Hencida

Hencida község Hajdú-Bihar vármegyében, a Berettyóújfalui járásban.

Fekvése Berettyóújfalutól északkeletre helyezkedik el, nem messze a román határtól.

A közvetlen szomszédos települések: észak felől Konyár, északkelet felől Esztár, kelet felől Kismarja, dél felől Bojt, nyugat felől pedig Gáborján. Csak kevés híja van annak, hogy nem határos délkelet felől még Nagykerekivel, délnyugat felől pedig Váncsoddal is.

Belterülete 1034, míg külterülete 3345 hektár kiterjedésű.

Megközelítése Csak közúton közelíthető meg, Esztár és Gáborján felől a 4812-es, Nagykereki felől a 4813-as, Biharkeresztes felől pedig a 4817-es úton. Déli határszélét érinti ugyan az M4-es autóút is, de annak sem csomópontja, sem pihenőhelye nincs a falu határai között (a legközelebbi csomópontja pár kilométerre nyugatra található, Gáborján határai között).

Története Hencida nevét XV. századi oklevelek említik először Henczhida formában.

Helynevének eredetét egy korai történet magyarázza, így: A Hencidához fél óra távolságban eső Szentpéterszeg község határában a káptalan tagján van egy halom, mely Henchalmának neveztetik. E halomról azt tartja a hagyomány, hogy ez azon Hencz nevű német vezértől kapta nevét, ki a fejedelmi korszakban az e halom táján történt ütközetben elesett s leányával együtt e halomba eltemettetett. Ugyanezen Hencz nevű vezérről mondja azt a hagyomány, hogy Hencidánál a Berettyón ő készíttetett elsőbe hidat, mely tény emlékére a híd s a híd mellett keletkezett helység Henchídjának neveztetett.

Egy másik, 1829-ből származó jelentés szerint, melyet Teleki Lajos hencidai jegyző tett Miskolczi Károlynak, mely szerint Eödönfy László volt földesúr a XVI. század elején itt építtetett egy Hencz nevű német ácsmesterrel a teleket és az újonnan keletkezett falut összekötő hidat, s ekkor mind a híd mind a mellette épült helység ezen ácsmesterről nyerte nevét.

Harmadik nézet szerint a helység helyneve eredetére nézve az, hogy a helységet telepítő őskorból való birtokosnak lehetett Hencz a neve, s annak nevéről neveztetett a Berettyó hídja mellett eső helység előbb Hencz-hídjának, majd Henczhida formára, végül Hencida formára.

1507-ben a Henczidai család a település birtokosa, 1517-ben pedig Bajomi János és Benedek, később pedig a Bocskay család birtokába került 1551-ben. 1520-ban a vámszedő helyek közt sorolták fel a nevét. 1609-ben a Nadányiak birtoka lett, 1703-ban a Komjáthy és a Zólyomi családé, akik megépíttetik az 1829-ben még álló, s bevételeinek felét a közösségnek adó vízimalmot. Később pedig a Beöthyek, a Balogh és a Miklóssy család is birtokosai voltak.

Bocskai fejedelem alatt a községet a Nadányiak (Nadányi Zsigmond és Gergely) védték Belgioioso gróf, kassai császári főkapitány csapatai ellen. 1659-ben II. Rákóczi György idején a falut a török közeledtének hírére felégették, a Rákóczi-szabadságharc alatt pedig a rácok dúlták fel a falut.

Hencidához tartozó helységnevek Nagykereki úttól délre:

Balázsházy tag, (benne Bika fertő, Mondró halom) Balogh tag, Büttvessző (tanya) Miklóssy tag a keretki úton túl Beöthy Kálmán örökösök birtoka (benne Cigány rét, Bús tanya, Kossuthtér tanya) Évakla Kődomb Miklóssy tag a kereki útig ( Kis – Terebed) Külső erdő és Tucskó ( Gyűrűszeg tanya) Nagy erdő, Pap erdő, Pokol, Csontafok és Salamon szigetek ( benne Sárkány sziget, Pokolsziget, Barakony ér, Kinter-ér, Sebes ér, Patkó gödör) Kastély ( valamikori Kis csere része) Kis csere ( paradicsom gödör) Zsidó lapos Telek Fogthűy birtok Ráta Dinnyeföldek

Nagykereki úttól északra:

Miklóssy tag a kereki útig ( benne Nagy terebet, Ökör tilalmas, Dombsziget, Szilfás, Káposztás, Csikos tó, Pozsár vető, Barát szállás, Köbölgyik, Horgas, Ugartelek, Rákász, Nagy szakona) Kis szakona Futó kertek Kigyós zúg Komjáthi

Konyári úttól keletre:

Diós domb Espánta Káposztáskert Szerdekhalom Sasslapos ( későbbi nevén Sasa vagy Sasalapos) Hosszú dűlő (benne Fövényes) Mély lap Átalvető lapos Hosszú rét

Konyári úttól nyugatra:

Büdös ( benne Kis büdös, Nagy büdös lapos) Füzes ér Herczeg ( benne Kis herczeg, Nagy herczeg) Vadas lapos Ördög árka Kopasz Tépei fertő Butska Nagy dülő Tégla ( Hencida újtelep rész)

Gáborjáni úttól délre:

Cserje Róka Sulymos Nagy csere Bábád Fogthüy birtok Katonás Parajta Baglyos (újkori elnevezés)

Vallás Hencida községe hamar elfogadta reformációt. Erre utal, hogy 1567-ben a váradi, később a bihari esperességhez tartozott.

