Zambia, hivatalosan a Zambiai Köztársaság (), egy független köztársaság Dél-Afrikában. Az országot északról a Kongói Demokratikus Köztársaság, északkeletről Tanzánia, keletről Malawi, délkeletről Mozambik, délről Zimbabwe és Botswana, délnyugatról Namíbia, nyugatról pedig Angola határolja.
Az egykori brit gyarmat 1964-ben lett független, de a britek által vezetett Nemzetközösség tagja maradt és a hivatalos nyelv továbbra is az angol maradt. Az ország fővárosa és legnagyobb városa a délközép részén található Lusaka.
Etimológia A terület Észak-Rodézia néven volt ismert 1911 és 1964 között, amikor a brit uralomtól való függetlensége után átnevezték Zambiára.
Az ország mai nevét a fő folyójáról, a Zambéziről kapta. A Zambézi jelentése: „nagy folyó”. A britek eredetileg Zambéziá-nak akarták elnevezni a Cecil Rhodes által megszerzett területeket, ám Rhodes fehér telepesei, akik előtt nagyon népszerű volt, ragaszkodtak ahhoz, hogy az országot utána nevezzék el. A Rodézia, mint területnév később negatív fogalommá nevesült, különösen az afrikai őslakosok előtt, amelyet egyet jelentett az európai jövevények általi elnyomásukkal.
Földrajz Domborzat bélyegkép|left|200px|Zambia domborzati térképe
Az ország jelentős részét az Afrikai-pajzs ősi kőzetein kialakult 1000-1500 méter magas fennsíkok (Katanga-, Zambézi- és Lunda-fennsík) foglalják el. Közöttük a folyók mély árkokban folynak. A fennsíkokból kiemelkedő szigethegyek és szigethegységek közül legnagyobb a Muchinga-hegység (Mabyoula, 1848 m). A fennsíkok délkeleten a Zambézi árkára szakadnak le, délnyugaton a Kalahári-medence síkságába simulnak.
A talaj nagyrészt savas, homokos és tápanyagokban szegény. A középső és déli területeken valamivel jobb minőségű.
Vízrajz Az ország legnagyobb része a Zambézi folyó vízgyűjtőjéhez tartozik. A Zambézi hossza 3540 km, ami tovább haladva Mozambikban az Indiai-óceánba ömlik. Az állam területének durván negyede a Kongó vízgyűjtő területe. A Kongó legdélibb forrásai Zambiában találhatók.
Két másik nagyobb folyója a Kafue és a Luangwa. A Kafue 970 km hosszan folyik, és kettévágja az ország középső tartományát. Mindkettő délen a Zambézi folyót táplálja.
Zambia nagy kiterjedésű síkságain több kisebb-nagyobb árterület alakult ki. Egy-egy ilyen árterület európai szemmel hatalmas, és víz alatt áll az esős évszak nagy részében és a száraz évszak kezdetén. Ehhez a rendszeres elárasztáshoz alkalmazkodott a helyi élővilág és az ott élő emberek életmódja is.
Mesterséges eredetű az 5000 km² területű Kariba-tó, amit 1958-ban hoztak létre a Zambézin létesített duzzasztógát megépítésével.
További nagyobb tavak a Mweru, a Bangwelu és a Tanganyika, amik az ország északi részén találhatók.
Az ország északkeleti és nyugati területei az esős évszak idején szárazföldi közlekedési eszközzel megközelíthetetlenek az áradások miatt. Ezeken a területeken az éves csapadékmennyiség 1000–1500 mm. Az esős évszak decembertől márciusig tart.
Bár az ország bővízű folyókkal rendelkezik, de az iható víz kevés a vízszennyezés miatt.
Éghajlat
Az ország zöme fennsíkon fekszik, 1000 és 1600 méter közötti tszf. magasságban. Az átlagos 1200 méteres tengerszint feletti magasság afrikai viszonyok között többnyire "mérsékelt" éghajlatot ad a földnek. Zambia éghajlata trópusi, amelyet a magasság módosít. A köppeni éghajlati besorolás szerint az ország nagy része nedves szubtrópusi vagy trópusi nedves és száraz övezetbe sorolható, délnyugaton és a Zambézi-völgy mentén félszáraz sztyepp éghajlattal.
Van az esős évszak (novembertől áprilisig) amely a nyárnak, és száraz évszak (május/június-október/november), amely a "télnek" felel meg. A száraz évszak a hűvös száraz évszakra (május/június-augusztus) és a forró száraz évszakra (szeptembertől októberig/novemberig) osztható. A magasság módosító hatása a májustól augusztusig tartó hűvös évszakban inkább szubtrópusi időjárást ad az országnak, mint trópusi viszonyokat.Spectrum Guide to Zambia. Camerapix International Publishing, Nairobi, 1996. .
