Zengg (németül Zengg, horvátul Senj (ejtsd: Szeny), latinul Senia) város és község Horvátországban, Lika-Zengg megyében. A Gospić-Zenggi egyházmegye püspöki társszékvárosa. Zengg községhez tartozó települések: Alan, Biljevine, Bunica, Crni Kal, Jablanac, Klada, Krasno, Krivi Put, Lukovo, Melnice, Mrzli Dol, Pijavica, Podbilo, Prizna, Senjska Draga, Starigrad, Stinica, Stolac, Sveta Jelena, Szentgyörgy, Velike Brisnice, Veljun Primorski, Volarice, Vrataruša, Vratnik és Vrzići.
Fekvése Fiumétól 77 km-re délkeletre, az Adriai-tenger partján fekszik. A festői városka egy keskeny partszakaszon épült a 698 m magas Vratnik-hegy tövében. Zengg városa rendelkezik a legnagyobb agglomerációval a Fiume és Zára közötti partszakaszon. A község területe 76 km hosszan húzódik a tengerpart, valamint Horvátország legnagyobb hegységei a Kapela- és a Velebit-hegység között. Fekvése miatt fontos csomópontja a Fiumét Zárával, Splittel és Dél-Dalmáciával összekötő, valamint a hegyeken át a szárazföld belsejébe haladó főutaknak.
Éghajlata alt= Horvátország Zengg (Senj) napóra|bélyegkép|Modern napóra Zenggben, 5000 kilométerre az Egyenlítőtől és az Északi-sarktól is bélyegkép|300px| Zengg (XVII. század)
Éghajlata alapján a község két területre osztható. A tengerparti rész mediterrán, a hegyvidék alpi-dinári éghajlatú. A tengerpartot meleg és száraz nyarak, valamint enyhe és csapadékos telek, míg a hegyvidéket hidegebb telek és csapadékosabb, enyhébb nyarak jellemzik. Az éves átlaghőmérséklet a tengerparton 15,2 °C. A legalacsonyabb hőmérséklet Zenggben -10,4 °C, a legmagasabb 37,6 °C. A hegyvidéken a legmelegebb hónap az augusztus 13,1 °C, míg a leghidegebb a február -4,2 °C átlaghőmérséklettel. Zenggben és közvetlen környékén az évi napsütéses órák száma 2338. Zengg területe kifejezetten szeles, ez a legszelesebb vidéke a horvát Adriának. A tenger felől gyakran és erősen fúj a tengerparti szél, a bóra.
Története Zengg területe ősidők óta lakott. A mai várostól keletre fekvő Kuk-dombon háromezer éves erődített település maradványait találták. E település alatti záporpatak torkolatában fekvő öbölben horgonyzóhely és piac volt, ahol az itteni lakosok a környező vidékekről hajón érkezőkkel kereskedtek. A piac fontosságának növekedésével az erődített település lakói fokozatosan lehúzódtak a tengerpartra és új települést alapítottak, amelyet az i. e. 4. században említ „Attienites” néven először az egyik görög periplus (szöveges útikalauz) a Pseudo-Scylax. A rómaiak az i. e. 2. században foglalták el ezt a területet és a településnek a „Senia” nevet adták. Innen indultak a japodok és a megmaradt illír törzsek elleni hadjáratokra. Ők kezdték meg a város kiépítését, ami az i. e. 1. századtól a 4. századig tartott. A rómaiak uralma alatt Senia az Adria ezen részének kereskedelmi, közlekedési és kulturális központjává vált. Felépültek a város középületei, a vízvezeték, a fürdő, a templomok és egyéb épületek. Minderről az a számos kőemlék, istenszobor, épületmaradvány és sír mesél, amit a város területén folyt régészeti feltárások során találtak. Az ókori város romjai a város feletti Nehaj-várhoz felsétálva jól láthatók.
