Trstenci

Trstenci (), település Bosznia-Hercegovinában, Derventa községben, a Szerb Köztársaság északi régiójában.

Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északi részén, Dobojtól légvonalban 42, közúton 55 km-re északnyugatra, községközpontjától légvonalban 11, közúton 16 km-re északnyugatra, a Száva jobb partján és a tőle délre fekvő dombvidéken, 92-294 méteres magasságban található.https://www.topografskakarta.com/jugo/download/srb_25/dr_5/drv_5.html Topografska karta Derventa 425-2-1 A település a Derventa—Kobaš út mentén, körülbelül 4,5 km hosszan húzódik. Keletről Pjevalovac, nyugatról Korovi településsel határos. Beosztott falvai a főúttól délre húzódnak, és a Motajica lejtői alatt kapaszkodnak fel a település dombos részére. A falvak (keletről indulva): Kladari, Kamenovac, Lužani, Rijeka, Milinkovića put és Grabici.

Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb861565Bosnyák01Horvát67Jugoszláv130Egyéb142Összesen894575

Története Mivel a falu sík részein, a folyómenti mocsarakban nád nő, lehetséges, hogy a falut a nádról (trs = nád) nevezték el. A törökök idején ezeken a területeken széles körben használták a nádat különféle szőnyegek, az úgynevezett „hasura” szövéséhez. Köztudott, hogy a török szokások közé tartozott, hogy a kávéfogyasztás és az étkezések rituáléit a padlón végezték. Akkoriban náddal borították a házak falait. Mivel a nádat nemcsak, hogy széles körben használták, és a környéken termesztették is, lehetséges, hogy a falut róla nevezték el Trstencinek.

A 19. század második feléig Bosznia egész területét a Török Birodalom uralta. Lényegében minden szántóföld a korabeli földbirtokosoké, azaz a bégeké volt. Vannak adatok arról, hogy a föld több mint 90%-a a bégek tulajdonában volt. A szerb többségű lakosság szolgaként dolgozott a bégnek mindenféle ellenszolgáltatás nélkül, vagy művelte a bég földjét, odaadva neki a betakarított élelmiszer vagy gyümölcs úgynevezett harmad- és tizedrészét. Emiatt a szerb lakosság főként a hegyekben, a Motajica lejtőin telepedt le. A földek a bégek leszármazottaimak az Adžabdić, a Kapetanović és az Alibegović családoknak a tulajdonában voltak. A Trstenciben élő családok különböző vidékekről érkeztek. Sok család Kelet-Hercegovinából érkezett a törökök elől menekülve. Néhány család súlyos hibákat követett el a pasalikjában. A büntetés elkerülése érdekében egy másik pasalikhoz menekültek. Az akkori kommunikáció egy bizonyos ideig békés életet biztosított számukra. Köztudott, hogy ezeket a régiókat szerbek lakták, akik határőrök voltak az Oszmán Birodalom és az Osztrák-Magyar Monarchia között, az úgynevezett katonai határvidéken.

A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Derventi járáshoz tartozó településnek 54 háztartása és 348 ortodox lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 40. o. 1910-ben a Derventai járáshoz tartozó településen 95 háztartást, 476 ortodox, 23 római katolikus és 13 muszlim lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 182. o. A falu lakossága akkoriban kizárólag mezőgazdasággal és állattenyésztéssel foglalkozott, de sokkal sikeresebbek voltak az állattenyésztésben, mivel a Motajica erdei alkalmasabbak voltak szarvasmarha- és sertéstenyésztésre. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. 1921-ben a Derventai járáshoz tartozó településnek 551 lakosa volt, közülük 500 ortodox szerb, 22 római katolikus, 18 muszlim és 11 egyéb volt.Popisa stanovnistva u Kraljevini Srba, Hrvata i Slovenaca 1921. godine – izdanje Državne Statistike u Beograd u, Sarajevo, 1924. 144. o. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Vrbaska banovina (Orbászi bánság) része lett, amelynek székhelye Banja Luka volt. 1939-ben a közigazgatás átszervezésével a Hrvatska banovina (Horvát Bánság) része lett.

A második világháborúban Jugoszlávia megszállása után a Független Horvát Állam (NDH) része lett. A háború idején az usztasák mintegy tucat helyi szerbet hurcoltak különböző gyűjtőtáborokba, akik soha nem tértek vissza. A faluban egy csetnik egységet szerveztek, hogy megvédjék a lakosságot az usztasáktól. Az egységet Petar Nedić vezette, és ez a csetnik alakulat a háború végéig, 1945-ig működött. A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt. A villanyt az 1970-es évek elején vezették be a faluba. A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a település Derventa község részeként a Boszniai Szerb Köztársasághoz került.

Oktatás Az első világháború végén, 1918-ban, Jugoszláv Királyság került hatalomra ezeken a területeken. Faluban addig nem volt iskola, de közvetlenül a háború után megkezdődött az iskola építése. Tešo Nedićnek nagy érdemei voltak az iskola felépítésében, mivel akkoriban ő volt a falu birája. Az akkori hatóságoknál szerzett tekintélyének köszönhetően elérte, hogy Trstenciben felépítsék az iskolát. Az iskola építése 1922 körül kezdődött, és a gyermekek első generációi 1925-ben kezdtek dolgozni. Az egyházi vezetés engedélyezte és átengedte az egyházi föld egy részét az iskola építésére. Az iskolát a falu központjában, a jól ismert „hrastik”-ban építették. Az akkori gyermekek generációi rendszeresen jártak iskolába, és négy osztályt végeztek el az általános iskolában. Nagyon kevés lánygyermek járt iskolába, mert a szülők akkori életfelfogása olyan volt, hogy a lányoknak nem volt szükségük írástudásra. Fontos volt, hogy a lányok megtanuljanak fonni, kötni, hímezni és szőni, mert ezeket az értékeket nagyra értékelték.

Amikor 1941-ben kitört a háború, az iskola beszüntette működését. A falu akkori gyermekgenerációja abbahagyta a tanulmányait. A háború alatt az usztasák megrongálták az iskolaépületet, a szlavón falvakból tüzérséggel lőtték a falut. A megrongálódott iskolaépületet 1945-ben szabadították fel. A háború véget ért, de az iskola épületét nem javították meg. Erre csak 1949-ben került sor, és ugyanebben az évben kezdték meg az első diákok az iskolát. Az iskolának négy osztálya volt, a felső tagozatosok pedig Derventára vagy Slavonski Kobašra kellett, hogy járjanak. Később a falusiak úgy döntöttek, hogy egy új és nagyobb iskolát építenek, mert akkoriban a diákok száma ezt megkívánta. Az új iskolaépületet 1967-ben építették a falu főútja mellett. Az épület nyolcosztályos iskolaként működött. A szomszédos falvakból érkező gyerekek az ötödik osztálytól a nyolcadik osztályig jártak az iskolába.

A mai iskola a derventai „Április 19.” Általános Iskola területi iskolájaként működik.

Nevezetességei Az Úr mennybementele tiszteletére szentelt ortodox temploma 1979-ben épült.

Jegyzetek

Fordítás

További információk Derventa város hivatalos oldala

Kategória:A Doboji régió települései