Benoschofsky Ilona (Budapest, 1913. február 19. – Budapest, 1997. január 14.) magyar orvos, muzeológus, pszichológus, könyvtáros, múzeum- és levéltárigazgató. Testvére, Benoschofsky Imre (1903–1970) főrabbi, több budai hitközség szellemi vezetője, később a Rabbiszeminárium tanára, majd országos főrabbihelyettes.

Életpályája 1935-ben a Pázmány Péter Tudományegyetemen pszichológiából bölcsészdoktori diplomát kapott. Ezután Budapesten könyvtárosként dolgozott. Gyakran bejárt az 1916. januárjában megnyílt Zsidó Múzeumba tanulni, közben alaposan megismerte annak gyűjteményét.

1945–1953 között a Zsidó Világkongresszus háború után megalakult magyarországi tagozatának osztályvezetője volt. A Magyar Nemzeti Múzeum pincéjéből előkerültek a nyilasok által elrabolt műkincsek is, így a múzeumot 1947. július 4-én újra megnyitották. A háborúban súlyosan megrongálódott épületet 1948-ban sikerült helyreállítani.

A Sztálin kezdeményezte zsidó orvosper mintájára a magyar kormányzat által indított zsidóellenes koncepciós perek egyikében, cionista összeesküvés vádjával letartóztatták. Kiszabadulása után a Rabbiszeminárium könyvtárában dolgozott, de a múzeummal továbbra is állandó kapcsolatban maradt.

1964–1993 között a Zsidó Múzeum igazgatója volt.Megtörni Benoschofsky Ilonát, avagy egy ügynök születése 1967-ben Perlmutter Izsák (1866–1932) festményeinek jelentős részét bemutatták, a Magyar Nemzeti Galériából kölcsönkapott anyaggal kiegészítve.

