Zágráb (, , latinul és , régi magyar nevén: Gréc) Horvátország fővárosa és legnagyobb városa, a Zágrábi főegyházmegye székhelye, Budapest és Belgrád után pedig a Kárpát-medence harmadik legnagyobb városa. Az ország északnyugati részén, a Száva-folyó mentén, a Medvednica-hegy déli lejtőin fekszik, körülbelül 122 m tengerszint feletti magasságban. A város becsült lakosságszáma 2018-ban fő volt, a városi agglomeráció lakossága pedig fő, azaz Horvátország teljes népességének körülbelül egynegyede.
Zágráb gazdag római kori történelemmel rendelkezik. A város környékének legrégebbi települése a római Andautónia volt, a mai Ščitarjevóban. A „Zágráb” név első írásos említése 1134-ből származik, Kaptol település (ma Zágráb városrésze) 1094-es megalapításával összefüggésben. 1242-ben szabad királyi város lett. 1851-ben volt Zágrábnak először polgármestere, Janko Kamauf.
Zágráb különleges státusszal rendelkezik mint horvát közigazgatási körzet és összevont városmegye (de el van választva Zágráb megyétől), közigazgatásilag 17 városrészre oszlik. Többségük a Száva-völgy mentén, alacsony magasságban található, azonban az északi és északkeleti városrészek, mint például Podsljeme és Sesvete, a Medvednica-hegy lábánál helyezkednek el, így a város földrajzi képe kifejezetten változatos. A város kiterjedése kelet–nyugati irányban 30 kilométer, észak–déli irányban körülbelül 20 kilométer.
Globális városnak számít, a Globalizáció és Világvárosok Kutatási Hálózatának béta besorolásával rendelkezik.
Horvátországban betöltött vezető gazdasági pozícióját a közlekedési kapcsolatok, az ipar, a tudományos és kutatóintézetek koncentrációja és ipari hagyományai alapozzák meg. Zágráb a központi kormányzat, a közigazgatási szervek és szinte az összes kormányzati minisztérium székhelye. A legnagyobb horvát vállalatok, a média és a tudományos intézmények szinte mindegyikének székhelye a városban van. Zágráb Horvátország legfontosabb közlekedési csomópontja, ahol Közép-Európa, a Földközi-tenger és Délkelet-Európa találkozik, így térsége Horvátország közúti, vasúti és légi hálózatának központja. Változatos gazdaságáról, magas életminőségéről, múzeumairól, sport- és szórakoztató eseményeiről ismert. Fő gazdasági ágazatai a high-tech iparágak és a szolgáltató szektor.
Földrajza A város a Medvednica-hegység déli lábánál, a Zágrábi-medencében, a Száva bal partján, fontos közlekedési útvonalak mentén, a Pannon-síkság délnyugati részén a Dinári-hegység és az Alpok között fekszik. Szamobor, Nagygorica és Zaprešić települések tartoznak hozzá.
Éghajlata A város éghajlata kontinentális. A nyár meleg és száraz, átlagosan több mint 20 °C van, míg télen hideg és 1 °C körüli átlaghőmérséklet a jellemző.
Nevének eredete Neve a horvát za grebom potoka Medvesčaka (= a Medvesčak patak partja mögött) helymeghatározásból rövidült mai formájára. A középkori magyar neve Gréc volt.
Népesség Zágráb Horvátország mára közel nyolcszázezres fővárosa. Lakossága 1910-ben még csak alig 70 000 fő volt. balra|bélyegkép|A zágrábi székesegyház A 2001-es népszámláláskor 779 145 lakosából 716 344 horvát, 18 811 szerb, 6204 bosnyák, 3225 szlovén, 1946 cigány, 841 magyar, 813 cseh, 277 olasz volt. 415 153 nő és 363 992 férfi élt a városban. Az agglomerációval együtt több mint egymillióan élnek itt. Vallási megoszlás: római katolikusok 87%, protestánsok 5%, iszlám és ortodox keresztény 2%, ateista 3,5%.
Története Az őskortól a horvátok megérkeztéig A mai Zágráb területén már az őskorban is laktak. Azonban csak a római korban kezdődött el a terület benépesülése. Itt volt folyami kikötő, kereskedelmi központ alakult ki. A rómaiak Andautonia nevet adták ennek a településnek, amely a mai Šćitarjevo falu alatt van, a Száva jobb partján, 7 km-re Velika Goricától. A 6. században a horvátok foglalták el a területet.
