bélyegkép|jobbra|Hailé Szelasszié etióp császár, a rasztafári mozgalom alapítója és messiása A rasztafariánus vagy rasztafári vallás (röviden raszta) egy vallási mozgalom, ami I. Hailé Szelasszié etióp császárt tiszteli (a Királyok Királya, az Urak Ura és Júda (Júdea) népének hódító oroszlánja – the King of Kings, Lord of Lords and the conquering Lion of the tribe of Judah tiszteletbeli megnevezéssel). A rasztafári elnevezés a Rasz Tafari Makonnen névből ered, ez volt a neve Hailé Szelasszié császárnak a koronázása előtt. Szelassziét a raszták Jah-nak ("dzsá" Jahve rövidítése, Isten megnevezése) a földi megtestesülésének és a szentháromság tagjának tekintik. A mozgalom a jamaicai fekete munkásoktól és parasztoktól ered az 1930-as évekből, egy bibliai prófécia sajátos értelmezéséből, fekete politikai aspirációkból és a raszták szerint próféta Marcus Mosiah Garvey tanításaiból, habár Garvey maga nem ismerte el Szelassziét messiásnak. A mozgalom eredetileg a fekete felsőbbrendűséget hirdette. Ez a jellemző nagyjából lekopott róla, mivel gyorsan nyitott mindenféle népcsoport felé, bár a három legnagyobb rendje közül az egyik, a Bobo Shanti ma is vallja.
A raszta mozgalom a világ számos részén elterjedt, főleg migráció útján és a reggae-zene közvetítésével, ami főként Bob Marley-nak köszönhető. 2000-ben több mint egymillió raszta volt szerte a világon. A jamaicaiak öt százaléka tartja magát raszta vallásúnak.
I. Hailé Szelasszié Etiópiában 1928. október 7-én Rasz Tafari Makonnent császárrá választották, illetve a királyok királyává 1930. november 2-án vált Zauditu császárnő halála után. Nevét ezután Hailé Szelasszié-re változtatta. Hailé Szelasszié Dávid 225. utódjának, valamint Salamon király és Sába királynő örökösének számít. Etiópia fekete császára volt, akinek az etióp neve trónra lépése előtt "Rasz Tafari", azaz „Tafari herceg/nagyúr” volt. Szelasszié maga természetesen nem volt raszta, az etióp kereszténység híve volt.
Az eseményt Jamaicában Garvey hívei jelzésnek vették: „eljött a fekete király?” – kérdezték sokan. Nem kevesen voltak, akik Garvey jóslatainak beteljesülését látták Hailé Szelasszié-ben, és istenként tisztelték. Megalakult egy vallásos csoport, mely magát a – császár polgári neve után – „Rasztafárik”-nak nevezte. Többek között azt is vallották, hogy a feketék az ősi izraeliták reinkarnációi, hogy Hailé Szelasszié az élő isten, hogy Etiópia a mennyország, hogy Jamaica maga a pokol, valamint hogy a feketék a fehéreknél magasabb rendűek, és hamarosan ők fogják a világot irányítani, továbbá hogy a császár és Isten, Hailé Szelasszié a közeljövőben kezdeményezni fogja visszavándorlásukat Etiópiába.
A rasztafári vallás rengeteg követőre talált a gettókból, hiszen rengeteg feketének visszaadta az önbecsülését és a reményét egy szebb jövőre. Az Afrikába álmodott visszatérés azonban soha nem következett be, mivel Haile Selassie személyesen végül csak 1966 -ban látogatott el Jamaicára, ahol százezrek várták jövetelét. Haile Selassie meglepetésre azonban nem nyilatkozott sem a rasztafárizmusról, sem saját isteni mivoltáról. Elterjedt a hír, hogy a császár titokban ennek ellenére egy kommünikét adott át néhány jeles raszta vezetőnek, miszerint a visszatérésre csak akkor kerülhet sor, ha Jamaica először felszabadítja magát a neokolonializmus rablásai alól. Ezzel a raszta vallás egy konkrét pontja – miszerint a visszatérés oldja majd meg az élet problémáit – megsemmisült, hiszen az Afrikába való visszatérés egy meg nem nevezett távoli időpontra tolódott. Hailé Szelasszié pár évvel egy palotaforradalom után, 1975. augusztus 27-én, hatalom nélkül, megalázottan hunyt el. A jamaicai rasztákat ez azonban nem zavarja, szerintük „you nuh cyan bury Jah (you can't bury Jah)”, azaz, Jah-t nem lehet eltemetni.
