Alexandrosz Ypsilantisz (), görög hadvezér és nemzeti hős volt.

Élete A Ypsilantisz család tagja volt, amely egy görög Fanarióta család Konstantinápolyban, és az Oszmán Birodalom közigazgatásában is szerepet vállalt. Nagyapja és névrokona, idősebb Alexandrosz Ypsilantisz a 18. század végén Moldva és Havasalföld fejedelme volt. Édesapja, Konstantin Ypsilantisz, aki szintén részt vett a görög felszabadítási törekvésekben. Miután a mozgalmat felfedezték, Alexandrosz édesapja Bécsbe menekült, majd később kegyelmet kapott a szultántól, és 1799-ben Moldva fejedelmévé nevezték ki. 1805-ben leváltották, Szentpétervárra menekült, majd 1806-ban 20.000 moldvai, havasalföldi, görög és orosz élén bevonult Bukarestbe, újra megpróbálva Görögország felszabadítását, de a tilsiti béke minden tervét meghiúsította. Később Oroszországba tért vissza, és Kijevben halt meg.

Alexandrosz 1805-ben édesapjával együtt Szentpétervárra költözött. 1809-ben a cári testőrség lovassági tisztje lett. Szabadkőműves volt, és 1810-ben megalapította a „Palesztina” páholyt Szentpéterváron. Több katonai kitüntetést szerzett, 1812–1813-ban is kitűnt bátorságával, de a drezdai csatában elvesztette egyik karját. 1814-ben ezredessé, majd I. Sándor orosz cár szárnysegédjévé nevezték ki, és részt vett a bécsi kongresszuson is. 1817-ben már dandártábornok volt. 1820-ban a Filiki Eteria (Baráti Társaság) őt választotta katonai vezetővé, miután Ioánnis Kapodístriasz visszautasította a felkérést. 1821. március 6-án átkelt a Pruton, és bejelentette, hogy „egy nagyhatalom támogatását élvezi”. Elfoglalta Jászvásárt (Iași), de nem haladt tovább, hanem ott maradt, miközben fosztogatások történtek. Ezután Bukarest felé indult, ahol szövetségese, Tudor Vladimirescu is jelen volt. A román parasztok azonban inkább a görög Fanarióta uralom ellen lázadtak, mint az oszmánok ellen. A két vezető viszonya megromlott, és Alexandrosz végül elfogatta és kivégeztette Vladimirescut árulás vádjával. Közben a mozgalom elvesztette az orosz cár támogatását, aki elítélte a felkelést. A Szent Szövetség is elutasította a mozgalmat, és az Oszmán Birodalom ellen irányuló lázadásnak minősítette. A császári Oroszország még az oszmánok mellé is állt a felkelés leverésében. A konstantinápolyi pátriárka, V. Gergely pedig kiátkozta Alexandroszt. A moldvai és havasalföldi csapatok egy része dezertált, az oszmánok pedig ellentámadásba mentek át. Ypsilantiszt 1821. június 19-én Drăgășaninál döntő vereség érte, ahol seregének nagy része megsemmisült.

A vereség után Ausztriába menekült, de Klemens von Metternich osztrák kancellár parancsára letartóztatták. Hét évet töltött börtönben vagy házi őrizetben. 1827 végén az új orosz uralkodó I. Miklós cár közbenjárására szabadon engedték. Bécsben vonult vissza, ahol 1828. január 31-én halt meg fiatalon, szegénységben, betegségek és fogságbeli szenvedések következtében.

Jegyzetek

Fordítás

Források Giordano Gamberini, Mille volti di massoni, Roma, Ed. Erasmo, 1975, p. 106. Evstathiou Diakopoulou, O Tektonismos stin Ellada (La Franc-Maçonnerie en Grèce), Ionios Philosophiki, Corfou, 2009, p. 143.

Irodalom Lulu Gräfin Thürheim: Mein Leben. Erinnerungen aus Österreichs grosser Welt 1788–1852. franciákból, szerk. írta: René van Rhyn. 4 kötet. G. Müller, München 1913-tól. (archive.org Peter Broucek: Alexander Ypsilantis Gefangenschaft in Österreich. In: Mitteilungen des Österreichischen Staatsarchivs. 17/18, 1964/65, , 550–559. oldal Ilse Eichler: Erinnerung an Alexandros Ypsilantis und seinen Tod in Wien (ETEOKPHTIKA Supplement 2), Phoibos, Wien 2018,

Kapcsolódó szócikkek Moldvai fejedelmek listája Havasalföldi és moldvai fejedelmek családfája

Kategória:1792-ben született személyek Kategória:1828-ban elhunyt személyek Kategória:Görög hadvezérek