A református egyház levéltára alapján az alábbi református lelkészek teljesítettek szolgálatot Hencidán: +IdőszakLelkészMegjegyzések?-1724Szentesi Mihály1724-ben Borsra vitetett.1733-1744Szoboszlay András1744-1757Tarcsay Mihály1757-1760Márk JánosMagát mód nélkül bornak adván, hivatalát maga letette.1761Seres Debreceni Mihály rektora, Madarasi JánosEgy hét alatt meghalnak mindketten.1760-1783Szaklányi József1783-1803Munkácsi István1803-1845Ónodi Szabó István1845-?Gyenge András Egyházi anyakönyve 1765-ben kezdődik.

A templom egyik harangját az egyház tagjai 1733-ban öntették.

Egyház kincsei között szerepelt egy óntányér az alábbi felirattal, "N. Török György uram Henczidai Eklézsiának 1736", egy pohár az alábbi körirattal: "A Henczidai ref. sz. eklésia számára Nagy János ur a maga költségén A. D. 1766".

Református templom története

1787-1789: Templomház építése. Hosszanti, egyhajós, zsindelyfedeles épület. 1799: A torony fundamentuma letétetett. 1800: A torony felépült. A sisak zsindelyes lett. Biztos adat, hogy 4 kis fiókos tornya volt. 1804: Megtörtént a torony vakolása és meszelése. Ekkor lett kész az egész templom. 1808: A torony aljába magtárt építettek, amely addig volt használatban, amíg az 1870-es években külön magtárt nem építettek. Ezt a kivénhedt épületet bontottuk le 1979-ben. 1827: Március 22-23-án – valószínűleg éjjel – a vihar ledobta a toronytetőt. Ezután épült fel olyanra, "mint amilyen a mostanit megelőző volt" – írja Veress Bálint lelkész az 1927-es emlékiratban. Sajnos, csak elképzelésünk lehet róla. Még zsindelyes lehetett, de már 4 fióktorony nélkül. 1836: A kisebbik harangot újra kellett önteni. 1847: A toronyba ún. fertályos órát építtettek, a mostaninak az elődjét. A név azt sejteti, hogy csak a negyedeket mutatta. 1848: Ekkor építették a torony felőli nyugati karzatot. Ezeket a karzatokat az itteni köznyelv folyosónak nevezte. A szó használata kihalóban van. 1872: Bokor Ferenc elkészítteti a szószéket és a Mózes-széket a mai formájában. 1882: Megtörtént a padok festetése. 1885: Bővítés és nagy átalakítás történt az épületben. Ekkor épült a falu felé, tehát az északra néző nagy félkereszthajó a karzattal. Felépül a bádoggal fedett új toronysüveg, a mostanival egyező formában, rajta négy oldalon 1885-ös évszám látható. Belül a famennyezetet vakolttal cserélik fel. Folytatódik a belső berendezés festése. Kialakulnak tehát a most is álló templom méretei: A templomhajó hossza 29 méter, szélessége a parókia felőli alacsonyabb cinteremmel együtt 22 méter. A fal magassága 8 méter. A torony fala 20 méter magas, 6,50 x 6,50 széles. A teljes magasság a csillagig 38 méter. Az északra néző új ajtó lesz a főbejárat. 1890: Az igen neves Angster József pécsi orgonaépítő mesterrel csúszka rendszerű, 8 regiszteres (beleértve a 2 pedálregisztert) orgonát építtetnek. Nem tudom pontosan, hogy még kézi műhelymunka volt-e, vagy már gyári. Az előbbiek értékesebbek, de mindenképpen műemléknek számít. 1899: A tetőzet, a toronysüveg, az óraszámlapok festése. 1902: Új parókiát építenek. A régiről azt írja Veress Bálint egy 1931-ben beadott jelentő íven: "A régi parochia egy hosszú, már elült, egészen vályogból készült, nádfedeles épület volt, mely két szobát, egy kis tornác oldalszobát, egy nyitott kéményalját, egy konyhát, egy nagyobb kamarát – az alatt pincét és egy lépésnyi széles tornácot foglalt magában". Az új parókiát – a mondás szerint – Veress Bálint lelkész felesége harcolta ki, aki debreceni születésű volt. Azt mondta, hogy ebbe az ócska bagolyfészekbe nem jön – mármint lakni. 1906: Szentpáli Gábor 527 kg-os harangot öntet. A két régi harangot vaskoronával láttatta el, és a toronyban a faállványok helyett vas síneket szereltetett fel a harangok számára. Az új és legnagyobb harang (volt) a helyi szójárás szerint a "Szentpáli" harang. Az év karácsonyán megrepedt az 1733-ból származó, immár középső súlyú harang. 