A csapadék délnyugaton, a Kalahári-sivatag közelében a legkevesebb. A Zambézi egész völgye szárazabb. Az ország többi részén elég a csapadék az erdők életéhez.
Állat- és növényvilág A terület kétharmadát magas fű, erdő és bokrok borítják. Csak a terület 20%-a alkalmas mezőgazdasági művelésre. Az erdőket erőszakos mértékben irtják - fűtés, főzés és a megművelhető terület növelése céljából.
Egyes nagy vadállatok ma már nagyrészt csak a nemzeti parkokban találhatók. Ennek oka, hogy az esetleg kiszabaduló, elkóborló vadállatokat vagy a vadorzók, vagy a gazdák ölik meg, utóbbiak a tenyésztett állataik védelme érdekében. A kormányzat rossz környezetgazdálkodása és a korrupció lehetővé tette az orvvadászatot is, és a természet ellenőrizetlen kizsákmányolását. Egyes nemzeti parkoknak korábban nem volt igazgatásuk sem.
Az elefánt és az oroszlán szinte kizárólag nemzeti parkokban található csak meg, a kafferbivaly esetleg még azok közelében is. A többi nagy állat közül csak a foltos hiéna, a krokodil, a víziló és a mocsáriantilop található meg a parkokon kívül is. A rodéziai zsiráf (Giraffa camelopardalis thornicrofti) és egy mocsáriantilop-féle (Kobus leche kafuensis) endemikus Zambiában.
Kisebb termetű állatok a parkokon kívül a madarak, kisebb emlősök, denevérek, cickányok, rágcsálók, mongúzok, majmok (pl. Chlorocebus pygerythrus), fülesmakik, és hüllők, mint például a kígyók vagy a nílusi varánusz.
Sok faj a kihalás szélén van.
Természetvédelem A 2020 táján létező húsz nemzeti park közül ötben az igazgatás hiánya miatt elvesztették a vadon élő állatok nagy részét. A fennmaradó tizenötből kettő elsősorban a természeti táj miatt létezik (Nyika-fennsík és Viktória-vízesés), a többi park még jó vadállománnyal rendelkezik, a némi orvvadászat ellenére.
Nemzeti parkok
Nemzeti parkok listája és térképeA nemzeti parkok az angol neveik alapján:
Blue Lagoon Nemzeti Park Isangano Nemzeti Park Kafue Nemzeti Park Kasanka Nemzeti Park Lavushi Manda Nemzeti Park Liuwa Plain Nemzeti Park Lochinvar Nemzeti Park Lower Zambezi Nemzeti Park Luambe Nemzeti Park Lukusuzi Nemzeti Park Lusenga Plain Nemzeti Park Mosi-oa-Tunya Nemzeti Park (Viktória-vízesés) Mweru Wantipa Nemzeti Park (Mweru-tó) North Luangwa Nemzeti Park Nsumbu (Sumbu) Nemzeti Park Nyika Plateau Nemzeti Park (Nyika-fennsík) Sioma Ngwezi Nemzeti Park South Luangwa Nemzeti Park West Lunga Nemzeti Park
Természeti világörökség Zimbabwéval közös természeti világörökség a Viktória-vízesés a két állam határán.
Történelem
Zambia területe az őskor óta lakott, az országban élő népek elődei azonban csak a 16-17. században foglalták el a vidéket. Északi részét 1750 körül a Lunda Birodalom igázta le, ugyanekkor alakult meg a Felső-Zambézi mentén a Barotsze Királyság. Az első európaiak, a portugálok és az angolok a 18. század végén jelentek meg. A portugálokat megelőzve, a David Livingstone által bejárt terület a helyi törzsfőnökökkel való szerződések révén a Brit Dél-afrikai Társaság birtokába került. Észak-Rhodézia néven 1924-ben lett önálló brit gyarmat. A második világháború után megerősödtek az afrikaiak politikai mozgalmai. 1953-ban hozták létre Észak- és Dél-Rhodézia és Nyaszaföld gyarmatokból a Rhodézia és Nyaszaföld államszövetséget. Az államszövetség 1963. december 31-én felbomlott, majd Észak-Rhodézia kilenc hónapos belső önkormányzat után, 1964. október 24-én elnyerte állami függetlenségét Zambia néven.