A város az 5. századtól többször volt kitéve barbár népek támadásának, amelyek korábbi gazdagságát megszüntették. A régészeti feltárások során előkerült égésnyomok és romok megerősítik, hogy a várost több barbár támadás érte. Az első ilyen támadást valószínűleg a vizigótok még az 5. század első felében intézték a város ellen, míg az utolsó a 7. század elején az avarok és szlávok támadása volt. A horvátok érkezéséről és az ezt követő első századokról nem áll rendelkezésre adat. A korai horvát állam központja délebbre, a mai Dalmácia területén volt, így Senia elveszítette korábbi kereskedelmi és közlekedési központ jellegét. A város római neve azonban lényegében átöröklődött a későbbi korokra. Az ókori romokon a középkorban új horvát település épült fel, bár a neve csak a 12. században bukkan fel újra az írott forrásokban. Ekkor az új geopolitikai viszonyok miatt a város szerepe újra felértékelődött, amit az is jelez, hogy 1169-ben megalapították a püspökséget. 1184-től a templomos lovagrend fennhatósága alá került, ami az 1270-es évekig tartott. Ezt követően a vegliai grófoké, illetve későbbi nevükön Frangepánoké lett, akik alatt a város kezdte visszanyerni régi fényét. Fejlődött a kereskedelem, a városban és környékén új középületek, templomok, kolostorok, lakóházak épültek. A papoknak és szerzeteseknek köszönhetően fejlődött a glagolita műveltség, amelynek alapját a szlávok 9. századi evangelizációja képezte. Egyedülálló módon IV. Ince pápa 1248-ban hivatalosan is engedélyezte a zenggi püspöknek a glagolita írás, a horvát nyelv és liturgia használatát. Ez a 14. és 15. században újabb lendületet adott a horvát írásbeliségnek, amiről számos fennmaradt feljegyzés, könyv és okirat tanúskodik. Zenggben 1494 körül alapított glagolita nyomda működött, amely az egész Délkelet-Európa egyik első nyomdája volt. A 15. század közepén a városba bevonult Mátyás magyar király serege. 1469-től Zengg szabad királyi város és a török veszély, valamint Velence elleni védelemre létrehozott kapitányság központja lett. A 16. század első felében erősödtek a török támadások, melyek során a város egész környéke elpusztult. Maga Zengg a török által meghódított területekről menekülő lakosság menedékhelye lett. A török hódítás és a velencei terjeszkedés elleni védelem céljából szerveződött meg a kalózkodó uszkókok tengeri flottája, amelynek a város a központja lett. 1558-ban vezérük Iván Lenkovics parancsára a Trbušnjak-dombon erődöt (a Nehaj-várat) építettek és a 17. század elejéig ellenálltak a török hódításnak, de rendszeresen fosztogatták a velencei hajókat is. Az erőd építésekor pusztult el a Szent Péter-templom a pálos kolostorral és az ókori épületek maradványaival együtt. 1617-ben a Velencei Köztársaság az ellene végrehajtott kalóztámadások megtorlásául elfoglalta az erődöt, az uszkókokat pedig szétkergette.
A békésebb időszak újra lehetővé tette a kereskedelem és vele együtt a város fejlődését. Különösen virágzó időszaka volt a 18. század vége és a 19. század eleje, amikor megépült a Jozefina út, megújult a kikötő, felépült az állami raktár és elkészült a patak szabályozása. Ebben az időben Zengg az ország egyik legjelentősebb gazdasági és kulturális központja, kikötője pedig egyike volt a legnagyobbaknak az osztrák birodalomban, amelyen keresztül jelentős só-, gabona- és faszállítmányok mentek. A zenggi tengerészek hajóikkal behajózták az egész környező világot, különösen intenzív kereskedelem folyt a mediterrán országokkal. A fejlődő város újabb betelepülőket és munkaerőt vonzott ide. Új kereskedelmi és hajóépítő vállalatok alakultak, megalapították a kereskedelmi- és iparkamarát, pezsgett a kulturális élet. Megalakult a városi énekkar, az olvasókör és más kulturális egyesületek. Az értelmiség körében teret nyert a horvát nemzeti eszme. A városban olyan jelentős írók és költők éltek, mint Silvije Strahimir Kranjčević (1865–1908), Vjenceslav Novak (1859–1905), Milutin Cihlar Nehajev (1880–1931), Milan Ogrizović (1877–1923) stb. 1873-ban megépült a Károlyváros–Fiume vasútvonal, amely azonban elkerülte a várost és ez a tény csökkentette gazdasági jelentőségét. Visszaesett a kikötői forgalom, az áruk ezután inkább Triesztbe vagy Fiumébe érkeztek, amelyeknek vasúti összeköttetésük is volt. Zengg kikötőjének szerepe a fakereskedelemre korlátozódott. Ennek negatív hatása már a 19. század végén megmutatkozott a város fejlődésében is. 1910-ben 3296 lakosából 3126 horvát volt. A trianoni békeszerződésig Lika-Korbava vármegyéhez tartozott. Ezt követően Zengg is Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a városmag több épülete súlyosan megsérült a bombázásokban, a kulturális örökség egy része megsemmisült. A zenggi püspökséget 1969-ben Fiuméhez csatolták, létrehozva ezáltal a fiume-zenggi püspökséget, majd ezt 2000-ben II. János Pál pápa újra felosztva létrehozta a gospić-zenggi püspökséget. 2001-ben Zengg 8132 lakosából 7869 horvát volt. 2011-ben a városnak 4822, a községnek összesen 7165 lakosa volt.