1907: A Szentpáli harangot öntött Thury cég díjtalanul öntötte újra azt. 1908: Ekkor kapja a templom a kívül sárga, belül (újból?) a fehér színt. Új ajtókról is beszélnek a feljegyzések. Nem egészen világos, hogyan értsük. Hallottam arról, hogy az iskola felőli harmadik bejárót a fenti Szentpáli Gábor vágatta. Itt lakott ugyanis a tőszomszédságban, s ezen keresztül rövidebb úton járhatott be a templomba. Ha bentről nézem az ajtót, elhelyezése nem egészen szimmetrikus. Tehát valószínű, hogy utólag készítették. Volt már a falu felé néző, s most ez az ajtó, megszűnt tehát a Türelmi rendeletben is megmaradt kikötés, hogy a bejárat nem nézhetett főutcára. A templom nyitottá vált, kissé talán huzatos is, amit – szél esetén – a csapóajtók mozgása is jelez. Arról sincs adat, hogy e csapóajtók mikor készültek. A berendezés színe zöld "A próféta színe" – mondta valaki rá. 1910: Ekkor épített az egyház új toronyórát Mezey Dezső nagyváradi óragyárossal. Szerintem – ma már ipari műemléknek számít. 1917: Július 14-én, szombaton, délelőtt a katonaság leszerelte a toronyból a legnagyobb, az ún. Szentpáli harangot és a régi kisharangot, melyeket ágyúöntés céljából elszállítottak. 1922: A közösségi képviselőtestület elvállalta a toronyórák karbantartásának anyagi fedezetét. 1924: Július 12-én a háborúban elvitt két harang helyett kilencvenmillió korona értékben két új harangot helyeztek el a toronyban, közköltségen. Július 13-án istentisztelettel felavatták. A harang súlya (vaskorona nélkül) 536, 275 és 151 kg. Felirataik – A középen elhelyezett nagy harangé: "Soli Deo Gloria – Ezt a harangot néhai Szentpáli Gábor által 1906-ban öntetett, a világháború folyamán 1917-ben hadi célokra elvitt harang helyett közadakozásból készíttette a hencidai református egyház az 1924-ik esztendőben. – Öntötte Szlezák László harangöntő Budapesten. Örömben, bánatban hívjad az embert az ő Istenéhez." A súlyban középső harang felirata: "Ezt a harangot Antony Mihály által Budán 1733-ban a Szentháromság egy Isten tiszteletére öntötte a henczidai reformata szent ecclesia – 1906 októberében régi fakoronája vas koronával cseréltetett ki – 1906 karácsony másnapján megrepedt. – Díjtalanul újraöntötte Thury Ferenc Budapesten1907. – 1932 sz." A Gáborján felől elhelyezett kisharang felirata: "Soli Deo Gloria – Ezt a harangot a henczidai reformata ecclesia által 1836-ban öntettett és 1917-ben hadi célokra elvitt harang helyett közadakozásból készíttette a henczidai református egyház, az 1924-ik esztendőben. Öntötte Szlezák László harangöntő Budapesten – Örömben, bánatban hívjad az embert az ő Istenéhez." 1924: Új úrasztala készült. Erről a már idézett Pap István leveléből egy idevágó érdekes részlet olvasható: "Édesapám Pap István Hencidán született (1870. IV. 23.). Iskoláit a Debreceni Református Kollégiumban végezte, majd a vasútnál helyezkedett el. Mint vasutas Temesvár környékére került. A Béga szabályozásánál elsüllyedt török gályákra akadtak, amelyek tölgyfa palánkjait az idő és a víz pár száz év alatt megfeketítette. Édesapám közel egy vagonnyit húzatott ki 6-8 ökörrel az iszapból. Kiszáradása után felfűrészeltette. Majd mikor az 1912. évben visszakerült Debrecenbe – ezt a fát is magával vitte – 6 gyermeke volt, s az első világháborús sanyarú években eladta a fekete tölgyfát Bessenyei Gyula igen jó nevű debreceni asztalosmesternek, azzal a kikötéssel, hogy köteles belőle a hencidai református templom részére egy Úrasztalát csinálni. Az Úrasztala elkészült, kiszállíttatott Hencidára, és hihetőleg épségben ma is megvan, rajta az ajándékozó, valamint felesége neve."