A jégmadár (Alcedo atthis) a madarak osztályának szalakótaalakúak (Coraciiformes) rendjébe és a jégmadárfélék (Alcedinidae) családjába tartozó faj.
Rendszerezése A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1850-ben, a Gracula nembe Gracula Atthis néven.
Alfajai Alcedo atthis atthis – Földközi-tenger vidéke, Szíria és az Arab-félsziget Alcedo atthis ispida – Európa, Közép-Ázsia, Kína Alcedo atthis japonica – Szahalin, Japán és Tajvan Alcedo atthis taprobana – Srí Lanka és Dél-India Alcedo atthis bengalensis – India északi része, Mianmar, Thaiföld, Kambodzsa, Laosz, Vietnám, Malajzia, Szumátra, Jáva, Borneó és a Fülöp-szigetek Alcedo atthis floresiana – Bali Alcedo atthis hispidoides – Celebesz és a Bismarck-szigetek közötti terület Alcedo atthis solomonensis – Salamon-szigetek
Előfordulása Európa, Ázsia és Afrika területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi mangroveerdők, mocsarak, folyók, patakok, csatornák, tavak, torkolatok és sziklás partvonal környéke, valamint vidéki kertek és városi környezet.
Kárpát-medencei előfordulása Magyarországon állandó. Kis számban fészkel, kis számú átvonuló és kis számú áttelelő példány.
Megjelenése Testhossza 16-17 centiméter, szárnyfesztávolsága 24-26 centiméter, testtömege 34-46 gramm. Zömök testalkatú madár, rövid farokkal és egyenes, hegyes csőrrel. Fejbúbja, tarkója, háta és farka csillogó kék. A szemétől a fülnyílásáig rozsdaszínű folt húzódik, ettől lefelé a nyakán egy kis fehér folt látható. A torkán ugyancsak fehér folt van. A hasa rozsdaszínű. Lába vörös, rövid, ujjai tövükön összenőve. bélyegkép|180px|A hímbélyegkép|180px|a tojóbélyegkép|270px|és egy zsákmány Életmódja Igazi halivadék-pusztító. A kis halakat leginkább az ágakról lesi. A vízparton, ahol a bokrok, fák a víz fölé hajlanak, egy-egy kiálló száraz ág legvégére telepedik, és türelmesen, mozdulatlanul lesi a vizet és a benne folyó életet. Amint a pisztráng vagy más hal ivadéka a víz felületét megközelíti, a jégmadár lecsap, csőrének késéles káváival megragadja a prédát, aztán lerázza a vizet, újból egy ágra ül és elfogyasztja zsákmányát. Rendkívül gyorsan emészt, a szálkát, pikkelyt, úszót pedig kiöklendezi. Tarka színe a védekezést és a megtévesztést egyaránt szolgálja. A hasa olyan színű, mint valami száraz levél, a hal tehát nem gyanakszik. A háta viszont olyan, mint a csillogó kék víztükör, ezért felülről nem veszi észre a ragadozó madár. Ahol a patak vagy a holtág mentén nincs a víz fölé hajló ág, ott egy-egy közeli fán vagy földbuckán telepszik meg és néha-néha a víz fölé szállva, a víztükör fölött lebeg.
Vándorló madár, nem feltétlenül ugyanott fészkel minden évben, de gyakran évek múlva ismét megjelenik korábbi költőhelyén. bélyegkép|235px|Röpképebélyegkép|155px|kifelé a vízbőlbélyegkép|235px|és egy zsákmány Szaporodása Folyók és patakok mentén fészkel: a függőleges partszakaszba kb. méternyi hosszú, vízszintes csövet, ennek végén tágas katlant váj. Fészket nem épít, hanem a kiöklendezett halszálkákra rakja 6-7 gömbölyű fehér tojását, melyen 3-4 hétig kotlik.
Természetvédelmi helyzete Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma is nagy, és ugyan csökken, de meg nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel. Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 50 000 forint.
Jegyzetek
Képek
Források
További információk Képek az interneten a fajról Ibc.lynxeds.com - videó a fajról
Kategória:Alcedo Kategória:Madárfajok Kategória:Magyarország madarai Kategória:A Kárpát-medence madarai Kategória:Európa madarai Kategória:Ázsia madarai Kategória:Afrika madarai Kategória:A palearktikus ökozóna élővilága Kategória:Az orientális ökozóna élővilága Kategória:Az afrotropikus ökozóna élővilága