A Warhammer 40 000 képzeletbeli univerzumában az elda (angolul: Eldar) egy elf-szerű humanoid faj. Az egyik legősibb és legfejlettebb faj az univerzum történelmében, bár fiatalabbak mint a necronok, c'tan-ok és az öregek (The Old Ones). Hadseregük általában sebességbeli és technológiai előnyökkel bír.
Abban az értelemben, hogy a Warhammer 40 000-es és a korábbi Warhammer Fantasy között párhuzamok vonhatóak fajok tekintetében, az elda az elf fajjal párhuzamos. A Warhammer 40 000-ben az eldák három elkülönülő csoportra oszthatóak a saját elkülönülő hadseregükkel: a mestervilági eldák, melyek hasonulnak a nemes elfekhez, a sötét eldák melyek hasonlítanak a sötét elfekhez továbbá a harlequinek, melyek megfelelője nem szerepel a Warhammer Fantasyben. Az exoditák, melyek javarészt a Warhammer 40 000 háttértörténetben szerepelnek, hasonlítanak a Wood Elves-re. A megfeleltethetőségek mégis csak nagyon általános elméleti értelemben vehetőek, mivel a fajok főbb háttértörténeti részletei nagyban eltérnek Fantasy megfelelőjüktől.
Háttér
Biológia
Látszólag az eldák megjelenése nagyon hasonló az emberéhez, bár általában magasabbak, végtagjaik karcsúak, éles arcvonásokkal és hegyes füllel bírnak. Az elda reflexek és mozgás általában sokkal gyorsabb mint az emberé, érzékeik és szemük is élesebb. Míg távolról tekintve hasonlóságokat lehet felfedezni, a legátütőbb különbség ember és elda között mégis a mozgásban rejlik, mely rendkívül könnyed mégis céltudatos, olyan módon mely embernél nem megfigyelhető.
Az elda test nem tartalmaz zsírszövetet, izomszöveteik sűrűek és ruganyosak, biztosítva agilitásukat és bájukat, velőtlen csontokkal bírnak melyek könnyebbek az emberieknél. Belső szerveiknek nincsen emberi megfelelője, rendszerezettséget, esztétikus letisztultságot mutatnak. Hasüregük csontos lemezeket tartalmaz, mely másodlagos mellkasként szolgálva védi az emésztő és nemzőszerveiket. Továbbá az elda "gyomor" nem tartalmaz kémiai enzimeket, sem emésztőnedveket. Az elda ivarsejt-kiválasztódás lépcsőzetes. Az elda agy rendkívüli sűrűségű agyszövettel rendelkezik, többfajta idegdúccal, fogaik a koponya kinövései, ellentétben az emberrel, melyeknél alapvetően szeparálva vannak tőle. Extrémen fejlett reakciós képességekkel rendelkeznek az emberhez viszonyítva, mozgásuk és reakcióik majdnem követhetetlenek emberi szemmel. Négyszeres DNS spirállal rendelkeznek, szemben az emberek kétszeres DNS spiráljával.
Az elda emberi normákhoz mérten sokáig él, legtöbbjük több száz, akár ezer évet is megélhet, kivéve ha más módon életét nem veszti. Fajtájuk magas szintű pszichikus erővel rendelkezik, mely technológiájuk alapját szolgálja. Az elda mely aktívan ápolja pszichikus potenciálját hosszabb ideig él. Ezáltal az elda vezetők és látnokok akár több ezer évet is megélhetnek. Egy elda látnok halála nem csupán a materiális test elhagyását jelenti, egy haldokló elda látnok tiszta kristállyá válik, mint azok a látnokok, melyek túl sok időt töltenek telepatikus képességeik fokozásával.
Történelem
A ma létező elda faj egy menekült nemzet szétszóródott maradványa, mely csak árnyéka egykori erejének és hatalmának, de még így is az univerzum egyik legjelentősebb erejét képviseli. Egykoron az elda volt a domináns faj a galaxisban, jelentős részét uralva annak. Bár több fejlett technológiával és katonai erővel bíró faj is létezett az univerzumban, egyik sem volt abban a helyzetben, hogy komolyan árnyékot vethetett volna az eldák dicsőségére. A katasztrófa, ami jött, belülről fakadt. Az önimádat és a munkakényszer hiánya romboló hatással volt a társadalmi morálra, egyéni szeszélyeknek és vágyaknak kezdtek élni. Gyorsan elterjedtek a testi gyönyörökre épülő egyre gyalázatosabb szórakozások. Nem telt el sok idő, és számos elda elmélyedt a sötét titkok tanulmányozásában, az azonnali gyönyör és zabolátlan erőszak hajhászásában. Sokakat nyugtalansággal töltött el társaik cselekedetei, a legbölcsebb Látnokok figyelmeztettek is, hogy a hedonista ösvény, melyre sokan rátévedtek, csak a gonoszhoz és szenvedéshez vezethet. Néhány tisztának megmaradt elda elhagyta a birodalom belső világait, hogy a peremvidékekre költözzenek (ők később exoditákként lettek ismeretesek), míg néhányan maradtak és megpróbálták megváltoztatni fajuk veszélyes életútját.
