Drégelypalánk (szlovákul: Dregeľ-Polianka vagy Drégeľská Polianka) község Nógrád vármegyében, a Balassagyarmati járásban. 2024 tavasza óta a falut közúti híd köti össze az Ipoly túlsó partján fekvő szlovákiai Ipolyhídvéggel.
Fekvése, megközelítése
A Börzsöny északi lejtőin és az Ipoly teraszos völgymedencéjében, a Középső-Ipoly-völgy mocsári árterei, égeres láperdői között fekszik, a Duna–Ipoly Nemzeti Parkhoz tartozó Ipoly-völgyi Természetvédelmi Területen, a 2-es főút (E 77-es számú nemzetközi főút) mentén. Belterületét két bekötőút is összeköti a 2-es főúttal (az egyik a 72. kilométernél, a másik kevéssel a 73. kilométer után), korábban mindkettő ugyanazt a 24 147-es számozást viselte, de 2024-benn az előbbi a 2208-as útszámozást kapta. Ebből az útból ágazik ki a település központjában az Ipolyvece és Dejtár felé vezető 22 101-es, valamint a vasútállomásra vezető 22 301-es út.
Vonattal a MÁV 75-ös számú án közelíthető meg, melynek egy állomása és két megállóhelye van itt: Drégelypalánk vasútállomás a belterület északi, Drégely megállóhely a keleti széle közelében, Sáferkút megállóhely pedig (időszakos megállóhelyként) a déli külterületei között. A 75-ös számú vonal a Börzsöny lábánál és az Ipoly völgyében vezet, Magyarország egyik legszebb vonalvezetésű vasútvonala.
A szlovákiai Ipolyhídvéggel, s a folyó bal partján települt Ipolyvecével, Nagyoroszival és Honttal szomszédos falut a vidék paleolit lelőhelyeként is számontartják. A népi hiedelem szerint valaha errefelé óriások is tanyáztak, s a környező hegyekben, a várromoktól nem messze, az Óriás-kőnek nevezett sziklánál nyomaik is felfedezhetők.
Vára egy 444 méter magas andezitkúpon épült.
2024 tavaszán adták át a 2208-as út végén kiépített, 50 méter hosszú Ipoly-hidat, amely Drégelypalánkot a szlovákiai Ipolyhídvéggel köti össze.Hárommilliárdból építettek újabb hidat Magyarország és Szlovákia közé (Hvg.hu, 2024-03-11)
Története Drégely és Palánk hajdan két község volt. A községen keresztülvezető patak képezte a határt közöttük. Drégely már az Árpádok korában létezett, míg Palánknak csak századokkal később vetették meg az alapját. Drégely nevét 1274-ben Drágul vagy Dráguly, később Dragoly, 1438-ban pedig Dragoly és Drágely alakban említik az oklevelek. Egy későbbi rézmetszeten Trigell néven szerepel. 1546-ból származó királyi dekrétum Dréghelyet említ. Ez a szó kiváló és alkalmas helyet jelent. Ezt a nevet valószínűleg a vár alapítóitól kapta, akik a nagyszerű építmények és a várat körülvevő kellemes benyomást keltő hegyek miatt nevezhették el így.
1897 óta jeles lakója volt a településnek alsóeőri Farkas Géza (1870–1944), aki az országgyűlés Felsőházának tagja, Drégelypalánk község képviselő-testületének tagja, hercegprímási uradalom intéző volt.
Drégelypalánk 1923-ig Hont vármegyéhez tartozott, 1923 és 1938 között Nógrád és Hont k.e.e. vármegyéhez, 1938 és 1945 között Bars és Hont k.e.e. vármegyéhez, 1945 és 1950 között Nógrád-Hont vármegyéhez tartozott, és az 1950-es megyerendezéskor csatolták Nógrád megyéhez.
A vár története Drégely a 13. század elején még csak földként – terra – szerepelt az oklevelekben. A 13. század második felében a nógrád vármegyei Kacsics nemzetséghez tartozó Szécsényi Marót, Mátyás fia birtokában volt. E Mátyás azonban később a lázongó kunokhoz csatlakozott, ezért IV. László király megfosztotta e birtokától és a Kacsicsok itteni földjét Hunt Ders és Demeter nevű fiainak adta.
Drégely 1284-ben már faluként volt említve, melyet a Dobák nembeli Dobák fiai: Demeter és Tiba és rokonai vásárolták meg (a Dacsó és Luka családok ősei), de a birtokba való beiktatásuk ellen a Kacsics nembeli Mikó fia, Biter, tiltakozott, azt állítva, hogy a falut 25 márkáért ő vette meg; Drégely azonban mégis a Huntfiak kezében maradt, mert 1285-ben Huntfi Demeter birtokának írták az oklevelek. Ekkor már vára is állt és Hont, Bernecze, Vecze, Szalatnya, Teszér, Hruso, Jabloncz és Podlusány volt Drégely tartozékául írva. Valószínű, hogy a Hunt nemzetségbeli Demeter az ekkor már pusztuló Hont vár helyett 1284–1285-ben építette föl a drégelyi sziklavárat.