Senki sem tudhatja biztosan, hogy Szelasszié a raszta mozgalom tagjaival érzett-e bármilyen szolidaritást, vagy bármiben egyetértett-e velük. Amikor egy raszta csoport Etiópiába utazott, hogy tiszteletüket tegyék palotájában, egyszerűen elküldték őket. Ez persze nem rendítette meg a raszták hitét, inkább megerősítette azt. Mikor Hailé Szelasszié meghalt, a raszták nem akarták elhinni, úgy hitték, hogy csak a média hazugsága a hír, hogy összetiporják vallásukat. A raszták hiszik, hogy Szelasszié végigjárta a tökéletes életutat, és most Sion hegyének legmagasabb pontján ül Menen császárnéval, és várják az igazság eljövetelét.
A bibliai „Júda oroszlánja” (a keresztény magyarázat szerint Jézus) a raszták hitében Szelasszié, a hódító. A királyok királya, ahogy az oroszlán minden állat királya. Szelasszié oroszlánt ábrázoló gyűrűjét halála után Bob Marley kapta.
A mozgalom kezdete Leonard Howell és a Pinnacle közösség 1930 és 1933 között a rasztafarizmus terjeszkedni kezdett a kingstoni gettókon keresztül. Az egyik első misszionáriust Leonard Howellnek hívták, aki Kingston utcáin képeket árult Selassiéról, úgy gondolta, hogy ezek az útlevelek, hogy visszatérhessenek Etiópiába.
Járt Afrikában, ahol részt vett az Ashanti háborúban, később az USA-ban töltötte napjait, ahol látta, hogy milyen alacsony színvonalon élnek az amerikai-feketék.
Ő keltette fel a figyelmet az emberekben a Rasztafári mozgalom felé. 1934 januárjában Howellt letartóztatták, mert egy olyan találkozón vett részt, ahol a fekete rassz felsőbbrendűségéről beszélt.
Szükségesnek érezte, hogy hazatelepítsék a feketéket Afrikába, hisz Haile Selassie az Isten és a fekete emberek egyetlen uralkodója. Howell két év kényszermunkát kapott. Mikor kiengedték, vidékre költözött. Howell egy vad törzs, a Maroonok leszármazottja volt, akik hegyekben lakó szökevény rabszolgák volták, és folyamatosan kijátszották az angol katonákat a 17. és 18. században, az 1739-es végső győztes függetlenségi harcig.
A Pinnacle egy olyan Rasta közösség volt, amit csak gyalog, egy titkos és eléggé veszélyes útvonalon lehetett megközelíteni. A lakók száma 500 és 1600 között mozgott. Howell volt a főnök, és állítólag 13 felesége volt. A közösség bevételei a megtermesztett ganja (indiai és hasznos kender) eladásából származott, a mágikus növény volt a gyújtópontja a rituáléknak. Végül, 1941-ben a rendőrség razziázott a Pinnacle-ben, mert a szomszédok panaszkodtak, hogy a raszták ragaszkodtak ahhoz, hogy nekik, (Hailé Szelasszié nevében) és ne a jamaicai kormánynak fizessenek adót.
Miután módosították a Veszélyes Drogok Törvényét, elrendelték, hogy a jogszabály tartalmazza a ganját használók, birtoklók, termesztők és eladók börtönbüntetését, a rendőrség 70 embert tartóztatott le. Miközben 28 raszta börtönbe vonult, Howell elmenekült a hatóságok elől, ezzel növelve az őt körülvevő "legendákat".
A Pinnacle-t átrendezték, nagyobb hangsúlyt fektetve a biztonságra. A raszták elkezdtek dreadlockban (köznyelvben: "rasztahaj") hordani a hajukat, néhány kép alapján, amik szomáli és maszáj katonákról készültek. Bátorította őket ebben a 3Móz 21,5: "Ne nyírjanak kopaszságot a fejükön, szakálluk szélét le ne messék, és a testükbe vágásokat ne vágjanak." bibliamondat.
1954-ben a rendőrség ismét razziázott a Pinnacle-ben, 163 közösségi tagot tartóztattak le. A közösséget megsemmisítették, tagjai a kingstoni gettóba kerültek. Howell megőrült, kijelentette, hogy nem Szelasszié, hanem ő maga az élő Isten. Végül elmegyógyintézetbe került és ott lelte halálát 1960-ban. bélyegkép|Marcus Garvey
Marcus Garvey és a rasztafari mozgalom A rasztafáriánus mozgalom egyik alapozója Marcus Garvey 1887-ben született St. Anns-ben, ugyanott, ahol később majd Bob Marley látja meg a napvilágot. Fiatalon csatlakozott különféle jamaicai nacionalista szervezetekhez, bejárta Közép-Amerikát, sőt Londonban is élt egy ideig. Sosem tartotta magát rasztának, s később több olyan kijelentést tett, amelyek ellentétesek a legtöbb mai raszta gondolkodásmódjával. Ennek ellenére a raszták többsége köztiszteletben tartja.
