jobbra|264px|bélyegkép| André Derain háza Chambourcy-ban jobbra|264px|bélyegkép| Emléktábla a ház kapuján
André Derain (Chatou, 1880.június 10. – Garches, 1954. szeptember 8.) francia festő, szobrász, a 20. századi francia festészet egyik kiemelkedő alakja, a fauvizmus mozgalmának egyik alapítója.
Életpályája Szülei katonatisztnek vagy mérnöknek szánták. Párizsban a Chaptal gimnáziumba járt, majd a Bányamérnöki Főiskolára. 15 éves korában egy Chatou-ban élő festőtől tájfestést tanult, később is ez maradt a kedvenc műfaja.
A modern festészeti mozgalmakban 1898-1900-ig a Carriére Akadémiára járt, itt ismerkedett meg Henri Matisse-szal. Fontosabb volt azonban Maurice de Vlaminck-kel való találkozása, akivel később közös lakást béreltek Chatou-ban. Vlaminck lelkesedése, hogy a színt tegyék meg az expresszivitás elsődleges hordozójának, Derain-re is átragadt. 1905-ben Collioure-ben együtt dolgozott Matisse-szal. Derain van Gogh-ot és a neoimpresszionizmust összegezve az újabb hatásokkal jutott el a táj harmonikusan dekoratív ábrázolásáig. Színei határozott kontúrokkal körülfogott, nagy felületekké olvadnak. Derain – Henri Matisse-szal, Maurice de Vlaminck-kel és másokkal együtt – így működött közre a 20. század első festészeti „izmusának”, a fauvizmus mozgalmának megalapításában.
Az emóciók világából igyekezett átjutni a konstrukciók világába. 1909-ben Braque-kal, majd 1910-ben Picassóval dolgozott együtt. Elfordult a fauvizmustól és egyre tartózkodóbban bánt a színekkel. Barátait követve csak rövid ideig járt a kubizmus útján. Paul Cezanne erősen hatott rá, tőle tanulta meg, hogyan lehet kihasználni a fénytörés adta lehetőségeket, egyszerűsíteni a teret úgy, hogy a kép integritása megmaradjon.
„Gótikus” korszaka 1912 után Derain egyéni úton járt, és elítélte azokat az esztétikai kalandozásokat, amelyeknek korábban ő maga is részese volt. A neoklasszicizmus irányába hajlott, amit a művészettörténészek Derain „gótikus” korszakának neveznek. A bolognai Carracci testvérek és Corot képei inspirálták, valamint pompeii művészete. Ebben a korszakában is jelentős alkotásai születtek, így a Utolsó vacsora (1913), Szombat (1914), A két nővér, (1914), Pierrot és Harlequein (1924), A festő és családja (1939 körül).
Egyéb munkái
A festészeten kívül szobrászként is alkotott. Díszleteket tervezett Gyagilev balettje számára. Könyvillusztrátorként is jelentőset alkotott, így színes fametszeteket készített Rabelais Pantagruel című művéhez (1945).
Festményei (válogatás) Waterloo híd (1905) Henri Matisse portréja (1905) Collioure-i kikötő (1905) Collioure külvárosa: (1905) Hajók a Collioure-i hídnál: (1905) A kettő bárka: (1906) Fák (1906) Nő ingben (1906) Három alak a fűben: (1906) A Charing Cross híd Londonban (1906) A Temze partján Westminster (1906) A napfény London-ban (1906) Fürdőzők (1907)
Források A modern festészet lexikona. Budapest : Corvina Kiadó, 1974. Derain, André lásd 102-104. p.
Jegyzetek
További információk André Derain festményei – Metropolitan Museum of Art Néhány alkotása – Hirshhorn Museum and Sculpture Garden Festményei André Derain dans Artcyclopedia A Vadak beveszik Bécset – artportal/magazin André Derain: Une Galerie d'Art Virtuelle André Derain Works – A Gallery
Kategória:Francia festők Kategória:Francia szobrászok Kategória:1880-ban született személyek Kategória:1954-ben elhunyt személyek