Panama, hivatalos nevén Panamai Köztársaság (spanyolul República de Panamá), Közép-Amerika legdélibb állama. Természetes hidat képez Dél- és Észak-Amerika között. Nyugatról Costa Rica, keletről Kolumbia határolja, északi partjait a Karib-tenger, déli partjait a Csendes-óceán mossa. Fővárosa és legnagyobb városa Panamaváros (Panama City), amely az ország népessége csaknem felének ad otthont.
A területet indián törzsek lakták, mielőtt a 16. században a spanyol gyarmatosítók megérkeztek. 1821-ben elszakadt Spanyolországtól és csatlakozott Nagy-Kolumbiához. Az USA támogatásával 1903-ban végleg elszakadt Kolumbiától is, és lehetővé tette az USA számára a Panama-csatorna megépítését. 1999-ben az USA végül átadta a csatorna teljes ellenőrzését Panamának. A csatornadíjakból származó bevétel a 21. században is az ország GDP-jének jelentős részét teszi ki és e bevételeknek köszönhetően ma Latin-Amerika egyik legjólétibb és legversenyképesebb országa. Ezen túl a kereskedelem, a bankszektor és a turizmus is jelentős és növekvő ágazatok.
A területének kb. 40 %-át lefedő dzsungel számtalan trópusi növénynek és állatnak ad otthont, némelyikük a Földön sehol máshol nem található meg.
Földrajz
Domborzata 200px|bélyegkép|Főbb települései
Az ország uralkodó domborzati formái a közép-amerikai Kordillerák összeszűkülő hegyláncai, melyek a kontinensválasztó földszoros területén dombokká alacsonyodnak. A térség 70%-át 700 méternél nem magasabb dombság borítja. Partvidékét a Csendes-óceán, és a Karib-tenger mentén széles alföld kíséri, ahol a legnépesebb települések találhatók. Az alacsony tengerparti síkságok az ország déli részén terülnek el, melyek többnyire nem érik el a 200 méteres tengerszint feletti magasságot.
A földszoros nem képezi részét az észak-amerikai hegyláncoknak és a dél-amerikai Andokhoz is csak a kolumbiai határhoz közel eső hegységek kapcsolódnak. A Kordillerák Costa Ricába átnyúló része a Talamanca-hegység, mely a csatornáig a Tabasarái-hegységben folytatódik. Ez a hegységrendszer a vulkáni kitörések alatt felhalmozódott magmatikus kőzetből áll. Magassága 600 métertől 2000 méterig terjed, és trópusi erdő borítja, mely rendkívül alkalmas hegyvidéki túrákra. Panama legmagasabb csúcsa a 3500 méteren található Barú vulkán, amely évezredek óta inaktív, viszont a körülötte lévő területek rendkívül termékenyek. Ahol a földszoros legkeskenyebb, a hegység 100–450 méter magas dombvidékké alacsonyodik. Itt épült a Panama-csatorna.
thumb|right|200px|El Valle-vulkán az ország középső részén
Vízrajza Északról a Karib-tenger, délről a Csendes-óceán mossa partjait. Panamában több mint 150 folyó és három nagy kiterjedésű tó van. Ezek hasznosítása az ország fő energiaforrása. A folyók többsége a Csendes-óceánba ömlik. Ezek kisebb esésűek, vízgyűjtőjük nagyobb, mint a karibi oldal folyóié. A legjelentősebbek: A Chagres vízével töltik fel a Gatún- és az Alajuela-tavat. Itt vízerőműveket is építettek, melyek az ország és a Panama-csatorna elektromos ellátásáért felelnek. A Gatún-tó táplálja a Panama-csatorna zsiliprendszerét. A Tuira a San Miguel-öbölbe folyik. Ez Panama egyetlen hajózható folyója. Mindkét tengerpartot kihasználják turisztikai szempontból.
Éghajlata Panama éghajlatát trópusi egyenlítői éghajlat és kis hőmérsékleti ingadozás jellemzi, mely rendkívül kedvező az idegenforgalom szempontjából. Két évszak, a száraz és az esős létezik. A száraz évszak december végétől május elejéig tart, az év többi része az esős évszak. Az összes évi csapadékmennyiség az esős évszakban hullik le, emiatt a turizmus néhány ágazata szezonális jellegű. A Karib-tenger mentén elterülő parti síkságon a csapadék eléri az évi 3500 millimétert, melyet az északkeleti szelek szállítanak. A csendes-óceáni partvidékre a szavanna éghajlat a jellemző, kevesebb csapadékkal és rövidebb esős időszakkal. Ennek oka, hogy a földszoros hegyei, a Kordillerák pajzsként védik a partot az esőzésektől. Naplemente után az ország egész területén egy hűvös szellő támad fel. Napfelkelte idején minden évszakban süt a nap.
