Kivégzés

bélyegkép|jobbra|Brünhilde frank királynét lovakhoz kötözve kivégzik, miniatúra (1475) bélyegkép|jobbra|Kivégzés lenyilazással, illusztráció, Sáhnáme bélyegkép|jobbra|Középkori kivégzés máglyán bélyegkép|jobbra|Élő ember élő kutyákkal történő együtt akasztása a középkorban A kivégzés a kiszabott halálbüntetés végrehajtása, egy ember életének a kivégzés időpontjában hatályos törvények szerint történő jogszerű elvétele. Ezt egy (hóhér) vagy több ember (kivégzőosztag) hajtja végre. A kivégzésnek sok módja létezik vagy létezett a történelem folyamán. Napjainkra a jogállamokban az akasztás, a golyó általi halál, a gázkamra és a méreginjekció maradt használatban. Korábban a kivégzések nyilvánosan zajlottak, mivel ettől remélték elrettentő hatásukat, ám ehelyett inkább látványosságként tekintettek rá a nézők. Így a XIX. század végére zárttá váltak a kivégzések, ahol az ítéletet végrehajtókon kívül csak kevesen lehettek jelen. Főleg a középkorban és azt megelőzően a kivégzést megelőzte valamilyen testi kínzás, csonkítás is.

Kivégzési módszerek Napjainkig használt Akasztás

Az akasztás az elítélt felakasztása a nyakánál, kötéllel. Mivel a nyak létfontosságú szervei nem bírják el a test súlyát, ez egy élettel összeegyeztethetetlen állapot, és általában percek alatt halálhoz vezet.

Golyó általi halál

Főleg a fegyveres testületekkel, illetve a hadbíróságok által hozott halálos ítéletekkel társított kivégzési mód, amit legtöbbször kivégzőosztag hajt végre.

Méreginjekció

A jelenleg az Egyesült Államokban leggyakrabban használt kivégzési módszer. Az elítéltbe általában több lépésben különböző halálos mérgeket juttatnak. Elfogadhatósága mellett szóló legfontosabb érvek a fájdalommentessége és orvosi jellegű sterilitása.

Ritka vagy elavult módszerek Villamosszék

A kivégzés során az elítéltet egy székbe szíjazzák, majd a fejére, karjára és a lábára elektródákat rögzítenek. Ezután több fázisban különböző feszültségű váltóáramot kapcsolnak rá, melynek célja az idegrendszer összeomlásával előidézett szívbénulás. Csaknem kizárólag az USA alkalmazta, ott rendszeresített kivégzési mód volt egészen a legutóbbi időkig. Jelenleg általában méreginjekciót alkalmaznak helyette.

Gázkamra

Az elítéltet egy zárt helyiségbe vezetik, amelyet hermetikusan lezárnak, majd pedig mérges gázt juttatnak be. Bár általánosságban csak a legújabb korban használták, összezárt foglyok füsttel történő elkábítására már az ókorban is akadt példa. Az Egyesült Államokban egészen a múlt évtizedekig rendszeresített módszer volt, bár a villamosszék vagy a méreginjekció gyakoriságát soha nem érte el.

Lefejezés

jobbra|bélyegkép|180px|Csoportos lefejezés a középkorban A kivégzés azon módja, amely által az elítélt fejét elválasztották a testétől. Az áldozatot egy fatuskó elé fektették vagy térdeltették, majd rögzítették a nyakat, hogy ne mozdulhasson el. Magát a nyakazást bárddal, pallossal végezték. A török hódoltság idején a rabokat karddal nyakazták le, ilyenkor az áldozat állt vagy térdelt. Ma is ez a kivégzés módja Szaúd-Arábiában, mely az egyetlen ország, ahol ma is végrehajtanak lefejezést. Még később az áldozatokat székre vagy speciálisan erre a célra kifejlesztett támlás székre ültették, gyakran fordítva.

Nyaktiló

A lefejezés változata a nyaktiló, ami a korábbi vágófegyveres végrehajtáshoz képest egy fa sínpáron lezuhanó súlyos vasbárd segítségével precíz, azonnali és biztos lefejezést okoz. Bár a XIII. századtól alkalmazták, a francia forradalom tette igazán ismertté (guillotine). Utoljára 1977-ben használták Franciaországban egy gyilkos lefejezésére.

Fojtópánt vagy garotte thumb|right|180px|Fojtópánt bélyegkép|180px|jobbra|Andrea Mantegna: Szent Sebestyén, Bécs, Kunsthistorisches Museum right|thumb|180px|Fűrészelés right|thumb|180px|Karóba húzott ember (1593 körül)

Előfordultak ugyan kivégzések e primitív eszközzel önmagában is, azonban a máglyán történő elégetésnél kaphatott valódi szerepet. A büntetés enyhítését jelentette, ha a bíró elrendelte, hogy az áldozatot meg kell fojtani, mielőtt a tűz elemésztené, vagy a hóhér ezzel rövidíthette meg az elítélt szenvedését.

