A Kongói Demokratikus Köztársaság, korábbi nevén Zaire (ejtsd: [zaír]) , Közép-Afrikában található. Északon a Közép-afrikai Köztársaság és Dél-Szudán, keleten Uganda, Ruanda, Burundi és Tanzánia, délen Zambia és Angola, nyugaton pedig a Kongói Köztársaság határolja. 40 km hosszú tengerparttal rendelkezik a Kongó folyó torkolatánál. Afrika második legnagyobb területű és 4. legnépesebb országa, 2025-ben több mint 112 milliós népességgel.

Az ország rendkívül gazdag természeti erőforrásokban, ennek ellenére a világ egyik legszegényebb állama. Politikai instabilitás, polgárháborúk, etnikai konfliktusok, fertőző betegségek, az infrastruktúra hiánya, a kiterjedt korrupció sújtják. 2018-ban körülbelül 600 ezer ember menekült el a szomszédos országokba a Köztársaság közepén és keleti részén zajló konfliktusok elől. Ekkor kétmillió gyerek éhezik, és a harcok miatt már 4,5 millió ember kényszerült elhagyni az otthonát.

A főváros Kinshasa után következő két legnagyobb város, Lubumbashi és Mbuji-Mayi egyaránt bányászváros. Az ország legjelentősebb exportcikkei a kitermelt ásványkincsek. 2019-ben Kína vette át az exportjának több mint felét.

Neve Az egykori Kongói Szabad Állam, majd mint Belga Kongó megszűnése után függetlenné vált ország a Kongó-Léopoldville, majd a Kongó-Kinshasa nevet vette fel, 1971-től pedig Zaire néven létezett. 1997-ben a neve a jelenleg is használatosra változott.

Léopoldville nevét 1966-ban változtatták Kinshasára (ejtsd: [kinsasza]), az országra így "Kinshasa-Kongó" néven is szoktak a közérthetőség kedvéért hivatkozni. Kisásá lingala nyelven sópiacot jelent.

Történelem

Közép-Afrika északi és északnyugati területein az i. e. III–II. évezred fordulóján benépesülés figyelhető meg. Élelmiszernövényeket termesztettek, tartottak valamennyi állatot, és olajpálma alapú kertművelést folytattak. Évszázadokkal később, i. e. 2500 körül a banánt már ismerték a mai Dél-Kamerunban.

A feltehetőleg bantu nyelvű neolitikus, falvakban lakó, vasat használó népek kiszorították a korábbi pigmeus népességet (helyi nevük „bitwa” vagy „twa”) az ország legnagyobb részéről. Az északkeleten, Szudán Dárfúr és Kordofán tartományaiból kiinduló, kelet-afrikainak nevezett vándorlás is sodort Kongó keleti részébe különféle etnikai csoportokat.

A Kongó-medence területét a középkor évszázadaiban a Kongó Királyság uralta.

A területet az európai gyarmatosítók megjelenésétől a rabszolga-kereskedelem sújtotta, amely óriási emberveszteségeket okozott. A portugálok, hollandok és angolok után a 19. század második felében a kelet-afrikai Zanzibár kereskedői is megjelentek a területen, akik évi 50–70 ezer embert hurcoltak el Zanzibár, illetve a Közel-Kelet területére.

1885-től kezdve II. Lipót belga király kegyetlen imperialista diktatúrája uralkodott egy negyedszázadon át. A Kongói Szabadállamnak nevezett terület a király magángyarmata volt, ahol milliók rabszolgamunkájával számtalan gumiültetvényt létesítettek és tartottak fenn, a népirtás módszereit alkalmazó zsoldoshadsereg közreműködésével. thumb|left|140px|Egy kuba törzsi asszony sző az 1930-as években Az ország lakosságának létszáma ebben az időszakban 15 millióval csökkent. (Tehát évente egymillió fővel) 1908-ban a nyílt terrort felszámolva Belgium átvette a hatalmat a közigazgatás fölött. Az országot ettől kezdve Belga Kongónak nevezték, megkezdődött a bányakincsek kiaknázása és az ültetvények megalapítása.

Belga Kongó függetlenségét 1960. június 30-án kiáltotta ki Kongói Köztársaság néven. Mivel Közép-Kongó francia gyarmat is ezen a néven kiáltotta ki függetlenségét, a közbeszédben fővárosaik után „Léopoldville Kongó” és „Brazzaville Kongó” néven említették őket. 1966-ban Joseph Mobutu az ország hivatalos nevét Kongói Demokratikus Köztársaságra változtatta, amely 1971-ben Zaïre Köztársaságra változott.

A függetlenség kikiáltása után röviddel Katanga tartományban (Moise Csombe vezetésével) és Dél-Kasai tartományban szakadár mozgalmak léptek fel az új vezetés ellenében. A következőkben válságos lett Kasavubu elnök és Lumumba miniszterelnök viszonya. 1960. szeptember 5-én Kasavubu megfosztotta Lumumbát hivatalától. Lumumba Kasavubu lépését alkotmányellenesnek nyilvánította és így nyílt szakadás keletkezett a két vezető között.