A középkorban Magyar történészek szerint 1091-ben vagy előtte, a horvátok szerint 1093-ban vagy 1094-ben alapította Szent László király a zágrábi püspökséget és a Káptalandombon (Kaptol) felépíttette a Szent István-székesegyházat. bélyeg|Zágráb, Szent István-katedrális 1241-ben IV. Béla a tatárok elől Zágrábba menekült, és innen kért levélben segítséget a pápától és Európa legjelentősebb uralkodóitól (sikertelenül...). Itt találkozott utoljára öccsével, Kálmán szlavón herceggel. A Duna jegén 1242-ben átkelő tatárok feldúlták a vidéket, a lakosokat megölték. IV. Béla a tatárjárás után, 1242-ben Verőcében Gradecnek (Grič, Felsőváros) szabad királyi városi rangot adott. Itt székelt a horvát bán és a várispán. Ebben az időszakban kb. 1000 lakosa volt a városnak. 1254-ben befejezték a Medvevárat. Három évvel később befejezték Gradec körül a várfalat. 1273-ban tartották az első feudális szábort, amely azonban csak Szlavóniára terjedt ki, a tengerparti részekre nem. Az első horvát szábort 1558-ban rendezték meg.
1290-ben Kaptol (a püspöki központ) III. András királyságát ismerte el, míg Gradec (a báni központ) már akkor az Anjoukat támogatta. 1368-ban először írták össze Zágráb lakosságát: 300 házat és 2810 főt írtak össze. A középkorban a Káptalandomb mellett fejlődött ki fokozatosan a Gradec, a polgárváros. 1383-ban itt végzik ki a Horvátiak lázadásának néhány résztvevőjét. 1385-ben itt fogadja Kis Károly a horvát főurak hódolatát.
1466-ban Mátyás király megerősítette a céhek kiváltságait, amelyek a 15. század végéig érvényben is maradtak. Még ebben az évben a király a törököktől tartva megerősíttette a Káptalandombot.
A Mohács utáni kettős királyválasztáskor Kaptol városa Szapolyai Jánost, míg Gradec Habsburg Ferdinándot támogatta. Előbbi 1527-ben még egy 53 napos ostromot is kiállt emiatt. 1558-ban ült össze Horvátország és Szlavónia küldöttsége, vagyis a szábor. A száboron a török elleni védekezés volt a fő téma, emellett kimondták, hogy Gradec a királyság fővárosa. 1573-ban Gubecz Máté parasztfelkelést szervezett, amit azonban levertek, és Gubeczet Zágrábban Dózsához hasonlóan megkínozták és kivégezték.
Az újkorban bélyeg|250px|Zágráb 1689-ben A török időkben közvetlen közelében húzódott az országhatár, ezért a főváros Varasdra került. 1606-ban a város hívására érkeztek ide a jezsuiták, akik kolostort alapítottak itt. Egy évvel később a jezsuiták beindítottak egy egyházi hatosztályos gimnáziumot. 1624-ben tűzvész pusztított a városban, ami 1645-ben, 1674-ben és 1706-ban megismétlődött. Több templom, családi ház megsérült vagy megsemmisült ekkor. 1669-ben I. Lipót király megalapította a város egyetemét.
Az 1742-es népszámláláskor 560 házat és 5600 főt számoltak össze. Ebben az időben virágzott a kereskedelem, számos vásárt rendeztek itt. 1750-ben megalapították az első manufaktúrát. A 19. század közepére teljesen kiszorította a céheket e vállalati forma. 1753-ban itt végezték ki a parasztfelkelés vezetőit.
1767-ben a horvát királyi tanács Varasdról Zágrábba helyezte át a fővárost. Néhány évvel később több palota is épült Gradecben: Vojković, Oršić, Rauch. 1771-ben kiadták az első hetilapot a latin nyelvű Ephemerides Zagrebiensis újságot. 1777-ben Baltazar Adam Krčelić a királyi akadémiának ajándékozta könyv-, és kéziratgyűjteményét. balra|bélyegkép|571x571px|A székesegyház és a Jelasics-tér 1784-ben ismét népszámlálás volt: 695 ház és hétezer lakos. Két évvel később német nyelvű újságot adtak ki az Agramer deutsche Zeitungot. 1796–1804 között építették a városi kórházat, amely 1931-ben megsemmisült.
A 19. század első felében 1801-ben új palotát kezdtek el építeni, amit később báni udvarnak neveztek el. 6 évvel későbbi népszámláláson 7 706 főt számláltak. 1825-ban a Harmice keleti oldalán létrehozták a postahivatalt. 30 évvel később már komoly rendszerrel működött birodalom szerte. 1827-ben három évfolyamos zeneiskolát alapítottak, ez lett később a Zeneakadémia. Három évvel később a püspöki udvarban létrehozták a Ribnjak parkot. 1834-ben felépítették az első állandó színházat a városban. Ludevit Gaj 1835-ben elindította az első horvát nyelvű újságot kaj nyelvjárásban (Novine horvatske i Danica horvatsko-slavonsko-dalmatinska), egy évvel később što nyelvjárásban adták ki.