Míg egy ilyen fordulat pusztítóan hatott volna bármilyen közösségre, az eldákra nézve még nagyobb kárt okozott. Erőt nyerve az elhunyt elda örömkultisták lelkéből gyűlni kezdtek a pszichikus kisugárzásai eme korrupt cselekedeteknek a hipertér interdimenzionális párhuzamos birodalmában. Ahogy az eldák bűnei nőttek, úgy nőtt a korrupció koncentráltsága is, mígnem saját életre nem ébredt. Ez a pszichikai romlottság a „lelkek elnyelőjében”, az eldák végzetében, a negyedik káoszisten, Slaanesh személyében nyert öntudatot. A pszichikus kitörés miatt, mely születését követte, a Hipertérben ezer fényéven belül minden elda lélek széthasadt. Slaanesh tudatra ébredése olyan erővel bírt, hogy interdimenzionális kaput tépett a hipertér és a materiális világ közé, beszippantván az elda világokat a pokol tornácára, egy részleges létbe. Ez a terület az Iszonyat Szemeként (Eye of Terror) lett ismeretes, mely otthont ad a Káosz hatalmainak. Ez volt A Bukás (The Fall).
Ettől az időtől fogva az elda egy megtört, szétszóródott nép lett, mindenfajta kohézió és cél nélkül. Az elveszett elda világok túlélői a mestervilágokon élnek, melyek elkerülték a katasztrófát és függetlenek egymástól. Minden eldát nagyon megváltoztatott A Bukás, Slaanesh pedig a hipertérben maradt, mindig éberen várakozva új elda lelkek bekebelezésére.
Mitológia
Az elda kultúra nagy része mitológiájuk köré épül. Leghíresebb volt ezek közül a Háború a Mennyekben (War in Heaven), az egyik legnagyobb konfliktus az elda istenségek között. Két frakció alakult ki, melyet Vaul, a Kovácsisten (God of Forge), és Kaela Mensha Khaine, a Háború Istene vezetett.
Az elda mitológia kezdetén, a béke és boldogság korszakában az istenek eldák között jártak, tanították őket. Egy napon Lileath, a Hajadon (The Maiden), az Álmok Istennője (Goddess of Dreams), megálmodta Khaine, az elda Háború Isten, halandók általi pusztulását. Mivel Lilaeth ismert volt profetikus álmairól, Khaine a próféciát nagyon komolyan vette és elhatározta, hogy elpusztítja az elda népet, mintsem hogy ők sodorják pusztulásba. Az ezt követő mészárlás olyan méreteket öltött, hogy Isha, a Föld Istennője (Goddess of Earth) Asuryanhoz fohászkodott, hogy vessen véget neki. Asuryan így is tett és egy fizikai gátat hozott létre az eldák és isteneik között elválasztván őket. Elrendelte, hogy egy istenség sem avatkozhat bele eldák dolgaiba, és nem kommunikálhat velük soha többet. Így Khaine eldák elleni háborúja megszakadt egy időre.
Ennek ellenére Isha és hitvese Kurnous, a Vadászat Istene ezt túl soknak érezte. Isha és Kurnous szerették elda gyermekeiket és nem bírták az elválasztást. Megkeresték problémájukkal Vault, A Kovácsistent, aki megígérte, hogy segít nekik. Vaul segítségével megkovácsolták a lélekköveket (spirit stones), melyek által a halandó eldák kommunikálni tudtak isteneikkel. Ezek segítségével Isha és Kurnous titokban tovább tudta tanítani és felügyelni halandó gyermekeiket.
A béke nem volt tartós, mert egy nap Khaine belebotlott kettejükbe, miközben kommunikáltak az eldákkal és az információt azonnal Asuryan elé terjesztette. Annak ellenére, hogy Asuryan szimpatizált Ishával és Kurnousszal, saját törvényeit szegték meg, így kelletlenül, de elrendelte, hogy a két istent adják át Khaine-nek, hogy belátása szerint járjon el velük.