A garotte bevett kivégzési eszköz volt Spanyolországban még a 20. században is, mint a golyó általi halál alternatívája, de alkalmazták Amerika azon részein is, melyeket a spanyolok gyarmatosítottak és a 19. században a Fülöp-szigeteken is. A fojtópánt legegyszerűbb változata egy faoszlopból áll, melyen lyukat vágnak, és ezen vezetik át a hurkot. Az elítélt nyakára helyezik a hurkot, melyet az oszlop másik oldalán elhelyezkedő hóhér egy faléc elfordításával szorít meg, így fojtva meg a halálraítéltet. A garotte később alapvetően átalakult: a megfojtást nem a nyakon megfeszülő kötéllel idézték elő, hanem az elítélt nyakát egy, a hóhér által elforgatott menetes szerkezet segítségével a torka előtt rögzített vaspánthoz szorították. Ezzel egyidőben a menet végén egy acéltüske az elítélt nyakcsigolyájába fúródva a gerincvelő szakadását, vagyis viszonylag gyors eszméletvesztést idézett elő. A fulladás és a nyaki roncsolódás miatt nagy szenvedéssel járó halálnem.

Lenyilazás A lőfegyverek elterjedése előtt alkalmazott kivégzési mód. A nyílpuskákkal felszerelt kivégzőosztag kemény acélvesszőt lőtt ki nagy sebességgel, mely több helyen átütve a testet, a golyó ütötte sebekhez hasonlóan okozta az áldozat halálát. Kivételes esetekben alkalmazott kivégzési eszköz, jellemzően a nagyobb birtokosok, illetve a nemesi haderők részei voltak a nyílpuskások.

Méreg Az ókori görögöknél a foltos bürök kivonatának (az ún. „bürökpohárnak”) az itatása az egyik kivégzési forma volt. Szókratészt is ezzel ölték meg. A mérgek alkalmazása inkább a középkorban lett elterjedt. Rettegett Iván a megvádolt családtagjai esetében alkalmazta előszeretettel e módszert.

Selyemzsinór A selyemzsinórral történő fojtás a török időkben volt szokásos. A szultán parancsát két küldött adta át az érintett személynek (valamely vezetőnek vagy előkelőségnek). A levélben szerepelt, pontosan milyen vétségért kell az elítéltnek életével fizetnie. Ez után magára hagyták szobájában, ahol ehetett, végrendeletet írhatott, örökre azonban nem maradhatott odabent: amint kilépett, nyakába került a selyemzsinór, és néhány perc múlva betelt a sorsa. Előfordult ugyan, hogy az elítélt (pl. az ablakon át) megszökött, azonban tartózkodási helye rövid úton a szultán embereinek tudomására jutott.

Kínzással egybekötött módszerek Bronzbika Ennek a kivégzési módnak a lényege az volt, hogy egy üreges bikaszoborba zárták az elítéltet, majd tüzet gyújtottak a szobor alatt, így az illető gyakorlatilag élve megsült. A szoborban elhelyezett kürtnek köszönhetően a kivégzés áldozatának fájdalmas kiáltása a bika bőgéseként volt hallható. Fálarisz első ilyen áldozata állítólag maga a bikát megalkotó művész volt. A kivégzés az ókorból származik.

Keresztre feszítés

Elsősorban ókori kivégzési mód. Az elítélt kezeit és lábait fakereszthez szögelték (vagy kötözték), amit felállítottak, majd órákig, esetenként napokig hagyták szenvedni az áldozatot. A halál közvetlen oka a kifeszített test tüdejében összegyűlő víz volt, ami lassan megfojtotta. Ritkán a középkorban is volt rá példa.

Damnatio ad bestiarium Az elítélteket nyilvános szórakoztató rendezvény keretében az arénában kiéheztetett vadállatok (főleg oroszlán, párduc, medve) elé vetették. A Római Birodalomban alkalmazott halálbüntetés-fajta volt, amely számos ókeresztény mártír legendáriumában szerepel – Szent Januáriusz püspököt például lefejezték a rómaiak, miután a főpap prédikációjával megszelídítette a ráuszított fenevadakat.

