III. György, románosan Gheorghe Bibescu 1843 és 1848 között Havasalföld fejedelme volt. A Diván tagjaként 1857-ben a Moldvai- és Havasalföldi Fejedelemségek átszervezésével bízták meg, és támogatta a két fejedelemség egyesítését egy idegen származású fejedelem uralma alatt.
Élete György Craiován született, édesapja Dimitrie Bibescu herceg és mare vornic (1831-ben halt meg), anyja Ecaterina Văcărescu volt. Bátyja, Barbu Știrbei utóbb szintén fejedelem lett. 1817 és 1824 között Párizsban tanult, majd 1825-ben visszatért Havasalföldre. Az 1828-as orosz megszállás után 1829-ben az igazságügyi államtitkár helyettese lett, később külügyi államtitkár Pavel Dmitrijevics Kiszeljov tábornok kormányzata alatt, az orosz megszállás idején. 1834-ben lemondott, amikor Alexandru Ghica lett a fejedelem, majd Bécsbe, Párizsba és Brüsszelbe költözött. 1841-ben tért vissza Havasalföldre. Az országgyűlés tagja, majd titkára lett, és a Ghica fejedelem elleni bojárok egyik vezetője volt.
1843. január 13-án orosz jóváhagyással Havasalföld fejedelmévé választották, miközben erős román nemzeti érzést is mutatott, például Vitéz Mihály sírjánál tett tisztelgésével. Az 1843-ban összehívott országgyűlés kezdetben támogatta, de hamar konfliktus alakult ki a hozományjog (dotalis rendszer) reformja miatt, amely a feleségek vagyonjogait érintette. Ellenfelei szerint ez a törvény György felesége, Zoe Mavrocordat vagyonának megszerzésére irányult, akitől válni akart. Konstantinápolyba ment megerősítésért, majd 1844-ben újra összehívta a gyűlést, ahol konfliktus robbant ki egy bányászati koncesszió miatt, amelyet egy orosz alattvalónak, Alexandre Trandafillofnak adott. Az országgyűlés elutasította a döntést, és a fejedelem kénytelen volt visszakozni. Ennek ellenére jelentős reformokat hajtott végre: utak, csatornák építése, kereskedelmi szerződések az Osztrák Birodalommal és az Oszmán Birodalommal, vámok eltörlése Moldva és Havasalföld között, a robot (kötelező munkaszolgálat) csökkentése, valamint 1847-ben az állami és kolostori jobbágyként élő romák felszabadítása. Az 1848-as forradalom kezdetben nem ellene irányult, sőt a vezetők felkérték, hogy álljon az élére, de ő visszautasította, mert félt az Orosz és Oszmán Birodalom katonai erejétől. A forradalom ideiglenes kormánya 1848 júniusában átvette a hatalmat, Bibescu pedig június 14-én lemondott és Erdélybe, majd Bécsbe menekült. Az oszmán beavatkozás után a forradalmi kormányt feloszlatták.
1857-ben részt vett az ad hoc gyűlés munkájában, amely a fejedelemségek átszervezését készítette elő. Támogatta a két fejedelemség egyesítését idegen fejedelem alatt. 1862-ben parlamenti képviselővé választották, de visszautasította a mandátumot. Ezután Párizsban élt, ahol 1873-ban meghalt, és a Père-Lachaise temetőben temették el.
Családja Magánéletét botrányok övezték:
1826-ban feleségül vette Zoe Mavrocordatot, akitől nyolc gyermeke született, köztük: Grigore Bibescu (1827–1886), Anna de Noailles nagyapja Nicolae Bibescu (1832–1890) George Bibescu (1834–1902) Alexandru Bibescu (1842–1911)
1845-ben feleségül vette Maria Văcărescut, akitől két leánya született.
Fordítás
Források Alexandru Dimitrie Xenopol, Histoire des Roumains de la Dacie trajane : Depuis les origines jusqu'à l'union des principautés, t. II de 1633 à 1859, Paris, Ernest Leroux, 1896 Gabriel Badea-Päun, « La chapelle Bibesco-Brancovan du cimetière du Père Lachaise à Paris [archive] », sur latribunedelart.com
Kapcsolódó szócikkek Havasalföldi fejedelmek listája Havasalföldi és moldvai fejedelmek családfája
Kategória:Havasalföldi fejedelmek Kategória:1873-ban elhunyt személyek