A függetlenség és a számottevő ásványkincs súlyos gondokat okozott Zambiában. Túl kevés volt a képzett zambiai munkaerő a gazdaság működtetéséhez. A gazdaság nagymértékben függött a külföldiek szakértelmétől. Három szomszédos ország: Angola, Mozambik és Dél-Rhodézia gyarmati uralom alatt állt. Dél-Rhodézia fehér kormánya 1965 novemberében egyoldalúan kikiáltotta függetlenségét. Zambiának közös határa volt Délnyugat-Afrikával (Namíbia), amelyet ekkor a Dél-afrikai Köztársaság igazgatott. A zambiaiak az antikolonialista, a fehérek uralma ellen harcoló erőkkel szimpatizáltak, különösen Dél-Rhodéziában (amely akkor a Rhodézia nevet viselte). A következő évtizedekben aktívan támogatták Angolában az UNITA mozgalmat, a Zimbabwei Afrikai Népi Uniót (ZAPU), Dél-Afrikában az Afrikai Nemzeti Kongresszust (ANC) és Délnyugat-Afrika Népeinek Szervezetét (SWAPO).
A Rhodéziával való konfliktus következtében lezárták a határt 1973-ban, ami súlyos gondokat okozott a nemzetközi szállításokban és az áramellátásban. Kínai segítséggel vasút épült Dar es-Salaam tanzániai kikötőbe. Ez csökkentette Zambia függőségét a Dél-Afrikába és a nyugati irányba, Angolán át vezető vasútvonalaktól. A vasút elkészültéig Zambia importjának és létfontosságú rézexportjának fő ütőere a TanZam út volt, amely Zambiából Tanzánia kikötővárosaiba vezetett. Olajvezeték is épült Dar es Salaamból Zambiába. Az 1970-es évek végén Mozambik és Angola függetlenné vált Portugáliától. Zimbabwe 1979-ben lett független. Mindez nem oldotta meg Zambia gondjait. A korábbi portugál gyarmatokon kitört polgárháborúk menekültek terhét zúdították Zambia nyakába és folytatódtak szállítási problémái. A Benguela vasút, amely nyugatra vezetett Angolán át, az 1970-es évek végétől lezárult a zambiai szállítmányok előtt. Zambia erőteljesen támogatta az ANC-t, amelynek külföldi székhelye Lusakában volt. Ez biztonsági problémákat okozott, mert Dél-Afrika az ANC létesítményeit Zambiában is támadta.
Az 1970-es évek közepén Zambia fő exportcikkének, a réznek az ára esett a világpiacon. Ez jelentősen nehezítette Zambia helyzetét, mert a szállítási költségek aránya megnőtt, bevételei csökkentek. Belső és külső hitelezőkhöz fordult segítségért, de mivel a réz ára tartósan alacsony maradt, egyre nehezebbé vált a hitelek törlesztése. Az 1990-es évek közepén a hitelfelvételek korlátozása ellenére Zambia egy főre eső adóssága a világon a legmagasabbak közé tartozott. Zambia újabb pénzügyi problémái akkor kezdődtek, amikor 2012-ben sikertelenül fordultak hitelhez az IMF-hez.
Ekkor az ország Kínához fordult, ahonnan 2012 és 2015 között többmilliárd dollárnyi hitelt vettek fel, előnytelen feltételekkel. Az államadósság már a 2020-as év elején elszabadult, a koronavírus-járvány és a recesszió pedig tovább rontotta a költségvetés állapotát és az ország lehetőségeit az újabb hitel felvételére.
Államszervezet és közigazgatás Alkotmány, államforma Zambia elnöki rendszerű köztársaság. Elnöke 2021-től Hakainde Hichilema.
A mai alkotmányt 1973. augusztus 25-én fogadták el. Az országban bevezették az egypártrendszert és ezután egy diktatórikus időszak következett. Az új alkotmányban egykamarás parlament szerepelt és az ország irányítását a Központi Bizottságban ülő United National Independence Party (UNIP) tagja végezték. Az UNIP monopolhelyzete elleni növekvő elégedetlenség 1990-ben a Movement for Multiparty Democracy (Mozgalom a Többpárti Demokráciáért - MMD) megszületéséhez vezetett. Az 1991-es elnökválasztáson Frederick Chiluba elsöprő sikert aratott Kaunda felett a szavazatok 81%-ának megszerzésével. A földcsuszamlásszerű győzelem betetőzéseképpen az MMD 125 helyet szerzett meg a 150 parlamenti helyből. A keleti tartományban az UNIP győzedelmeskedett 19 helyet szerezve meg.
1996-ban Chilubát az első elnöki terminusa végén ismét elnökké választották. A választásokon az MMD 131 helyet szerzett meg, miután a Kaunda által vezetett UNIP bojkottálta a választást, tiltakozva az ellen, hogy vezetőjük nem vehetett részt az elnökségért folyó harcban, és azzal vádolta a kormánypártot, hogy a választás eredménye előre eldöntött volt. Ennek ellenére a választás nyugodtan zajlott le.