1916-ban az Egyesült Államokba utazott, ahol épp szárnyukat bontogatták a feketék jogaiért küzdő különféle szervezetek. Garvey New Yorkban telepedett le, ahol irodát nyitott Universal Negro Improvement Association (UNIA) nevű szervezetének. A szervezet felállításával Garvey korábban már Jamaicában is próbálkozott, azonban a sikerhez hiányzott mind a társadalmi bázis, mind a hatóság együttműködése.Garvey hátralevő életében az újságírás maradt a legfontosabb tényező. Cikkei szerte a világban feketék millióinak a szemét nyitották fel (akár egyetértettek azokkal, akár nem) és éppen Garvey egyes sorai azok, amelyek a mai raszták körében is népszerűvé teszik.
Garvey gondolatvilágának alapja, hogy a feketék, akiket rabszolgaként szertehurcoltak a nagyvilág minden részére, azóta is hontalanul élnek. Miután beilleszkedésüket a fehér ember fajgyűlölete mindig megakadályozza, haza kell térniük az őshazába: Afrikába. 1920-ban egy The New York Times-ban megjelent interjúban így foglalta össze céljait: „Ha Európa az európaiaké, akkor Afrika a világ fekete népeié.” Garvey ugyanakkor igen vallásos volt (mint akkoriban minden jamaicai), így elképzeléseihez sokszor a Bibliából keresett támaszt. Ugyanakkor hajlamos volt a Szentírás sorait sajátosan értelmezni, amivel nem volt egyedül a korabeli világban.
Egy másik híressé vált jóslata szerint „Vessétek szemeteket Afrikára, ahol hamarosan egy fekete királyt koronáznak meg, mert a szabadulás közel”. A fenti mondat később különös értelmet kapott, amikor 1930-ban megkoronázták az etióp császárt Hailé Szelassziét. A legfontosabb célnak a feketék Afrikába való „hazatelepítését” tartotta, e célból hajózási részvénytársaságot alapított „Black Star” (Fekete Csillag) néven. A Black Star hajózási társaság főként kellő utas hiányában hamarosan csődbe került, pedig a végén már közép-amerikai „helyi járatokat” is üzemeltettek. Garvey végül tönkrement, s 1935-ben Angliába költözött. Itt halt meg szegényen és elhagyatva 1940 júniusában. Később, amikor Bob Marley nyomán a rasztafarianizmus és a reggae Jamaica egyik legfontosabb „exportcikkévé” vált, Garvey földi maradványait Jamaicába szállították, szobrot állítottak neki, és ma is a legnagyobb nemzeti hősök között tartják számon.
Istenkép A raszták szerint a keresztények istene nem lehet elfogadható valódi isten, hanem mindössze Jah elváltoztatott másolata – a gyűlölet, a vér, a háború, és az elnyomás istene. Az igazi értékek azonban szeretet, egység, béke, egyenjogúság, és igazságosság. Ezek az élet valódi törvényei, és csak ezek betartása garantálják az örök életet. Isten a raszták hite szerint nem szellem, hanem élő lény, és ő az élők istene, aktív a világban, a természetben, és az emberben. A rasztafárik nem térítik a hitüket erőszakosan, mint más vallások, csak békésen. (Lásd: reggae zene)
Jelképek Etiópia Etiópia a raszták paradicsoma a Földön. Nyelvükön úgy nevezik "Zion". Itt nincs túlvilág vagy pokol, ahogy a keresztények hiszik. A raszták úgy hiszik, hogy őseik vétkeztek Jah (Isten) ellen, és ez vitte őket rabszolgasorsba a nyugati világban.
Raszta haj (dreadlocks)
A jellegzetes raszta frizura (dreadlocks) szorosan kapcsolódik a mozgalomhoz, de nem általános a követők között. A hajviseletet egy ószövetségi mondattal indokolják : „Ne nyírjanak kopaszságot a fejükön, szakálluk szélét le ne messék, és a testükbe vágásokat ne vágjanak.” (Mózes III. 21:5) A hajviselet elterjedésének másik oka az lehetett, hogy hangsúlyozzák a fekete (göndör), és fehér emberek (egyenes hajú) közötti különbségeket. A frizura ezen kívül Júda oroszlánjának és a Babilon elleni lázadásnak is szimbóluma. A raszták a hajnövesztést spirituális utazásnak tekintik amihez szerintük a türelem elengedhetetlen. A haj úgy válik rasztává hogy hosszú ideig nem fésülik, tupírozni nem szokás, mivel ahhoz fésű szükségeltetik. A raszta hajviselet azonban nem korlátozódik a rasztafariánus vallás követőire. A raszták számára a borotva és a fésű babiloni vagy római találmányok, amelyek ellentétesek a hittel. A hajukat teljesen elhanyagoló, hajukat egy tincsben hordó rasztákat pha rasta-áknak nevezik.