertalan-templomot valószínűleg Plzeň városával egy időben, 1295 körül alapították. Eredetileg csupán a Roudná negyedhez tartozó Malice Mindenszentek-templom filiája volt. Mindkét templom kegyura a cseh király volt; 1310-ben II. Henrik cseh király (1265–1335) a kegyúri jogot a Német Lovagrendre ruházta át. Ugyanebben az évben azonban a királyt elűzték a cseh államból, a rend pedig nem merte érvényesíteni ezen jogát. A Német Lovagrend végül 1322-ben szerezte meg e jog érvényesítését Luxemburgi János (1296–1346) cseh királytól. Ezt követően azonban újabb probléma merült fel a Mindenszentek templomával a plébánia feletti konfliktus formájában, amely 1342-ben a Német Lovagrend javára dőlt el. A plébániaépületek átvétele így valószínűleg a templomépítés megkezdésének mozgatórugójává vált. A Német Lovagrend 1546-ig maradt a templom kegyura, amikor is Plzeň városa szerezte meg a fent említett kegyúri jogot.

Az építkezés kezdetének pontos dátuma nem ismert, de a legrégebbi fennmaradt utalás 1307-ből származik, amikor Wolfram Zwinillinger helyi polgár a malátázóját és az aszalóját a Szent Bertalan-templomra hagyományozta, azzal a feltétellel, hogy lelki üdvéért évente misét celebráljanak. Ebből kifolyólag becsülhető, hogy a templomot megközelítőleg Plzeň városával azonos évben – röviddel 1295 után – alapíthatták. Nem ismert azonban, hogy pontosan hol állt. A templom nyilvános piactéren való elhelyezése rendkívül szokatlan megoldás volt. A templom építése 1342 után a szentéllyel vette kezdetét. A templom apszisa a tipikus szentélyek megszokott arányaihoz képest rövidebbnek tűnik. Ennek oka a fő- és mellékhajók építése során bekövetkezett részleges visszabontása. A szentély a hosszház első pillérpárjáig ért, ezért a méretét módosítani kellett. A pilléreket eredetileg rövidebbre tervezték, amit az 1360-as évek után megváltoztattak, főként azért, mert a szentélyt megnagyobbították.

A főhajó és a mellékhajók építése megközelítőleg 1375-től zajlott. Először a kéttornyos nyugati homlokzatot alakították ki, majd az építkezés a már álló szentély irányába folytatódott. A terv két harangtorony – egy északi és egy déli – felépítését foglalta magában, amelyek közül a déli soha nem készült el. A sekrestye a szentély északi oldalán épült fel a toronnyal együtt. A hosszház falait a huszita háborúk kezdetéig (az 1420-as évek körül) teljesen felhúzták. Az északi torony magassága nem haladta meg a párkányzat magasságát. A templomot csupán egy magas sátortető formájú tetőszerkezettel fedték be, amelyen egy kisebb harangok számára kialakított tornyocska is helyet kapott. Ez lehetővé tette a templom használatát még a befejezése előtt.

A huszita háborúk utáni korszak A templom építése a huszita háborúkat követően folytatódott. Az oldalportálok a 15. század elején készültek el. 1476 után a főhajót és a mellékhajókat kör keresztmetszetű támaszokon nyugvó hálóboltozattal fedték le. Az építőmester, aki valószínűleg az eichstätti Erhard Bauer mester volt, megváltoztatta az eredeti tervet, mivel a pilléreket eredetileg szögletesre tervezték. Ekkorra a déli torony megépítésének tervét már elvetették, mivel az ellentétes volt a korszak esztétikai felfogásával.

A templom fontos részét képező Šternberk-kápolnát (Sternberg-kápolna) az 1470-es és 1480-as években építették hozzá a szentély déli részéhez. A Šternberk család temetkezési kápolnájának szánták. Alkotója Hans Spiess volt, aki abban az időben II. Ulászló király szolgálatában a közeli Křivoklát várán dolgozott. 1472-ben Šternberki Jaroslavot (1220–1287) a templomban, valószínűleg az éppen befejezett kápolnában temették el. Ugyanebben az évben a déli portált egy előcsarnokkal bővítették, amelynek díszítési részletei megegyeztek a kápolna díszítésével.