A leghidegebb hónap október (középhőmérséklete 26 °C), legmelegebb április (középhőmérséklete 28 °C). Legcsapadékosabb október (21 csapadékos nap). Ekkor zivatarok gyakran előfordulnak. A legszárazabb hónap március (legfeljebb két csapadékos nap). A hőmérséklet a magas hegységekben alacsonyabb. A Talamanca-hegység nyugati oldalának magas részein ritkán fagy, de sohasem havazik.
Panama partjait nem érik el a hurrikánok. Ez nagy előny más trópusi turistacélpontokkal szemben. A levegő páratartalma magas (néha eléri a 70%-ot), mely a tengeráramlatoknak köszönhető. Turisztikailag a száraz évszak a fontosabb.
Növény- és állatvilága Panama felszínét többségében trópusi esőerdő borította eredetileg, melyet néhol bozótos és füves növényzet szakított meg. A Kordillerák 1500 méternél magasabb hegységeiben örökzöld erdők találhatók. Ennél a magasságnál a leggyakrabban előforduló fafajták a tölgy és az éger. A hegyláncok lábától egészen az Atlanti-óceán partjáig szubtropikus örökzöld erdő található. A tengerpart peremvidékét, 600 méteres tengerszint feletti magasságban szintén trópusi erdő borítja. Az ország keleti részén elhelyezkedő Darién tartomány ugyancsak említésre méltó régió, ugyanis az amerikai trópusok legváltozatosabb ökoszisztémájával rendelkező erdőség, mely a világörökség részét is képezi. Érintetlen trópusi esőerdő, mely egyfajta átmenetet képez a jellegzetesen trópusi és hegyvidéki területek között. Ezen felül számos veszélyeztetett és kihalófélben lévő állatfajnak ad otthont.
Az 1940-es évek óta felére csökkent az erdők területe. A mértéktelen erdőirtás felbecsülhetetlen károkat okoz az ökoszisztémában és ezáltal a turizmusnak is. Az ismétlődő áradások súlyos problémát jelentenek a vidéki településeken. Ironikus, hogy ma már az esőerdő turisztikai értéke éppen ritkaságában rejlik.
Nemzeti parkok thumb|Tájkép a Volcán Barú Nemzeti Parkban
Panamában a következő nemzeti parkok találhatók: Altos de Campana Nemzeti Park: közel fekszik a fővároshoz és a Csatornához, könnyen látogatható és tanulmányozható mocsárvilág. La Amistad Nemzeti Park: hegyvidéke Costa Ricával közösen védett terület. Világörökség. Isla Bastimentos Nemzeti Park Cerro Hoya Nemzeti Park: vidéke sűrűn lakott, sok veszélyeztetett faj él erre. Coiba Nemzeti Park: Panama legnagyobb szigete, börtön. Élővilága értékes. Természeti világörökség. Chagres Nemzeti Park: fő funkciója a Panama-csatorna üzemeléséhez szükséges vízgyűjtő védelme. Darién Nemzeti Park: Panama legnagyobb nemzeti parkja, világörökség, bioszféra-rezervátum. El Cope Nemzeti Park: területét egy súlyos vihar kárai után nyilvánították védetté. Camino de Cruces Nemzeti Park: a spanyolok által a földszoroson keresztül megnyitott út környéke. Portobelo Nemzeti Park: kikötő a gyarmatosítás korai szakaszából. Kulturális világörökség. Sarigua Nemzeti Park: a csapadék meghaladja ugyan az évi 1000 mm-t, mégis sivatagi jellegű a táj. Soberanía Nemzeti Park: turistalátványosság Panamaváros közelében. Volcán Barú Nemzeti Park: az ország legmagasabb hegyének környéke.
Természeti világörökségek
Az UNESCO a következő panamai tájakat ismeri el természeti világörökségnek: Darién Nemzeti Park, Talamanca Természetvédelmi Terület–La Amistad Nemzeti Park (Costa Ricával közös), Coiba Nemzeti Park és annak különleges tengeri övezete.
Ökoturizmus a védett területeken Panama ökoszisztémái a világon a legérdekesebbek és legfontosabbak közé tartoznak. Az a változatosság, amely a növény- és állatvilágot jellemzi, számos dologgal magyarázható. Ezek közül a legfontosabbak a földtörténeti kialakulás és az előnyös földrajzi elhelyezkedés, nevezetesen, hogy a földszoros egyfajta összekötő hídként a kontinens északi és déli féltekéjét összekapcsolja. A keskeny földsáv lehetővé tette az elszigetelődött állat- és növényfajok északról délre történő vándorlását, mely 3 millió év alatt a kontinens teljes benépesüléséhez és egyedül a földszoros régiójában 12 sajátságos élettér kialakulásához vezetett. Az ország topográfiája rendkívül összetett: a lánchegységektől kezdve (Talamanca-hegység) a szavannás sík területekig (csendes-óceáni partvidék) mindenfajta felszíni forma megtalálható.