Lumumba még ezt megelőzően kinevezte Joseph-Désiré Mobutut az új Kongói Nemzeti Hadsereg vezérkari főnökévé. Amikor nyílttá vált Kasavubu és Lumumba ellentéte, Mobutu elég támogatást érzett maga mögött a hadseregben ahhoz, hogy fellázadjon. Az Egyesült Államok és Belgium pénzügyi támogatásával Mobutu meg tudta fizetni katonái iránta való lojalitását. A nyugati hatalmak ellenérzése a kommunizmus és a baloldali ideológiák iránt magyarázzák, hogy miért döntöttek Mobutu finanszírozása mellett, aki a „rend” fenntartását ígérte az új államban.

1961. január 17-én katangai erők és belga ejtőernyősök elrabolták és kivégezték Lumumbát. A lépés mögött a Katangában és Dél-Kasaiban folyó réz- és gyémántbányászatban érdekelt külföldiek álltak. Ezután káosz jött. 180px|left|thumb|Mobutu Öt évi rendkívül zavaros, nyugtalan időszak után Mobutu, akkor altábornagy, puccsal eltávolította Kasavubu elnököt 1965-ben.

Ekkor kezdődött Mobutu több évtizedes hatalma, aki ezen idő alatt a legkorruptabb afrikai autokrata vezetővé vált. Egypárti rendszer épült ki, Mobutu önmagát államfőnek nyilvánította. A rendszeresen megtartott szavazásokon ő volt az egyetlen jelölt. Viszonylagos béke és stabilitás következett. 1971-ben az ország új neve Zaire lett. Mobutu egy autentikus afrikai rendszert akart kiépíteni. A lakosságot kötelezték, hogy keresztény nevek helyett eredeti afrikai neveket vegyenek fel, szabályozták a ruházkodást. 1972-ben Mobutu a saját nevét is megváltoztatta. Új neve: Mobutu Szesze Szeko Nkuku Ngbendu wa Za Banga, vagyis „Mindenható harcos, aki kitartása és rendíthetetlen győzni akarása révén győzelmet győzelemre halmoz, és nyomában tűz gyullad”.

Mobutu kormányzata rendszeresen megsértette az emberi jogokat, politikai elnyomás volt az országban és személyi kultuszt építettek ki. Minden kongói bankjegyen ott volt Mobutu képe, képei ott voltak a középületeken, sok üzlethelyiségben, a hirdetőtáblákon és gyakran a közemberek ruháján is. Ezen kívül súlyos korrupció gyötörte az országot a hatalmas infláció miatt. A korrupciót gyakran zaïre-i betegségnek nevezték. Maga Mobutu „sem volt mentes” tőle, 1984-ben 4 milliárd amerikai dollár betétje volt svájci bankokban. Ez közel annyi, mint hazájának egyévi nemzeti jövedelme. A nemzetközi segítség leggyakrabban Mobutut gazdagította, miközben az utak oly mértékben tönkrementek, hogy az 1960-ban létezett hálózatnak csak egynegyede maradt meg. Ennek ellenére javarészt élvezte a nyugati hatalmak támogatását azok gazdasági és stratégiai érdekei miatt.

A szubszaharai térség figyelmének középpontjában álló ország a Föld egyik legszegényebb államaként folyamatos harcok színtere: Kongó mindig is részese volt a politikai – gazdasági – etnikai küzdelmeknek.http://www.kalasnyikov.hu/dokumentumok/orszagismerteto_kongo.pdf 1994 óta Kongót etnikai összeütközések és polgárháború sújtják, amelyeket a ruandai népirtás elől menekülő tömegek robbantottak ki. Mobutu kormányát 32 év után a Laurent-Désiré Kabila által vezetett felkelés döntötte meg 1997 májusában. Ekkor az országot átnevezték Kongói Demokratikus Köztársaságra. thumb|right|200px|UNICEF segélyt osztanak Goma térségében (2008)

1996-1998 között az első kongói háború, 1998 óta a második kongói háború sújtja az országot, amely a világ legvéresebb fegyveres konfliktusa a második világháború óta. Ebbe a háborúba a térség szinte minden állama beleavatkozott – Ruanda és Uganda a jelenlegi hatalmi elit ellen, Zimbabwe, Angola, Namíbia, Csád és Szudán pedig a védelmében. Bár az országban jelen vannak az ENSZ békefenntartó katonái, mégis vannak egyes vidékek, ahol a lázadóknak teljes hatalmuk van.