Khaine a kínzás összes általa ismert borzalmas tanát alkalmazta Ishán és Kurnouson. Sokan az elda istenek közül úgy vélték Khaine túl messzire megy és titokban támogatták Isha és Kurnous próbálkozását az eldákkal való kapcsolat megalakítására , de nyilvánosan csak egy mert értük kiállni. Vaul a rendelet ellen szólalt és Khaine-el végül is egyezségre jutott, hogy egy év múlva Khaine elengedi Ishát és Kurnoust 100 kardért cserébe. Vaul oly remek mestere volt a kovácsolásnak hogy egyetlen általa készített penge felbecsülhetetlen értékkel bírt, egyetlen halandó ezer halandó fegyver ellen győzedelmeskedne Vaul Kardjával (Sword of Vaul).
Vaul azonnal munkához látott megörvendvén, hogy barátai szenvedésének véget tud vetni. Szerencsétlenségében viszont egy év elteltével csak kilencvenkilenc karddal készült el, érvénytelenítve ezzel a megállapodást. Egy átlagos halandó kardot kevert a többi közé, remélvén, hogy a Háborúk Istene nem venné észre. Khaine annyira elégedett volt a fegyverekkel, hogy haladéktalanul szabadon engedte Ishát és Kurnoust, belefeledkezve a kardokba ölt mesteri tudás látványába. Mikor már Isha és Kurnous régen szabadok voltak fedezte fel Khaine a halandó kardot.
Khaine üvöltött a dühtől, Vault csalónak, hazugnak, tolvajnak nevezte. Azonnal elindult hogy Vaul nyomára bukkanjon és bosszút álljon. Az ezt követő háború az isteneket Khaine és Vaul követőire választotta szét és örökkévalóságig húzódó véres háborúk kezdődtek közöttük. Istenek álltak át, nagy hőstettek és gonosz gyávaságok láttak napvilágot, melyek az elda frakciók közötti viszályokban tükröződtek vissza a halandó birodalmakban. Maga Asuryan pártatlan maradt és egykedvűen szemlélte a vérontást, lassan megbánva Isha és Kurnous felett kimondott ítéletének hevességét. Más elbeszélések szerint Khaine az Ősi Eldák oldalán a Necronok és istenük, Kaelis Ra, a Halálhozó elleni csatát egy törött kard miatt vesztette el. A lidércpenge Lanthrilaq a Fürge kardja volt, az ő kezében tört el, megbontva ezzel az eldák arcvonalát, elveszejtve ezzel népét. Vaul újrakovácsolta az utolsó kardot, melynek elkészítésével elbukott Khaine előtt, a leghatalmasabbat, melyet Anarisnak nevezett el. Ezzel a fegyverrel felfegyverkezve harcba bocsátkozott Khaine ellen. Hosszú, keményen megvívott küzdelem volt, de még Anarisszal sem volt méltó ellenfele a Háború Istennek. Khaine lesújtott, megcsonkítva ezzel Vault, odaszegezve üllőjéhez.
Faolchú a sólyom lélek (Falcon Spirit Faolchú), aki Vaul oldalán harcolt, megragadta Anarist és egyenesen Eldaneshez vitte, a legnagyobb halandó eldához. Anarisszal a kezében Vörös Hold Eldanesh (Eldanesh of the Red Moon) felvette a harcot Khaine ellen. Eldanesh jól harcolt de őt is legyőzte Khaine és szétzúzta testét. Ezen cselekedete óta illetik őt elda nyelven a Kaela Mensha névvel, melynek jelentése „Véres Kezű”. A továbbiakban Khaine-t a Véres Kezűnek (Khaine the Bloody Handed) nevezik. Asuryan megelégelte a mészárlást és elrendelte a háború végét, Khaine bosszútól ittasan, elégedetten hagyta el a csatateret.
Évezredekkel később, mikor az elda faj elhagyta első világukat és a csillagokba utazott, egy csillagközi világot kovácsoltak maguknak, mégis a hanyatlás és gyengeség ütötte fel fejét. Hedonista és önző gondolataik és érzelmeik egybeolvadtak egy új halálos káosz istenné – Slaaneshé. Slaanesh születése és az eldák bukása volt az elda pantheon végének hírnöke. Slaanesh elvetemülten mészárolta az elda isteneket, – Lileath, Isha, Asuryan, még az idős vak Morai-Heg is áldozatul esett Slaanesh démoni szolgáinak. Khaine, a leghatalmasabb harcos az istenek közül, is szembeszállt Slaaneshel, de elbukott és teste millió darabra zúzódott , melyek a pszichikus avatarjaivá váltak Khaine-nek. Ezen szilánkok megidézésével a leghatalmasabb látnokok képesek Khaine-t a csatatérre idézni. Lileath próféciája valóra vált és az elda faj lett Khaine veszte, még úgy is, hogy ő harcolt a megmentésükért. Csak Cegorath a Nevető Isten (Laughing God) volt képes élve elmenekülni Slaanesh elől, így Cegorath és a Kéjek ocsmány hercege még a mai napig is harcban állnak, A Végtelen Táncot járva. (Dance Without End)