A növényvilágot tekintve 9000 fajt regisztráltak, melyből közel 1000 faj endemikus. Nagy számban fordulnak elő mangrove fák, melyek értékes alapanyagként szolgálnak nemcsak a faipar számára, hanem a helyi közösségek önellátásának is elemi részét képezik. A gazdasági felhasználáson kívül – ami többnyire elvesz a természettől – léteznek másfajta alternatívák is, melyek a biológiai változatosság kihasználásán kívül fenntarthatóságot is kínálnak. Ez pedig az ökoturizmus kialakulása a védett területeken.
A térségben előforduló számos pozitív példa ellenére az emberi beavatkozás káros hatásai túlsúlyban vannak. Olyan szinten, hogy azok a növényfajok, melyek azelőtt sűrűn előfordultak, mára már a kihalás szélén állnak, és láncreakcióban az állatfajok pusztulásához is vezetnek. Nem lehet elhanyagolni azt a tényt, hogy e globális szintű káros folyamatokért részben a turizmus is felel. Az olyan fejlődő országokban, ahol a turizmus a legnagyobb bevételi forrás, az állami és főleg a magánszektor hajlamos a gazdasági érdekeket előnyben részesíteni a természeti környezet kárára.
Gráfik Imre Az ökoturizmus a turizmuson belül című írásában felhívja a figyelmet arra, hogy vigyázni kell a természet (esetünkben védett térségek) turisztikai hasznosításával. A szektor létét biztosító szolgáltatások, úgymint a szállítás, közlekedés, szállásnyújtás és „a turizmus nem ellenőrzött és a környezeti viszonyokkal nem összehangolt formái és módjai megbontják a természeti környezet harmóniáját” .
A megfelelően menedzselt ökoturizmusnak azonban van egy másik formája is, mégpedig a néprajzzal/antropológiával kapcsolatos. Panamában hét különböző kultúrájú indián törzs él, a természeti környezettel teljes harmóniában. Az idegenforgalmi termékeket értékesítő vállalatok felismerték ennek gazdasági jelentőségét, és sorra szervezik az autentikus közösségeket látogató túrákat. Félő, hogy ezek a törzsek a tömegturizmus következtében elveszítik egyedi jellegzetességeiket, rosszabb esetben a látogató komfortérzését célzó „átalakuláson” mennek keresztül. A piaci résztvevőknek tevékenységeikben alkalmazniuk kell a fenntarthatóság alapgondolatát, miszerint fontos, hogy ne sérüljön a rezervátumok autentikus volta, a helyi közösségek bevonása megtörténjen, kapcsolatban legyenek a helyi szervezetekkel és vezetéssel, (ebben az esetben a törzsfőnökökkel) és ezzel együtt az üzleti szempontok is érvényesülni tudjanak.
1992-ben az ország aláírt egy, a biológiai diverzitás megőrzéséről szóló egyezményt (Ramsari egyezmény). A jelenleg 188 állam által elfogadott megállapodás a természet védelmén kívül a fenntarthatóság megteremtését is előirányozza, mely tevékenységek és projektek megvalósítását írja elő. Ezek az ország egész területére érvényes programok a különböző társadalmi rétegeknél integráltan működnek. Egy olyan ország, mely gazdasági fejlődését a turizmus fejlesztésében látja, nem teheti meg, hogy ne vegyen tudomást a természetre ható negatív hatásokról. Panama turisztikai kínálatának csaknem 80%-a természeti értékeivel kapcsolatos. Egyre több utazási iroda kínál ökoturisztikai csomagtúrákat, melyekre az igény egyre nő.
Történelme thumb|130px|A Kolumbusz előtti kultúrák kerámiaszobrai Nevének eredete A Panama név eredetéről több különböző elmélet létezik. A legelterjedtebbek szerint az őslakó indiánok nyelvén a szó jelentése „halbőség” vagy „lepkebőség” (vagy „halban/lepkében bővelkedő hely”), de az is lehet, hogy a panama fáról (Sterculia apetala) kapta a nevét, amely egyébként 1969 óta az ország nemzeti fája. Létezik olyan elképzelés is, amely szerint a guna indián nyelvű panna mai vagy panabá kifejezésből ered, amelynek jelentése „távolabb” vagy „nagyon messze”.
Kolumbusz előtt