Kenya vagy hivatalosan a Kenyai Köztársaság (szuahéli: Jamhuri ya Kenya) a kelet-afrikai magasföldön, az Egyenlítő mentén fekvő ország. Északról Etiópia, északnyugatról Dél-Szudán keletről Szomália, délről Tanzánia, nyugatról Uganda és délkeletről az Indiai-óceán határolja.
A mai Kenya a Brit Birodalom által 1895-ben alapított protektorátusból és az azt követő, kenyai gyarmatból jött létre, 1963 óta független.
Területe Magyarországénak több mint hatszorosa. Földrajza, éghajlata és népessége igen változatos. Egyes helyeken, magas, hófödte hegycsúcsok találhatók, hatalmas környező erdőkkel, szavannák változatos vadvilággal és termékeny mezőgazdasági régiókkal. Más területeken száraz, sivatagos és félsivatagos területek alakultak ki.
A gazdasága Kelet- és Közép-Afrika egyik legnagyobb gazdasága,Ethiopia GDP purchasing power 2010: 86 billion . Imf.org. 14 September 2006.Kenya GDP purchasing power 2010: 66 Billion . Imf.org. 14 September 2006. Nairobi jelentős regionális kereskedelmi központként szolgál.
Nevének eredete A Kenya-hegyet, amely után az ország a nevét is kapta, a tübingeni származású német misszionárius-felfedező Johann Ludwig Krapf írta le először, 1849-ben. Krapfot bantuk kísérték a területen, akiknek főnökétől, Kivoi Mwendwától kérdezte mi a csúcs neve, aki azt válaszolta Kĩ-Nyaa vagy Kĩlĩma- Kĩinyaa, ami fekete-fehéret jelent, ugyanis a fekete sziklák és a havas csúcs látványa a strucckakas tollaira emlékeztette Mwendwát.Sullivan, Paul (2006): Kikuyu Districts. Dar es Salaam, Tanzania: Mkuki na Nyota Publishers. A hegynek van továbbá egy archaikusabb neve is a kikuju nyelvben, a nyaga vagy manyaganyaga, amit rendkívül fényes dolgokra mondanak. A kikujuk egy másik törzse Kĩrĩmának vagy Kĩrĩnyagának is nevezi a csúcsot, ami fényes hegyet jelent. Ugyanezt jelenti az embuk Kirinyaa elnevezése is.
Ezek alapján Krapf Kenia vagy Kegnia névvel jegyezte fel, hogy pontosan jelölje a helyi kiejtést.Idézet Krapf naplójából (1850. május 13, 452. o.)Krapf, Johann Ludwig (1860): Travels, Researches, and Missionary Labours in Eastern Africa. London: Frank Cass & Co. Ltd. A Kenya alakot a skót származású Joseph Thompsons geológus és természettudós alkotta meg és közölte 1882-ben kiadott térképén.Sullivan, Paul (2006): Kikuyu Districts. Dar es Salaam. Tanzania: Mkuki na Nyota Publishers.
Az ország területére a Kenya elnevezés csak 1920 óta használatos.
Földrajz
Domborzata
A keskeny parti síkság 500–600 méter magas dombvidékkel vált át a Kelet-afrikai magasföldbe. Ennek északkeleti és déli része füves puszta.
Az ország természeti képét a Kelet-afrikai árok (Nagy hasadékvölgy) uralja. A szédítő mélységű szurdokvölgyek lenyűgöző láncolata km hosszan követi a földkéreg repedését. Pompás geológiai érdekességei a keskeny, mély, gyakran tavakkal kitöltött „vályúk” és a jellegzetes kerek csúcsú vulkáni kúphegyek:
az Elgon-hegy, a Kenya-hegy és már Tanzániában a Kilimandzsáró (5895 m). Kenya legmagasabb pontja a Kenya-hegy, amelyről a nevét kapta az ország, 5199 méter magas. Legalacsonyabb pontja az Indiai-óceán partvidéke a tengerszinten.
A Kelet-afrikai árok választja el az óceánpart síkságait és a belső fennsíkokat a Viktória-tó partját szegélyező domboktól. Nairobi, a főváros, a Nagy Hasadékvölgy keleti peremén, a Központi-magasföldön fekszik.
Kenya földrajzilag négy fő tájegységre tagolható: Parti síkság A Kelet-afrikai árok A Központi-magasföld A Viktória-tó és az észak-kenyai száraz puszták.
Vízrajz Két legjelentősebb folyója a Tana és az Athi-Galana-Sabaki. Utóbbi Malindi mellett ömlik az Indiai-óceánba. A Tana Malindi és Lamu között nagyjából félúton éri el a torkolatát.
