Turóc vármegye közigazgatási egység volt a Magyar Királyság északi részén, utolsó székhelye Turócszentmárton volt. Területe jelenleg Szlovákia része.
Földrajz A vármegye területe tulajdonképpen a Turóci-medence, amelyet mindenhol a Kis-Fátra hegység csoportjai vesznek körül. Legfontosabb folyói a Vág és a Turóc. A vármegye a Magyar Királyság legkisebb vármegyéi közé tartozott.
Északról Trencsén és Árva, keletről Zólyom, Liptó és Árva vármegyék, délről Bars, nyugatról pedig Nyitra vármegye határolta.
Történelem Turóc megye területén a népvándorlás korából öt földvárat ismerünk: Visegrád, Prékopa, Jeszen, Szklabinya és Blatnica környékén. Ezek a földvárak voltak az itt élő szláv lakosság központjai. A magyar honfoglalás a szláv központok életében nem hozott változást, a lakosság falvai nevét megőrizte és átvitte a Magyar Királyság korába. A medence déli részére telepedett le a magyarság legelőször. A Divék nemzetség alapította meg Turócban az első keresztény egyházat, a szentmáriait (Kisszocóc). Turóc a zólyomi uradalom része. Visegrád vára a 13. században elveszítette jelentőségét, neve a környező hatalmas erdőség nevévé vált. Szklabinya első említése 1309-ből származik.
A vármegye a 15. században alakult. 1918-tól gyakorlatilag, 1920-tól pedig hivatalosan is Csehszlovákia területéhez tartozott. Az I. bécsi döntés nem érintette a vármegye területét. 1993-tól Szlovákia része.
Lakosság bélyegkép|jobbra|250px|Az egykori Turóc vármegye fekvése a mai Szlovákián belül A vármegye összlakossága 1910-ben 55 700 személy volt, ebből: 38 432 szlovák (68,99%) 10 993 német (19,73%) 5 560 magyar (9,98%) Közigazgatás A vármegye két járásra volt felosztva: Stubnyafürdői járás, székhelye Stubnyafürdő Turócszentmártoni járás, székhelye Turócszentmárton
További információk Rudolf Pokorný 1883: Z potulek po Slovensku. Praha
Ján Šikura 1932: Zaniknuté osady v Turci. Sborník muzeálnej slovenskej spoločnosti XXVI. Melich János 1934: Mohamedán-török személynevek Turóc megye XIII. századi nemességénél. Nemzeti Kultúra II/4, 193-199. 1936 Sborník Muzeálnej slovenskej spoločnosti XXX. Iva Šmakalová 1936: Integrálna dedina - Štúdia slovenskej zemianskej dediny v Turci. Praha. Ján Šikura 1937: Počiatky panstva Révayovcov v Turci. Jeršová, M. 1937: Rod Ivanka z Jordánu a Dražkoviec. Turčiansky sv. Martin Alžbeta Güntherová-Mayerová 1941: Príspevky k dejinám výtvarného umenia v Turci. Sborník Muzeálnej slovenskej spoločnosti XXXIV-XXXV. Andrej Polonec 1941: Turiec s národopisného hľadiska. Sborník Muzeálnej slovenskej spoločnosti XXXIV-XXXV. Ján Šikura 1942: Revízia zemianstva v Turci roku 1755. In: Sborník Matice slovenskej - História XX/1. Ján Št. Šikura 1944: Miestopisné dejiny Turca. Bratislava Darina Lehotská 1947: Nemecká kolonizácia v Turci 1973 Pramene k starým dejinám Turčianskych obcí - pomôcka pre prácu kronikára. In: Kubovčík, J. a kol.: Kronikár IV. Metodický materiál pre obecných kronikárov. Martin, 29-38. Branislav Varsik 1988: Otázky vzniku a vývinu slovenského zemianstva Neumann Tibor 2004: Nemes vagy jobbágy? Egy Turóc megyei késő középkori jogszokás elemzése. Levéltári Közlemények 75, 93–116. Tomáš Janura - Kristína Zvedelová - Marek Sobola 2015: Vidiecke šľachtické sídla v Turčianskej stolici Július Bartl 2017: Turčianske mestá a mestečká v stredoveku. In: Ingenii laus - Zborník štúdií venovaný jubilujúcemu prof. PhDr. Jánovi Lukačkovi, CSc. M. Horňák: Najkrajšie praveké nálezy z Turca
Kategória:Turóc vármegye