Munkássága Az akkoriban egyre fokozódó politikai antiszemitizmus ellentételezéseként igyekezett minél többet tevékenykedni a zsidó kulturális és tudományosos életben. Szívesen foglalkozott az óvodáskorú gyerekek gondolkodásmódjának kialakításával, formálásával. A Zsidó Múzeum kiállított anyaga 1929-ig volt látható egy kis lakásban; ekkor ládákba csomagolták, és egy iskola raktárában őrizték addig, amíg át nem szállíthatták a múzeum ma is álló, időközben felépített végleges termeibe. Baráti viszonyban volt az intézmény igazgatójával, Naményi Ernővel (1888–1957) és az ugyancsak ott dolgozó Grünwald Fülöppel (1887–1964). Mindhárman túlélték a háború utolsó hónapjainak szörnyűségeit, a múzeum épületének kedvező elhelyezkedése sok embernek nyújtott életmentési lehetőséget. A második világháború után ismét Naményi Ernő lett az igazgató, majd az ő külföldre távozása után Grünwald Fülöp lett. Ezekben az években több más munkája mellett már rendszeres és egyre fontosabb munkákat végzett a gyűjteményben. Megtervezett és létrehozott egy teljes termet betöltő, nagyméretű táblákon eredeti fotódokumentumok és hivatalos iratmásolatok segítségével a két világháború közötti magyarországi antiszemitizmust a végkifejlet borzalmáig bemutató kiállítást (Szolgaságból a szabadságba), amelynek anyagi hátterét is ő teremtette meg a Conference on Jewish Material Claims Against Germany Kulturális és Nevelésügyi Osztályával kialakított kapcsolata által. Neve nemzetközileg is ismertté vált a különböző országokban tartott előadásai és több száz, a külföldi lapokban is megjelent publikációja által. A múzeumban sok mindent átrendezett, és ideiglenes kiállításoknak is helyet biztosított; ilyen volt pl. a prágai Zsidó Múzeumtól kölcsönkapott gyerekrajzsorozat is, amelyet a theresienstadti láger 6-10 éves lakói készítettek (1966). A magyar holocaust című tárlat érdekes és értékes dokumentumokkal mutatta be a Magyarországon élő zsidók történetét a III. századtól napjainkig; ennek anyagát a tel-avivi Bét Hatfucot bocsátotta rendelkezésére (1984). A zsidó emancipáció 125. évfordulója alkalmából rendezett kiállítás (A magyar zsidóság története, 1988) mintegy 80%-át is ő adta a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Stúdiójának. Valószínűleg nemzetközi ismertségének és elismertségének köszönhető, hogy az Állami Egyházügyi Hivatal eleget tett kérésének, és jelentős összeget adott a múzeum egyre romló állapotú II. emeletének rendbehozatalára. A munkában részt vett a Művelődési Minisztérium és a Központi Múzeumi Igazgatóság is, amelynek szakemberei méltóbb környezetet teremtettek a kiállított tárgyak bemutatásának is.A múzeum sokszor változtatta nevét - éppúgy, mint fenntartója, a Pesti Izraelita Hitközség, Magyar Izraeliták Országos Irodája, Magyarországi Zsidó Hitközségek Szervezete -, általánosan használt elnevezése mindig Zsidó Múzeum maradt. A magyar holokauszt képi dokumentációjából kiállítást szervezett és rendezett Párizsban és Tel-Avivban. Igyekezett az aktualitásokat is rögzíteni; pl. az Eichmann-per lezárása után azonnal tablót készíttetett a hírhedt SS-tiszt életéről, tevékenységéről és az ítéletről. Múzeumi tevékenysége mellett is foglalkozott a magyar zsidóság történetének kutatásával, leginkább az 1920–1945 közötti időszakra. Legjobban az 1944. márciusában kezdődő egy év eseményei késztették írásra. Az eseményeket mindig az okok és okozatok szigorú rendjébe állítva mutatta be. Ebben a munkában Karsai Elek (1922–1986) történész segítette. Közös művük, a Vádirat a nácizmus ellen három kötetben, több mint 1400 oldalon dokumentumok (törvények, újságcikkek, helyi rendeletek, fotók stb.) sorozatával mutatta be a magyar történelem szégyenteljes eseményeit. Scheiber Sándorral, a Rabbiszeminárium igazgatójával közösen Szelényi László fotóival illusztrált könyvet állított össze A Budapesti Zsidó Múzeum címmel.

Temetése a Farkasréti izraelita temetőben történt.Népszabadság, 1997. január 17-i száma

Művei Serdülő leányok emlékezete (Budapest, 1936) Lélektani tanulmányok. I.–II. (Budapest, 1938) Vádirat a nácizmus ellen I.–II. (Budapest, 1958-1959) Zsidó ünnepek. Ámos Imre 14 eredeti metszete (P. Brestyánszky Ilonával; Budapest, 1986) A Budapesti Zsidó Múzeum (Budapest, 1988; angol és német nyelven is) The History of Jewry in Hungary (Budapest, 1988)

Jegyzetek

Források Magyar Múzeumi Arcképcsarnok, 2002

További információk

Magyar ki kicsoda 1990. Több mint 6000 élő magyar életrajza. Főszerkesztő: Hermann Péter, szerkesztő: Markóczy Mária. Budapest, Láng Kiadó–TEXOFT Kft., 1990. Magyar és nemzetközi ki kicsoda. Főszerkesztő: Hermann Péter; Biográf, Budapest, 1991-2001

Zinner Tibor: Gyorstalpaló, elvtársaknak. A bírói és ügyészi akadémia, 1949–1954. Budapest, 2023, Nemzeti Emlékezet Bizottsága

Kapcsolódó szócikkek Zsidó holokauszt Magyarországon Kistarcsai Központi Internálótábor Zsidó vallás

Kategória:1913-ban született személyek Kategória:1997-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar orvosok Kategória:Magyar muzeológusok Kategória:Magyar pszichológusok Kategória:Magyar könyvtárosok