1525-ben hatalmas tűzvész pusztította el Plzeňt, és a templom tetőszerkezete is leégett. Ezt követően, 1528-ban a sátortetőt nyeregtetőre cserélték, amely a mai napig megmaradt. Az északi előcsarnokot a 16. század első harmadában építették hozzá, a Šternberk-kápolnánál és a déli előcsarnoknál valamivel kevésbé díszes kivitelben. A reneszánsz tetőablakokat 1580-ban építették be.

A 18. századtól napjainkig A 18. század második felében a kóruskarzatot kibővítették. 1835. február 6-án egy villámcsapás tüzet okozott az északi toronyban. Két évvel később a torony új tetőt kapott František Filous (1799–1869) építőmester felügyelete alatt – ez azonban csupán az eredeti késő gótikus tetőzet egyszerűsített másolata volt.

1870-ben egy szélvihar következtében a keleti oromzat rázuhant a szentélyre és a Šternberk-kápolnára – beszakítva a boltozatot a zárókővel együtt. A helyreállítást Josef Mocker (1835–1899) építész vezette 1879 és 1883 között – ő a purista rekonstrukciók specialistája volt, és munkásságával jelentős hatást gyakorolt a 19. század második felének cseh gótikus purizmusára. A szentély boltozatának javítása mellett a régi barokk főoltárt egy saját tervezésű, a korszakra jellemző új oltárra cserélte le. Eltávolította a régi reneszánsz tetőablakokat a tetőzetről, valamint több mint 24 – többségében barokk – oltárt a belső térből.

1914 és 1920 között a templom és a Šternberk-kápolna átfogó restaurálására került sor Kamil Hilbert (1869–1933) építész irányításával, aki a prágai Szent Vitus-székesegyház befejezéséért is felelt.

A templom nagyjavítására 1987-ben került sor; a templom és a torony statikai biztosítására, valamint a tetőburkolat javítására vonatkozó tervet Šantavý építész készítette. A Pilseni egyházmegyét 1993. május 31-én II. János Pál pápa hozta létre a Pro supremi Ecclesiae Pastoris apostoli konstitúcióval, és a Prágai főegyházmegye alá tartozó szuffragáneus egyházmegyeként rendelte hozzá, és a Szent Bertalan-templomot székesegyházzá emelte. Az IROP keretében az EU-alapokból finanszírozott nemzeti kulturális emlékművek felújításának részeként 2018 és 2021 között az épület minden részét felújították, és a katedrális műalkotásait restaurálták 2021-ben a Brachtl – Kánský cég befejezte a hárommanuálos orgona teljes körű restaurálását is. 2026 márciusában megkezdődtek a tetőszerkezet és a tető nagyszabású felújítási munkálatai. A felújítás költsége várhatóan 85 millió lesz. A felújítás körülbelül két évig fog tartani, a munkálatok teljes ideje alatt a katedrális főbejárata a nyilvánosság számára nyitva marad.

Építészeti jellemzői bélyegkép|264x264px|A templom és boltozatainak alaprajza A templom háromhajós csarnoktemplomként épült, főhajóval és két oldalhajóval, négy boltozatnyi hosszházzal, valamint a nyugati oldalán egy toronnyal. Nyugaton található a két boltozattal rendelkező szentély, amelyet egy tizenkétoldalú sokszög zár le. A templomba a nyugati homlokzaton található főbejáraton, valamint a templom északi és déli oldalán elhelyezkedő, előcsarnokkal rendelkező két oldalsó bejáraton keresztül lehet belépni. A sekrestye északon csatlakozik a presbitériumhoz, egy raktárral együtt. A presbitérium déli oldalán található a Sternberg-kápolna. A székesegyház hossza 58 méter, szélessége 30 méter, magassága pedig 25 méter. A templomtorony magassága 102,26 méter, ezzel a Cseh Köztársaság legmagasabb templomtornya.

Galéria

Jegyzetek

Fordítás

Kategória:Csehország gótikus vallási építményei Kategória:Plzeň