Az országban nagy mennyiségben található arany, ón, tantál, volfrám bányászatához kapcsolódó erőszakos cselekedetekért, háborúkért egyes civil szervezetek az elektronikai vállalatokat teszik felelőssé, amennyiben illegálisan, a feketepiacról szerzik be a termékeik (laptopok, mobiletelefonok) előállításához szükséges alapanyagok egy részét és ezzel támogatják az országban egymással vetélkedő fegyveres szervezeteket, akik a feketepiacot uralják.What happening in the Congo? angol nyelvű forrásConflict Minerals angol nyelvű rövidfilm a YouTube-on. Az országban folyó tantál bányászathoz szükséges erdőirtás egyes gorilla populációk élőhelyét is csökkenti.

2006 júliusában volt az ország történelmének második demokratikus választása (az elsőn választották meg Lumumbát). Ebben segédkezett 18 ezer ENSZ-békefenntartó és a 2 ezer fős Európai Unió-haderő (köztük két magyar tiszt). A választás győztese Joseph Kabila lett, 45%-kal.

Természetföldrajz

Domborzat Az ország nagy részét az esőerdőkkel borított, folyókban és perem­hegységekben gazdag Kongó-medence alkotja. Ez dél felé fokozatosan emelkedő táblás vidékbe, a szavannás Shaba- (Katanga-) fennsíkba és a Mitumba-hegységbe megy át.

Az ország keleti határát a Kelet-afrikai árok alkotja (tszfm. 600-), amelynek peremén magasra kiemelt röghegységek (pl. Mitumba-hegység) jöttek létre. A Virunga-hegység ma is aktív vulkánjairól nevezetes.

Az óriási területű országnak a méretéhez képest elenyészően kicsi tengerpartja is van, ami a legnyugatibb határa, de ez a part is több tíz kilométer hosszú. A tengerrel az Alsó-Kongó nevű kelet–nyugati tájolású hosszúkás tartomány révén van kapcsolata az országnak (Angola és Cabinda által közrefogva, ami Angola exklávéja).

Domborzatilag az ország területének 27%-a 500 méternél alacsonyabb, 50%-a 500- tszfm. között, 22%-a - méter közt, 1%-a méter tszfm. felett fekszik. Legmagasabb pontja a keleti szélén a Rwenzori-hegységben található Stanley-hegy Margherita-csúcsa; .

Vízrajz Az ország vízrajzi tengelye a Lualaba és folytatásában a Kongó folyó, a Föld egyik legbővizűbb folyója. Jobb oldali mellékfolyói közül a Luapula, a Luvua, a Lukuga, az Aruwimi és az Ubangi, illetve az abba ömlő Uele a legnagyobbak. A bal oldali folyók közül a Kasai emelkedik ki.

Az ország keleti határán, a Közép-afrikai-árokban nagy, mély vizű tavak sorakoznak.

Legnagyobb tavai: Tanganyika-tó, Albert-tó (korábban Mobutu-tó), Mweru-tó, Kivu-tó, Edward-tó (korábban Rutanzige-tó), Mai-Ndombe-tó.

Éghajlat Egyenlítő menti helyzete miatt az ország középső és északi részén trópusi esőerdő éghajlat uralkodik. Az éves csapadékmennyiség sok helyen meghaladja a 2000 mm-t, eloszlása egyenletes, csúcsértéke tavasszal és ősszel van. Az évi középhőmérséklet 24–25 °C, a napi és évi ingadozás csekély.

Az ország déli részét trópusi szavanna klíma jellemzi, a téli félévben 3-5 hónapos száraz évszakkal, - mm évi csapadékösszeggel. Az évi középhőmérséklet a magassággal együtt csökken, például a Katanga-fennsík 1250 m magas központi részén 19 °C.Magyar Nagylexikon: Országok lexikona, 2007

Éghajlattáblázatok

Éghajlatváltozás A Notre Dame-i Egyetem kutatói alapján a klímaváltozás miatt a Földön az egyik legsebezhetőbb ország és az éghajltváltozásra az egyik legfelkészületlenebb ország.

Környezeti problémák A fő környezeti problémái közé tartozik az erdőirtás, az orvvadászat, a vízszennyezés, a talajerózió, a biodiverzitás csökkenése.

2000 és 2014 közötti adatok alapján az ország évente átlagosan 570 ezer hektár esőerdőt (0,2%) veszített az erdőirtás miatt.

Az egzotikus állatok vagy az elefántcsont kereskedelme miatt folytatott orvvadászat egyesek számára a szegénységből való kitörés egy útja, míg bizonyos lázadó csoportok számára a polgárháború anyagi finanszírozásának eszköze.

A bányászat miatti visszafordíthatatlan környezetkárosítás és vízszennyezés szintén folyamatos, komoly probléma. A 2021 aug.-i incidensben a Kongó mellékfolyóinak vízszennyezése 12 ember halálát és több ezer ember megbetegedését okozta.

Természetvédelem Nemzeti parkjai Garamba Nemzeti Park Maiko Nemzeti Park