I. Ioaszaf (), az orosz ortodox egyház püspöke volt, 1634 és 1640 között Moszkva és egész Oroszország pátriárkája.
Élete Származása szerint nemesi családból származott. Szerzetesi fogadalmat a Szoloveckij-kolostorban tett le, feltehetően a 16. század legvégén, Iszidor apát (1597–1603) idején. 1603-ban ugyanez a szoloveckiji vezető Novgorod metropolitájává lett (1603–1619), és mellette szerzetesként Ioaszaf is jelen volt. Később Ioaszaf a Pszkovo–pecserszki kolostor archimandritája lett, ahonnan a pszkovi püspöki székbe került. A pszkovi kereskedők és a német kereskedők közötti jogvitákban tanúsított határozott fellépése miatt egy időre a pátriárka megvonta tőle az „áldást és szolgálatot”. Pszkovban, az 1620-as évek végén, az ő utasítására készült egy kézirat, amely a Zsoltárok könyvének Makszim Grek által készített értelmező fordítását tartalmazta. A mű két kötetben maradt fenn, ma az Orosz Nemzeti Könyvtárban található a szoloveckiji kolostor könyvtárának részeként.
A pátriárka Filaret utódjaként egy kevésbé politikailag aktív személyt kívántak látni I. Mihály orosz cár és környezete részéről. Ioaszaf maga az öreg Filaret pátriárka jelölte utódjául. Filaret 1633 októberében hunyt el. Ioaszafot 1634. február 1-jén egyházi zsinaton választották meg pátriárkává. Nevét a korábbi gyakorlattól eltérően nem tüntették fel a cár nevével együtt az állami oklevelekben. Első intézkedései között szerepelt Szuzdal érsekének, Ioszif Kurcevicsnek megbüntetése, aki visszaéléseket követett el egyházmegyéjében. Nagy figyelmet fordított az orosz ortodox liturgia rendjének helyreállítására. 1636-ban rendeletet adott ki a papság számára a liturgikus „rendezetlenségek” megszüntetéséről. Kiadta a „Létra a hatóságok számára” című rendelkezést is, amely meghatározta az egyházi rangok sorrendjét a szertartásokon és zsinatokon. Uralkodása alatt folytatódott a liturgikus könyvek javítása és kiadása; összesen 23 művet nyomtattak ki. Rövid pátriárkai ideje alatt három kolostort alapítottak és öt korábbit helyreállítottak.
1640. november 28-án (december 8-án) hunyt el, és hagyomány szerint a moszkvai Kremlben, az Uszpenszkij-székesegyházban temették el.
Fordítás
Források Макарий (Веретенников), архим. Соловецкий постриженник на патриаршем престоле (Патриарх Иоасаф I: 1634—1640) // Альфа и Омега. 2006. — № 1 (45). — С.80-98 Макарий (Веретенников), архим. Соловецкий постриженик на Патриаршем Престоле (Патриарх Иоасаф I: 1634—1640) // Альфа и Омега. 2006. — № 2 (46). — С. 63-87 Макарий (Веретенников), архим., Э. П. И. Иоасаф I // Православная энциклопедия. — М., 2011. — Т. XXV : Иоанна деяния — Иосиф Шумлянский. — С. 208-213. — 39 000 экз. — . Французова Е. Б. Соловецкие страницы биографии патриарха Иоасафа I // Русь, Россия. Средневековье и Новое время. — 2019. — № 6. — С. 454—458. Петрушко В. И. История Русской Церкви. Первый патриарший период (конец XVI—XVII в.): курс лекций. — Москва : Изд-во ПСТГУ, 2020. — 460 с. — — 1000 экз.
Kapcsolódó szócikkek Orosz pátriárkák listája
Kategória:1640-ben elhunyt személyek