Lakosság Lakosság változása- Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001 1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011 2021 2953 3496 3039 2785 3182 3296 3036 3072 2722 3093 3903 4906 5536 5998 5491 4822 5973
Nevezetességei A város felett magasodó hegyen áll Zengg szimbóluma, a 16. századi Nehaj-vár.Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-160. A vár építése 1558-ra fejeződött be. Építtetői a horvát katonai határőrvidék parancsnoka, Ivan Lenković és Herbert Auersperg zenggi kapitányok voltak. Az építéshez az anyagot nagyrészt a vár helyén és környékén állt templomok, kolostorok és a város falain kívül álló házak falaiból nyerték. Az erőd négyzet alaprajzú, oldalai 23 méter hosszúak, magassága 18 méter. A várba lépcsőkön, egy fahídon és egy szűk, kétrészes kapun át lehet bejutni. A falak vastagsága 2–3,3 méter, felül pártázatosak, rajtuk öt kis saroktorony áll. A falakon a kisebb puskalőréseken kívül tizenegy nagy, ágyúk számára kialakított lőrés biztosítja a védelmet. Belül, a várudvaron lévő ciszterna káváját három címer díszíti. Balra Lenković kapitányé, középen I. Ferdinánd osztrák császár, Zengg akkori uralkodójáé, míg jobbra Herbert Auersperg zenggi kapitányé látható. A földszinten a konyha a legénység szállásai és a fegyverraktár vannak. Itt láthatók a 11. századi Szent György-templom feltárt alapfalai. Az első emeleten voltak a tisztek és a várparancsnok szobái. A második emeleten voltak elhelyezve az ágyúállások, tizenegy nehéz ágyúval. Ma itt rendezik a város egyes kulturális eseményeit. A vár teteje kilátóként szolgál. A várőrség innen belátta a tenger és a szárazföld nagy területeit és füstjelekkel küldte jelzéseit a környező öblökben és szigeteken elhelyezett őrhelyekre. Innen nemcsak a partvidék messzi területeit, hanem a Rab, a Goli, a Prvić, a Cres és a Krk szigeteket, a Hegyvidék az Učka-hegység és a Velebit nagy részét is be lehet látni. A várban állandó kiállítás tekinthető meg a zenggi uszkókok és a zenggi kapitányság történetéről, egyháztörténeti gyűjteménnyel és a város nemesi címereiből összeállított tárlattal együtt, a városi múzeum igazgatása alatt. A városi múzeumÖrökségvédelmi jegyzékszáma: Z-2003. az egyik legtekintélyesebb helyi család, a Vukasovićok palotájában kapott helyet. A palota a 14–15. században épült, gótikus stílusban. Később reneszánsz stílusban építették át. A múzeumot 1962. május 7-én alapították. Állandó kiállításai: régészeti és vízalatti régészeti, numizmatikai, glagolita nyomdászati, fegyverkiállítás és Zengg újabb történetéről szóló témájúak. Etnográfiai és természettudományi gyűjteménye is van, könyvtár, levéltár, kisebb festmény-, képeslap- és fényképgyűjtemény is tartozik hozzá. A kikötői erődrendszer maradványa a 13. századi hengeres Sabac-torony. A városkapu 1779-ben épült, 1843-ban átépítették. A Főtér végében áll a Frangepánok 13. századi kastélya, amely 1896-ban nyerte el mai formáját, amikor Ozsegovich Imre püspök kollégiummá alakíttatta át. Az Ožegović-várkastély a Cilnica tér keleti oldalán található. A várkastély egy négy épületszárnyból álló kétszintes épület, belső udvarral és három saroktoronnyal. A 13. század második felében épült a Frangepán grófok állandó rezidenciájaként, masszív és szilárdan épített erődítményként, négyzetes alaprajzzal, amelyet három saroktorony és egy további torony erősített. Az építkezés legkorábbi időpontja a fal felirata szerint 1340, bár ennél valószínűleg régebbi. Ma két, 1763-ból és 1896-ból származó átépítése ismert, de alapvetően egy középkori vár, ahol a történelem során számos átépítés történt. A város kivételes építészeti és történelmi értékű műemlék, az egyik legfontosabb zenggi műemlék.Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-5582.