Legnagyobb tavai a Viktória-tó és a Turkana-tó (ez utóbbit Rudolf-tó és Jáde-tenger néven is emlegetik). A tűzhányók krátereiben és a Nagy Hasadékvölgy fenekén kisebb-nagyobb sós tavak bújnak meg.
Éghajlat Kenya éghajlata trópusi. Egész évben meleg, az évszakokat a csapadék különbözteti meg. Két esős évszak van, a hosszabb, csapadékosabb áprilistól júniusig tart, október-novemberben van egy kevésbé intenzív esős időszak. Legcsapadékosabb a partvidék, legszárazabb az ország északi-északkeleti része.
Élővilág, természetvédelem Kenyában minden nevezetesebb afrikai állat nagy számban található. A nemzeti parkok rendszere kiterjedt területeken óvja az állatvilágot, az ország területének 6%-át foglalják el. A természeti környezetre a legnagyobb veszélyt a gyorsan szaporodó népesség, illetve az emberi tevékenység következményei jelentik.
Jellegzetes főemlősök:Lonely Planet: Kenya, 2004. cerkófmajomformák (fehérbarkójú-, kék-), kutyafejű pávián, zászlósfarkú kolobusz, fülesmakifélék, tömpefarkú tobzoska, sakál, lapátfülű róka, fokföldi vidra, méhészborz, petymeg, mongúzfélék, foltos hiéna, szervál, karakál, leopárd, oroszlán, afrikai elefánt, szirtiborz, hiénakutya (veszélyeztetett faj), zebra, keskenyszájú orrszarvú (veszélyeztetett faj), varacskos disznó, nílusi víziló, zsiráf, tarka guib, kis kudu, jávorantilop, kafferbivaly, szürke duiker, gyűrűsfarkú víziantilop, fekete lóantilop, nádiantilop, tehénantilop, nyársas antilop, szasszabi, szassza, csíkos gnú, impala, gazella.
Nemzeti parkjai A számos nemzeti park a kenyai állam területének 10%-át teszi ki. A Tsavo Nemzeti Park több mint területével az ország legnagyobb nemzeti parkja, egy része különleges állatfajok megmentésére szolgál. A legjobban látogatott a Masai Mara Nemzeti Rezervátum, Nairobitól nyugatra, mely sok állatnak ad otthont (oroszlánok, elefántok, zebrák, vízilovak, gnúk stb.).
Természeti világörökségei
Az UNESCO világörökség listáján az ezredforduló előtt két természeti helyszín szerepel: a Mount Kenya Nemzeti Park és a Turkana-tó Nemzeti Park, mindkettő 1997 óta. Az ország javaslati listájára 1999-ben még három helyszín került fel: a Bogoria-tó Nemzeti Rezervátum, a Naivasha-tó, illetve a Nakuru-tó Nemzeti Park.
Történelem
Gyarmatosítás előtti történelem A mai Kenya területére kusita nyelvű népek érkeztek Észak-Afrikából i. e. 2000 körül. Arab kereskedők látogatásai a partvidéken az 1. századtól kezdve lettek gyakoriak. Kenya viszonylagos közelsége az Arab-félszigethez elősegítette a kolonizációt, arab és perzsa települések keletkeztek a parton a 8. században. Az I. évezredben nilóta és bantu nyelvű népek érkeztek, ők alkotják Kenya mai lakosságának háromnegyedét.
A gyarmatosítást megelőző évszázadokban a kelet-afrikai régió partvidékén – így Kenyában is – az arab világgal és Indiával kereskedtek, főleg elefántcsonttal és rabszolgával. (Az ameru törzs olyan rabszolgáktól ered, amelyek az arab országokból szöktek meg 1700 körül). Kezdetben a kereskedők főleg az arab államokból érkeztek, de később sokan közülük Zanzibárból (mint Tippu Tip is).
A szuahéli, egy bantu nyelv sok arab, perzsa, egyéb közép-keleti és dél-ázsiai eredetű szóval, a kereskedelem közvetítő nyelvévé vált a különböző népek között.