1311–1321 között Trencséni Csák Máté kezébe került, majd királyi birtok lett; az elpusztult Hontvár helyett Drégely lett a vármegye fővédőhelye, és Hont vármegye főispánja és seregének parancsnoka egyúttal Drégely várnagya is lett, 1342-ben várnagya és egyben a megye főispánja is Moronchuk volt.
Az 1400-as évek elején Zsigmond király Drégelyt a Tary családnak adta zálogba.
1423-ban Tary Rupert fia, Lőrinc volt Drégely zálogos ura, aki Konth Miklós drégelyi várnagy ellen panaszt emelt a nádori gyűlésen a jobbágyaitól szedett vám miatt. A drégelyi várnagy azonban továbbra is folytatta hatalmaskodásait, mert 1432-ben Garai Miklós nádor is eltiltotta attól, hogy az érsek népétől vámot szedjen.
1438-ban a király Drégely várát Pálóczy György érseknek adományozta Drégely és Hidvég mezővárosokkal és a Sipék helységbeli birtokrésszel együtt.
Pálóczy utóda Széchy Dénes bíboros lett, aki a gyermek László, utóbb V. László király híve volt, és I. Ulászló trónkövetelő pártja ellen még jobban megerősíttette a várat.
A 16. század elején Drégely várának várnagya Pesthény András, Martonosi Pesthény Gergelynek, Szapolyai János király kitűnő hadvezérének fia lett, haláláig, 1522-ig. A vár történelmi jelentősége azonban csak a török betörések korában kezdődött.
A mohácsi vész után ide menekült Várdai Pál érsek és kezdetben ő, utóbb pedig a király tartott itt állandó helyőrséget.
1534-ben – Várdai érsek panasza szerint – Szapolyai török, rác és magyar katonái Drégely mezővárosát fölégették és a lakosok marháit elhajtották.
Esztergom és Nógrád eleste után, Várdai érsek Szondy Györgyöt nevezte ki a drégelyi uradalom intézőjévé és a vár parancsnokává, aki később hősies önfeláldozásával örökre emlékezetessé tette Drégely várát.
György barát 1551-ben történt meggyilkoltatása után, a török újra megkezdi hódító hadjáratát és Ali budai pasa, Veszprém bevétele után, a hontvármegyei várak ellen fordult, melyek közül Drégely vára ez idő tájt nagyon gyenge volt; falait 1549-ben villámcsapás rongálta meg, amely fölgyújtotta a puskaporos raktárt, lőszere pedig kevés volt. Várdai halála után rendetlenül fizették az akkoriban mindössze 146 főből álló helyőrséget is, melyek közül 120 embert a király fogadott fel, 26 embert pedig Selmecbánya város küldött Szondy segítségére.
Bekefalvy Gergely, a vár alkapitánya, rendezetlen szolgálati viszonya miatt elhagyta a várat, amely ezután már csak egyedül Szondy és maroknyi csapata védelmére volt utalva.
1552. július 6-a reggelén ilyen körülmények között érkezett a drégelyi vár alatt elterülő – máig Töröktábornak nevezett – fennsíkra Ali pasa főnyi hadteste Nógrádon át, ahol ember, a sereg két hadosztálya ütött tábort, a harmadik (4000 ember) Ipolyság és Balassagyarmat felől körülzárta a várat. Maga Ali pasa csak estére érkezett meg és nyomban fel is szólította Szondyt, adja fel a várat. Szondy visszautasító válaszára a pasa fölgyújtatta a várat körülvevő fapalánkot, az úgynevezett külső várat, és nagy küzdelemmel a sziklavárba szorította Szondyt.
Július 7-én hajnalban a török a vár alatt fekvő Várbércen emelt sáncot, ahova fölvontatta három mozsárlövegét és hat taraczkját, majd lövetni kezdte a vár fővédőművét, a kaputornyot. Két napon át tartott az ágyúzás, majd július 9-én a magas kaputorony beomlott és a vár arcéle rommá volt lőve. Ekkor Ali pasa Márton nagyoroszi papot küldte el Szondyhoz követségbe, hogy beszélje rá a vár föladására, de Szondy erre is tagadó választ adott és a fegyverszünetet arra használta fel, hogy két hadapródját, a hontmegyei Libárdyt és Sebestyént, valamint két kiválóbb török foglyot, drága skarlátba öltöztetve, elküldte Alihoz azzal az üzenettel, hogy a várat utolsó leheletéig megvédi és a török vezértől csak azt a kegyet kéri, hogy a két szabadon bocsátott fogoly életéért fogadja cserébe a két apródot és nevelje fel őket vitéz katonákká. A maga számára pedig azt kérte Alitól, hogy temettesse el tisztességgel. Mialatt Szondy követsége ezt az üzenetet vitte, maga a hős védő minden bútorát, ruháját és kincsét a vár piacán máglyára rakatta, paripáit leszúratta, török foglyait kivégeztette és bajtársait az utolsó rohamra készítette elő.