1838-ban megalakult az első zágrábi olvasókör.
1840-ben tartották meg az első horvát nyelvű színi előadást a színházban, amely a Juran és Szófia című dráma volt. Egy évvel később megalapították a Horvát-szlavón Gazdasági Társaságot. 1847-ben megnyitották a Nemzeti házat az Opatija utcába, amelyben a Matica ilirska, a Gazdasági Társaság és a Nemzeti Múzeum működött.
1850. szeptember 7-én a császári pátensben Gradecből, Káptalandombból, Nova vesből megalapították Zágráb városát.
Az egyesítéstől a trianoni békeszerződésig A 19. század második felében rohamosan fejlődött. 1852-ben érseki székhely lett. Egy évvel később elkészítették az első Zágráb térképet. 1856-ban elkészült a Rektorépület neoromantikus stílusban. 1868–1882 között az épület dohányüzem volt, majd 1882-től az egyetem épülete. A kórház is elkészült ebben az időben. 1857-ben a város lakossága 16 657 fő volt.
1861-ben avatták fel a meteorológiai obszervatóriumot. Horvátország első vasútját 1862-ben nyitották meg, amely Zágráb és Sziszek között közlekedett. Ebben az évben adták át a déli pályaudvart, amely ma a nyugati pályaudvar. 1863-ban a város első gázgyára megkezdte működését. Ugyanebben az évben a Károlyváros-Zágráb vasútvonal is kiépült. 1866-ban megalapították a Jugoszláv Tudományos és Művészeti Akadémiát, ez ma a Horvát Tudományos és Művészeti Akadémia. Ebben az évben avatták fel Jelačić szobrát a róla elnevezett téren. bélyeg|Piac a Jelačić téren Felszentelték a Petar Preradović-téren álló szerb ortodox templomot. Egy évvel később elkészült a zsinagóga is, amelyet 1941-ben bontottak el. 1870-ben átadták a Zágráb-Kapronca vasútvonalat is.
bélyeg|bal|Az 1906-ra neogótikus stílusban átépített zágrábi székesegyház korabeli képeslapon|340x340px
1871-ben elkészült az Alsóváros terve, amelyet Milan Lenuzzi készített. 1885-ig elkészült a projekt. Ekkor építették ki a Zöld patkót is. 2 évvel később a Károlyváros–Fiumei vasútvonal kiépülésével Zágráb közvetlen összeköttetésben volt a tengerrel. 1874-ben alapították meg a modern, ma is működő egyetemet. A Matica ilirska új neve Matica hrvatska lett. Megalapították a Horvát Solymót, az első sportegyesületet. 1876-ban adták át az új temetőt a Mirogojt, 1883-ban elkészült a két neoreneszánsz árkádot is. Elkezdték építeni a Szent Márk-templomot, amelyet 1882-ben adtak át. 1878-ban Zágráb közparkjai, terei, utcái számozást kaptak.
bélyegkép|jobbra|351x351px|A Jelačić tér és a székesegyház az 1880-as földrengés előtt
1880. november 9-én erős, körülbelül 6,3 magnitudó erősségű földrengés rázta meg a várost, amely komoly károkat okozott az épületekben. Újabb katasztrófára közel 140 év múlva került sor újból.
1881-ben elkészült a Régészeti Múzeum épülete és megalapították a Vöröskereszt Társaságot. Egy évvel később kiépítették a közigazgatást, a vízvezetéket és az első telefonvonalat. 1884-ben elkészült a neogótikus evangélikus templom. Egy évvel később elkészült a Zágráb–Varasd vasútvonal. 1890-ben Zágrábban 40 298 fő lakott. Ebben az évben nyitották meg a botanikus kertet.
1891-ben adták át az első lóvasút-vonalat. Megnyitották a nagy zágrábi kiállítást. Egy évvel később átadták az állami pályaudvar (ma a főpályaudvar), és Nikola Tesla (feltaláló) bevezette a városba az áramot. A szávai fahíd mellé egy új vashidat készítettek. A Horvát Sólyom csapata elkezdte a labdarúgás sportját űzni. 1895-ben átadták a ma is álló Horvát Nemzeti Színházat. Ebben az évben papírüzemet is létesítettek a városban. 1896-ban vetítették le az első filmet.