A közepes harckocsi. A 97-es típusú Csi-Ha továbbfejlesztett változata. Soha sem vetették be harcban, csak a japán szigeteket védő, néhány egységet szerelték fel velük.
Tervezés A japánok számára világossá vált, hogy a Csi-He változatai nem elég ütőképesek ahhoz, hogy hatékonyan szálljanak szembe az M4 Sherman harckocsival. A japán hadsereg Műszaki Irodája ugyan elindította a 4-es típusú Csi-To fejlesztéseit, de bebizonyosodott, hogy ez a tank nem lesz kész időben, ezért kellett egy hiánypótló megoldás. A Csi-Nu fejlesztései 1943 májusában kezdődtek, de a gyors munkaütemnek köszönhetően, októberben – mindössze hat hónap alatt – be is fejeződtek. A sorozatgyártás beindításához a japán gyárak azonban nem kaptak elég nyersanyagot, mivel a Csendes óceáni térségben előretörő amerikai haditengerészet egyre komolyabb károkat tett a japán kereskedelmi hajó konvojokban, ami olaj, élelmiszer és nyersanyag hiányhoz vezetett. 1944-ben már korlátozottan ugyan, de biztosítani tudták a gyártás beindításához szükséges erőforrásokat, így ebben az évben csupán 55-öt, 1945-ben pedig 111 darabot építettek meg a Hitachi-nál és a Sagami Arsenal-nál. Ez volt az utolsó japán harckocsi, amit a háborúban sorozatban gyártottak.
A Csi-Nu a Csi-Ha alvázát kapta meg. Futóműve változatlan maradt, a szegecselés helyett hegesztett és vastagabb páncéllemezeket alkalmaztak, valamint egy új, hatszögletű lövegtoronnyal látták el a típust. Így a torony legénysége 3 főre bővült (töltőkezelő, irányzó és harckocsi parancsnok). Fő fegyverzete egy 75 mm-es L/38,4 3-as típusú löveg volt, ami tekintélyes tűzerővel ruházta fel a harckocsit. Ez a löveg a francia Schneider 1919-es hegyi ágyú módosított verziója volt. A lövedék kezdősebessége 680 m/s volt, ennek köszönhetően 100 méteren 90 mm, 1000 méteren pedig 65 mm-es páncélzat átütésére volt képes. A löveget függőlegesen -10 és +25 fok között lehetett mozgatni. Ez a tűzerő a szövetséges harckocsik ellen elegendőnek bizonyult volna, ha valaha is harcba kerül a tank. Másodlagos fegyverzete egy 7,7 mm-es 97-es típusú géppuska volt, motorját pedig az 1-es típustól örökölte. Ugyan 1 tonnával többet nyomott, mint a Csi-He, azonban még így is elegendőnek bizonyult a mozgékonysága. Voltak tervek, hogy erősebb páncélzattal és módosított toronnyal szerelik fel a Csi-Nu-t, de ezek örökre papíron maradtak.
Harci alkalmazása
Ugyan sosem vetették be a háborúban azonban a japán szigeteket védő egységek nem sokkal a háború vége előtt kaptak a típusból. A 18. harckocsi ezred, 19. páncélos ezred, a 4. és 5. harckocsi dandárt összesen húsz ilyen harckocsival szerelték fel. A 42. harckocsi ezred tízet kapott. Főleg Kjúsú és Honsú szigetén állomásozó egységeket szerelték fel velük.
Műszaki adatok
Tulajdonságok Személyzet: 5 fő Hossz: 5,73 m Szélesség: 2,33 m Magasság: 2,61 m Hasmagasság: 0,42 m Tömeg: 18,8 tonna Legyártott mennyiség: 166 darab
Fegyverzet Elsődleges fegyverzet: 75 mm-es L/38,4 3-as típusú löveg Másodlagos fegyverzet: 7,7 mm-es 97-es típusú géppuska Lőszer: 55 darab lőszer, 4035 darab géppuskalőszer
Páncélzat Frontpáncél: 50 mm Oldalpáncél: 25 mm Hátsó páncélzat: 20 mm Torony eleje: 50 mm Torony oldala: 35 mm Torony hátulja: 25 mm Torony teteje: 10 mm
Mozgékonyság Motor: V12-es Mitsubishi 100-as típusú 21700 cm³-es léghűtéses dízelmotor Teljesítmény: 240 lóerő Fajlagos teljesítmény: 12,8 lóerő/tonna Felfüggesztés: spirális Sebesség: 39 km/h Hatótávolság: 210 km
Galéria
Fordítás
Források
ww2armor.jexiste.fr onwar.com
Kategória:Japán harckocsik Kategória:Második világháborús harckocsik Kategória:Második világháborús japán harci járművek