Szondy elutasító válaszára döntő csapással indult a vár ellen Ali basa. A védőőrség, Szondyval az élén, a beomlott kapu romjain várta a fölnyomuló, néhány száz főnyi török csapatot. A harc rövid volt, Szondy az első golyót a térdébe kapta, a másik azután kioltotta az életét; a kimerült és legnagyobbrészt sebesült magyar őrséget pedig a katonák egy szálig fölkoncolták.
A vár elesett, de Ali pasa hősként ünnepeltette a vár védőjének holttestét; katonái előtt magasztaló beszédet tartott fölötte, díszes sírba helyezte Szondy tetemét és föléje kopját tűzött le.
Drégely rommá lőtt sziklavárát a hódítók helyreállítva őrséggel látták el. 1593-ig török, majd a 17. század második feléig magyar használatban volt.
A palánkvár története
1575-ben a nógrád-drégelyi bég, a szécsényi és esztergomi bégek segítségével, Drégely település temploma körül árkot ásatva, erős fapalánkot épített oda körülbelül kétezer lovas számára és ezentúl a kezdetben „Új-Drégely”-nek, később Palánknak nevezett erőd lett a hont-nógrádi törökök hadainak kiindulópontja.
A törökök új erőd helyőrsége, a nógrádi törökökkel együtt, már 1575 júliusában megtámadta Korponát és Bakabányát is, és közben megsarcolta a környéket. balra|bélyegkép|300px|Joris Hoefnagel metszete Palánk váráról 1617-ből Drégelyt és Palánkot a töröktől csak 1593. december 6-án tudta visszaszerezni Pálffy érsekújvári generális; Majthényi László zólyomi, báró Thanhausen Honorius véghlesi és Pogrányi korponai főkapitányok segítségével. Drégelyen ezután a vár védelmére Nagy Ferenc volt lévai vicegenerális maradt, de a török nem sokáig hagyta békén Drégelyt; már a következő hónapban Drégely és Palánk alatt volt négy zászlóaljnyi török; a magyar helyőrség azonban elűzte őket. Ez időtől egyre sűrűbben indított támadást a nógrádi bég Drégely ellen, de támadásai kudarccal végződtek. A drégelyi és a palánki vár őrsége azonban hamarosan zsold híján annyira megfogyatkozott, hogy 1595 decemberére már csak tíz ember maradt ott, azok is csak Palánkot védték; minek következtében az Ipoly menti községek rendre meghódoltak a töröknek. Drégely valószínű nem is kapott többé őrséget, később ugyan sürgették a vár kijavítását, de az nem történt meg.
Az 1596. évi mezőkeresztesi vereség után azonban annál jobban megerősítették Palánk őrségét, amely a következő években többször is kitüntette magát a harcokban.
Aztán az 1604. évi XVIII. törvénycikk elrendelte Drégely és Palánk megerősítését közmunka által, de Drégelyt nem erősítették meg, 1612 után pedig már a nevével sem foglalkozik a törvényhozás; csak Palánkot állították helyre 1615-ben.
1626-ban Bethlen Gábor újabb Habsburg-ellenes hadjárata során Drégelypalánkig jutott el, itt várta Murtéza pasa és Ernst von Mansfeld csapatait, akit Wallenstein üldözött. Wallenstein szembekerült az erdélyi sereggel, amelyet a fejedelem vezetett, aki azonban megrettent a szemben álló Wallensteintől, és átadta a sereg vezérletét Petneházy Istvánnak, aki inkább az elvonulást javasolta Bethlennek: így az erdélyi seregek az éj leple alatt elvonultak Drégely alól.
1663Nógrád megye várai - az őskortól a kuruc korig.
Nováki Gyula, Feld István, Guba Szilvia, Mordovin Maxim, Sárközy Sebestyén
Castrum Bene Egyesület-Civertan Bt. Budapest, 2017.-ban a török sereg közeledtének hírére helyőrsége az ágyúkat elásta és a palánkvárat felgyújtva elvonult, az erősség többé nem épült fel.
Közélete Polgármesterei 1990–1994: Dombai Gábor (KDNP) 1994–1998: Dombai Gábor (KDNP) 1998–2002: Dombai Gábor (Fidesz-MDF-KDNP-MDNP-MKDSZ) 2002–2006: Dombai Gábor (Fidesz-MKDSZ-MDF) 2006–2010: Dombai Gábor (Fidesz-KDNP) 2010–2014: Dombai Gábor (Fidesz-KDNP) 2014–2019: Dombai Gábor (Fidesz-KDNP) 2019–2024: Rigó Dávid (Fidesz–KDNP)