Máglyahalál

Az elítéltet egy rakás tűzifára állított faoszlophoz kötözték, amit meggyújtottak. Alkalmazása a középkori inkvizíció túlkapásaiból a legismertebb. Az áldozatot gyakran a füst, vagy az élve elégés előtt a hóhér fojtotta meg. A középkorban kegyelemből gyakran puskaporos zsákot raktak az elítélt nyakába, így a robbanás megkímélte a hosszas szenvedéstől. Alkalmazásával az újkorban többnyire felhagytak. A máglya ismert áldozatai Szent Johanna és Giordano Bruno, de a középkorban sok, koholt vérvád alá vont zsidót is megégettek Európában.

Megkövezés balra|bélyegkép|Megkövezés a középkorban Az elítéltet a lakosság ökölnyi kövekkel "halálra dobálta". A nőket nyakig, a férfiakat csak derékig temették be a megkövezés előtt.A nőket nyakig, a férfiakat csak derékig temetik be megkövezés előtt, hvg.hu Fájdalmas, akár órákon át tartó kínszenvedéssel járó halálnem. A végrehajtáshoz az elítéltet megkötözik és derékig vagy nyakig a földbe ássák. Az iszlám egyik alapvető vallási vezérelve alapján végrehajtott megkövezések esetében a saría rendelkezik a végrehajtás részleteiről, például a kövek méretével kapcsolatban azt írja elő, hogy elég nagyok legyenek hozzá, hogy sérüléseket okozzanak, de ne legyenek akkorák, hogy az elítéltet azonnal megöljék. Sok iszlám hívő elutasítja azt a fundamentalista nézetet, hogy a Korán tanításából levezethető a nők megkövezésének gyakorlata, az ugyanis a társadalmi hagyományokban gyökerezik, azaz a férfiak joga a nők feletti teljes uralom. Ez a szunna (szokás, rendelkezés, hagyomány) azon tanításán alapul, amely szerint a nők hite és értelme alacsonyabb rendű a férfiakénál.Szent-Iványi Ilona: A muszlim reformirányzatok és a kereszténység párbeszédének lehetőségei, epa.oszk.hu

A kivégzési mód alapvetően az ókori közel-keletről eredeztethető, az összes közel-keleti civilizációban alkalmazták – az ókori zsidó államban is az akasztás mellett a másik kivégzési mód volt -, így az Ó- és Újszövetségben is több példa akad rá. Itt alapvetően az egész társadalomra károsnak gondolt bűncselekmények esetében alkalmazták, a Talio-elvvel összhangban ezt azzal szimbolizálták, hogy az ítéletet is a "társadalom" hajtotta végre. Jelenleg a közel-keleti államok jogrendje csak akkor tartalmazza, ha az a saríára épül. A jogszerűen meghozott és végrehajtott megkövezés napjainkban ritka.

Kínai harang Már az i. e. 1200. évből fennmaradt feljegyzések is említették, de használták a 20. század elején is, jellemzően Kínában. Az áldozatot egy harangba ültették, amelyet egy-egy ember egymást váltva kalapáccsal ütött. A büntetett megsüketült, idegrendszeri károsodásokat szenvedett, de gyakran elharapta a nyelvét, vagy szétmarcangolta önmagát. Ha az áldozat még élt a büntetés után, akkor lefejezték.

Karóbahúzás

Egy kihegyezett, 2,5-3 méteres nyársat a halálraítélt végbelébe helyeztek, majd folyamatosan tolva elvezették a gerincoszlop mellett. A kimeneti nyílás általában a lapocka és nyak között keletkezett, azonban egyes ábrázolások arról tanúskodnak, hogy a végrehajtók kivételes hozzáértése esetén a karó az áldozat száján, míg ha a műveletet elhamarkodták, úgy a mellkas vagy a has magasságában bújt elő. A büntetést mindig több hozzáértő, ereje teljében lévő férfiember végezte – esetenként állati erő bevonásával -, mivel a végrehajtáshoz igen komoly erőre volt szükség, valamint a farudat úgy kellett végigvezetni az elítélt testén, hogy életfontosságú belső szervei ne sérüljenek meg (a szív vagy a máj elrepesztése ugyanis az áldozat gyors halálát vonta volna maga után, márpedig a cél az elítélt haláltusájának minél hosszabbra nyújtása volt). A felnyársalt elítéltet a karóval felállították, majd a rudat kikötötték. Súlyosabb büntetést jelentett az, ha a lábak alá egy keresztrudat tettek, így a felnyársalt személy nem tudott lecsúszni a rúdon. A halál gyakran csak órák, néha napok múltán állt be, közvetlen oka a testet ért súlyos sokk és a folyamatos vérveszteség, vagy ha ez kevésnek bizonyult (és ezért az áldozat napokig szenvedett), akkor a vérmérgezés volt.

Kerékbe törés bélyegkép|Kerékbe törés