IV. Mihály, románosan Mihail Suțu, görögösen Michalis Soutsos vagy Michel Soutzo fanarióta fejedelem, aki az Oszmán Birodalom szolgálatában állt, majd Havasalföld fejedelme lett 1783–1786 között és 1791–1792 között, Moldva fejedelme 1793–1795 között, majd ismét Havasalföld fejedelme 1801–1802-ben.
Élete Mihály egy Constantin „Dracul” Suțu (akit a törökök 1757-ben felakasztottak) nevű ember és Maria fia volt, aki Ioan leánya volt, Antal moldvai fejedelem unokája. Mihály édesapja a „Dracul” (azaz „ördög”) beceneve nem Vlad Țepeș (Drakula) régi havasalföldi dinasztiájához kapcsolódik, hanem egy őséhez, aki a törökök elleni harcokban „ördög módjára” (dracul) küzdött.
Mihály családja több tagjához hasonlóan ő is a „Fenséges Portán”, az Oszmán Birodalom szultáni udvarában nevelkedett, és ott kezdte pályafutását, mint nagydragomán 1782–1783 között. 1783 júliusában őt nevezték ki Havasalföld fejedelmévé, Nicolas Caradja utódjaként. Uralkodása évében az Orosz Birodalom annektálta a Krími Kánságot, amely addig az Oszmán Birodalom hűbérese volt. Az oszmán kormányt ez aggasztotta, akárcsak az Osztrák Birodalom terjeszkedése (például Bukovina 1775-ös elfoglalása). Hűségük biztosítására a szultán 1784-ben fermánban kimondta, hogy a román fejedelmeket nem lehet leváltani, amíg nyílt engedetlenséget nem tanúsítanak. A fejedelem a fenti rendelet és az oroszok kedvező hozzáállása által védve, békésen uralkodott, iskolákat és kórházakat alapított, mígnem 1786 márciusában megbuktatta egy nem fanarióta görög, Nikólaos Mavrogénis, az Admiralitás dragománja.
1791 márciusa és 1792 decembere között visszahelyezték trónjára Mavrogénis kivégzése után. Ezután Moldvába került (1792–1795), majd ismét Havasalföldön uralkodott (1801–1802). Egy évvel később, 1803-ban halt meg.
Családja
Felesége Sevastia Kallimachis, Kallimachis János-Tamás herceg lánya volt. Gyermekeik:
Grigore Suțu (1761–1836), aki Mihail II. Șuțu apja lett Mariora, Iacovos Argyropoulos felesége (1774–1850), aki 1812–1817 között nagydragomán volt Alexandru-Mihail (1781–1807), aki 1807-ben nagydragomán lett, majd kivégezték
Fordítás
Források Alexandru Dimitrie Xenopol Histoire des Roumains de la Dacie trajane : Depuis les origines jusqu'à l'union des principautés. E Leroux Paris (1896) Nicolae Iorga Histoire des Roumains et de la romanité orientale. (1920) Constantin C. Giurescu & Dinu C. Giurescu, Istoria Românilor Volume III (depuis 1606), Editura Ştiinţifică şi Enciclopedică, Bucureşti, 1977. Mihail Dimitri Sturdza, Dictionnaire historique et généalogique des grandes familles de Grèce, d'Albanie et de Constantinople, M.-D. Sturdza, Paris, chez l'auteur, 1983. Jean-Michel Cantacuzène, Mille ans dans les Balkans, Éditions Christian, Paris, 1992. Joëlle Dalegre Grecs et Ottomans 1453-1923. De la chute de Constantinople à la fin de l’Empire Ottoman, L’Harmattan Paris (2002) . Radu Alexandru Negrescu-Suțu, ''Livre d'Or de la Famille Soutzo''. Jean Nouzille La Moldavie, Histoire tragique d'une région européenne, Ed. Bieler (2004), . Traian Sandu, Histoire de la Roumanie, Perrin (2008).
Kapcsolódó szócikkek Moldvai fejedelmek listája Havasalföldi fejedelmek listája Havasalföldi és moldvai fejedelmek családfája
Kategória:Moldvai fejedelmek Kategória:Havasalföldi fejedelmek Kategória:1803-ban elhunyt személyek