A nagyágit magyar szempontból igen fontos ásvány. Az Erdélyi-érchegységben lévő Nagyág nevű faluról nevezték el (román neve Săcărâmb). A nagyágit arany-, ólom-, antimon- és tellúrtartalmú szulfid, de magas tellúrtartalma miatt a nemesfém-telluridok közé is sorolják. Ez az az ásvány, amelyben felfedezték a tellúr kémiai elemet.

Kémiai és fizikai tulajdonságai Képlete: [Pb(Pb,Sb)S2][(Au,Te)]Effenberger et al. Kristályrendszere: monoklin (áltetragonális) Sűrűsége: 7,35–7,49 g/cm³. Keménysége: 1–1,5 igen lágy ásvány (a Mohs-féle keménységi skála szerint). Hasadása: lemezek mentén. Színe: ólomszürke fémes fényű. Elméleti arany tartalma: 7,5%. Elméleti antimon tartalma: 7,4%. Elméleti tellúr tartalma: 17,7%. Elméleti ólom tartalma: 56,8%. Elméleti kén tartalma: 10,7%.

Keletkezése és előfordulásai Hidrotermás eredetű.

Erdélyben Nagyág és Aranyosbánya (Offenbánya) bányáiban található, utóbbi helyen többek között termésarany, termésezüst, terméstellúr, nemesfém-telluridok (pl. krennerit, szilvanit), pirit, tetraedrit, fluorit, szfalerit és galenit társaságában.Kövecses-Varga

Az Amerikai Egyesült Államokban ismert lelőhelye a Colorado állambeli Cripple Creek, a Kalifornia állambeli Coffee Creek.

Magyarországi előfordulása és a tellúr felfedezése Hazánkban Nagybörzsöny bányáiban egy vékony érccsíkban szilvanit és szfalerit társaságában találták meg. Három jeles kutató is szerepel a tellúrnak, az egyetlen magyarországi felfedezésű kémiai elemnek a felfedezés-történetében. Valószínűleg Müller Ferenc bányamérnök volt az első, aki 1783-ban fölismerte. Müller az erdélyi bányászat vezetője volt. 1789-ben, függetlenül Müllertől, Kitaibel Pál is felfedezte, de nagybörzsönyi ércekben. Harmadikként Born Ignác találta meg és írta le. A szakirodalomban Martin Heinrich Klaproth leírása nyomán vált ismertté és ő is adott nevet az új elemnek.

Jegyzetek

Források Effenberger et al.: Kövecses-Varga:

Bognár László: Ásványhatározó. Gondolat Kiadó. 1987. Koch Sándor: Magyarország ásványai. Akadémiai Kiadó. 1985. Szabadváry Ferenc – Szőkefalvi Nagy Zoltán: A kémia története Magyarországon. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1972

További információk

Kategória:Szulfid- és rokon ásványok