Gyarmati történelem thumb|Siyu-erőd Pate szigetén, Lamu
Az európaiak közül először a portugálok fedezték fel a mai Kenyát. Vasco da Gama 1498-ban Mombasában járt. Gama utazása során elérte Indiát, megnyitotta a Távol-Keletre vezető közvetlen tengeri utat. Átrendeződött a korábbi kereskedelmi hálózat, amely tengeri és szárazföldi utak vegyes hálózatából állt. Például a fűszerkereskedelem útvonalként használta a Perzsa-öblöt és a Vörös-tengert, valamint a szárazföldi karavánokat, hogy elérje a keleti Mediterráneum térségét. A Velencei Köztársaság ellenőrizte az Európa és Ázsia közötti kereskedelmi utakat. Miután az India felé vezető hagyományos kereskedelmi utak bezárultak a török terjeszkedés következtében, a portugálok azt remélték a Gama által megnyitott tengeri útvonaltól, hogy általa megtörik a velencei kereskedelmi monopóliumot. A portugál uralom leginkább a parti sávra korlátozódott Mombasa központtal. A kelet-afrikai portugál jelenlét hivatalosan 1505-ben kezdődött, amikor Don Franciscos de Almeida meghódította Kilwát, egy szigetet, amely ma Tanzánia déli részén van. Lényegében ellenállás nélkül vette birtokba. Valamivel keményebb ellenállást tanúsítottak a mombasai mórok, de a város elesett, kincsei Almeidát erősítették. A portugálok megtámadtak egy sor más települést az Indiai-óceán nyugati partján, hogy biztosítsák kereskedelmi érdekeiket. Más helyeken erődöt építettek a hatalmuk biztosítására. Afrika keleti partján a portugálok fő törekvése a fűszerkereskedelem átvétele volt az araboktól. Ebben a szakaszban a kelet-afrikai portugál jelenlét fő célja az Indiai-óceán kereskedelmének ellenőrzése, az Európából Ázsiába vezető tengeri út biztosítása volt. A portugál hadihajók hatékonyan rombolták ellenségeik kereskedelmét a nyugati Indiai-óceánon, nagy vámokat vetettek ki az általuk ellenőrzött kikötők és hajóutak használatáért.
A portugál befolyás a 17. század folyamán csökkent a britek, hollandok és ománi arabok behatolása következtében. Az ománi arabok megtörték a kelet-afrikai portugál befolyást, megostromolták a portugál erődöket, támadták hajóikat és 1730 körül elűzték a portugálokat a kenyai és tanzániai partról. Ugyanebben az időben a portugál állam elvesztette érdeklődését a tengeri fűszer-kereskedelem iránt annak csökkenő haszna miatt.
A kenyai és tanzániai part ománi arab kolonizációja független városállamokat hozott létre. Elődeikhez hasonlóan az ománi arabok is csak a partvidéket tudták ellenőrzésük alá vonni. Szegfűszeg ültetvények létesítésével, a rabszolga-kereskedelem fokozásával és az ománi főváros 1839-es áthelyezésével Zanzibárba megszilárdították az ománi uralmat a régióban. A kelet-afrikai part valamennyi jelentősebb kikötőjének arab kormányzata addig tartott, amíg a britek el nem határozták a rabszolga-kereskedelem felszámolását és a szerződéses munkás rendszer bevezetését, az ománi uralom akarata ellenére. A 19. század végére a britek teljesen törvényen kívülinek nyilvánították a rabszolga-kereskedelmet a nyílt tengeren, az ománi arabok pedig nem voltak képesek megakadályozni a brit akciókat. Az ománi jelenlét Zanzibáron és Pembán az 1964-es forradalomig tartott. A hivatalos ománi arab jelenlét Kenyában addig tartott, amíg az 1880-as években a németek és angolok megszerezték valamennyi jelentősebb kikötőt, és kereskedelmi szövetséget hoztak létre befolyásos helyi vezetőkkel. Az ománi arabok öröksége Kelet-Afrikában számos leszármazottjuk által van jelen, akik őseiket gyakran vissza tudják vezetni Ománba és általában a kenyai parti közösségek gazdagabb és politikailag befolyásosabb tagjai.
A történészek általában Kenya gyarmati történetét a zanzibári szultán partvidéki birtokai felett létesített 1885-ös német védnökségtől számítják. Ezt követően érkezett 1888-ban Brit Birodalmi Kelet-Afrikai Társaság. A kezdeti birodalmi rivalizálást megelőzte, hogy Németország 1890-ben átadta partvidéki birtokait Nagy-Britanniának. Ezt követően épült a Kenya-Uganda vasút az országon keresztül. 1895-től 1905-ig ellenállt az építkezésnek több törzs, különösen a nandik. De végül a britek felépítették a vasutat. Mivel a nandik rombolták a vasúti létesítményeket, ők voltak az első törzs, akiket rezervátumba zártak. Az építkezés idején jelentős számú indiai érkezett, mivel szükség volt szakemberekre. Kenyában maradtak és számos különálló indiai közösséget alkotnak. Ilyenek az iszmailita mohamedánok és a szikhek közösségei.