A Polisszjai Állami Radioaktív- és Ökológiai Bioszférarezervátum (Poleszjai Radioökológiai Bioszférarezervátum; angolul: Polesie State Radioecological Reserve, belaruszul:  Палескі дзяржаўны радыяцыйна-экалагічны запаведнік, oroszul:  Полесский государственный радиационно-экологический заповедник) a csernobili atomkatasztrófa után 1988-ban létrehozott elzárt és kitelepített terület Fehéroroszország déli, ukrán határ menti részén. A területe a csernobili baleset utáni kitelepítési zónák egyike. Fehéroroszország legnagyobb rezervátuma.

Története A katasztrófa utáni napokban, 1986. május 10-én a gamma-sugárzás dózisaránya a 30 km-es zónában meghaladta az -t (Masany  faluban a -t). Ennek megfelelően evakuációs zónát (kitelepítési zónát) jelöltek ki. A területen élő lakosságot kitelepítették (1986 májusától folyamatosan, több lépcsőben).

A rezervátumot 1988. július 18-án hozták létre a radioaktív szennyeződés lokalizálására, a környezet védelmére és ellenőrzésére. Ekkor még a Szovjetunión belül a Belorusz Szovjet Szocialista Köztársaság területén volt.

A terület nevét 1989-ben a „sugárzás” szóval bővítették, így lett Állami Sugárzás-Ökológiai Rezervátum. Ekkor került a Fehérorosz Köztársaság Vészhelyzeti Minisztériumának felügyelete alá. 1990 nyarától a rezervátum tudományos osztálya a korábbi Babcsin település területén megkezdte működését. 1993-ban a Maziri járás és a Kalinkavicsi járás egyes részeit (85 100 hektárnyi területet) a rezervátumba olvasztották, amivel a területe 216410 hektárra nőtt. A rezervátum Novopokrovszkij erdészetének területén 1996-ban bölénypopulációt hoztak létre. 2005-ben laboratóriumokat alakítottak ki, ahol két tudományos osztály végez radioökológiai megfigyeléseket és faunaökológiai vizsgálatokat. A Masany kutatóállomás a radioökológiai megfigyelő osztály része. 2008-ban egy adminisztratív épületet alakítottak ki Kamarin településen, ami a zóna keleti határa mellett, a zónán kívül van. 2018 novemberében megnyitották a zónát a szervezett turistacsoportok számára, akik felügyelet mellett megtekinthetik a méh- és lófarmokat, valamint az elhagyatott falvakat.

Területe, elhelyezkedése Fehéroroszország Homeli területén fekszik, délen közvetlenül határos Ukrajnával és az ottani csernobili lezárt zónájával, annak fehérorosz része. Az atomerőmű az országhatártól nagyjából távolságra van délre, így a  rezervátum területének nagy része is beleesett a kezdeti -es zónába. A Pripjaty folyó keresztülfolyik rajta.

A fehérorosz területen a zóna először egy 1 313 négyzetkilométeres területet fedett le, de 1993-ban 2162 négyzetkilométerre bővítették, később pedig a jelenlegi nagyjából 2170 négyzetkilométerre. A rezervátum teljes területe így 217 173,8 hektár (azaz 2171 km²), amelyből a fenntartó intézménynek állandó használatra átadott földterület 216 877 hektár (64 591 hektár (29,8%) a Brahini járásban, 64 103 hektár (29,5%) a Narovljai járásban, és 88 183 hektár (40,7%) a Hojnyiki járásban).  További 296,8 hektár különböző vállalatok tulajdonában áll, de ezek a területek is a rezervátum védelmének és használati rendszerének vannak alárendelve.

A rezervátum külső körvonalának teljes hossza 367 km, az ukrán határon 121 km.

A csernobili lezárt zóna területe Ukrajnában 2 800 km², a vele szomszédos fehérorosz résszel együtt Európa egyik legnagyobb tervezetlen természetvédelmi területét alkotják.

A Polisszjai Állami Radioaktív- és Ökológiai Bioszférarezervátumon kívül Fehéroroszországban vannak más, a csernobili katasztrófa következtében létrehozott elzárt és kitelepített, távolabbra fekvő területek is, például a Vetka kerületben, ahol a katasztrófa után a járás 139 falujából 37 települést evakuáltak. bélyegkép|250px|Iskolaépület, Dernovichi korábbi településen

Egykori települések A rezervátum területén 96 lakatlan (kitelepített) korábbi település található, amelyeken 1986 előtt több mint 22000 ember élt. A 92 egykori településből 20 a Hojnyiki járásban, 40 a Brahini járásban, 32 pedig a Narovljai járásban található.

Nagyobb lélekszámú, több ezer lakosú város nem volt korábban a területen. A nagyobb faluk közül például Oravichi (1959-ben 900 lakos), vagy Pogonnoye (1986-ban 1322 lakos) régen iskolákkal, könyvtárral, gyógyszertárral, postahivatallal, boltokkal rendelkeztek. A kitelepítéseket követően a zónán belül az egykori települések épületei hasonló képet mutatnak mint az ukrán oldalon, fák nőnek ki házak maradványaiból, számos ház omladozik. Pirki (1986-ban 1326 lakos) szintén jelentős falu volt, egy 1943-as katonai tömegsír is van ott, ezen település is mára cserjékkel és fás növényzettel borított.

Működtetése bélyegkép|250px|A Babchin beléptetőpont A Rezervátum 2022-től Fehéroroszország Természeti Erőforrások és Környezetvédelmi Minisztériumához tartozik. Azt megelőzően a Vészhelyzeti Minisztérium irányította. A terület 16 erdészeti egységre van osztva. Két tűzoltóállomás található rajta, valamint kilenc állandó ellenőrzőpont. A feladatokat végző hatóság központja a zónahatáron kívüli Hojnyiki (Chojniki) kisvárosban van.

A rezervátumnak nincs lakója, de 2020-ban 746 ember, köztük 42 tudós dolgozott a létesítményekben. Más alkalmazottak határőrként, erdészetben vagy tűzmegelőzési csapatokban dolgoznak.

A rezervátumot munkatársainak feladata, hogy megakadályozzák a radionuklidok kikerülését a zóna határain túli területekre, tanulmányozzák a természetes növénykomplexumok és vadon élő állatok állapotát, végezzenek sugárzási és környezeti megfigyelést, valamint radiobiológiai kutatásokat. A hely alkalmas a sugárzás ökoszisztémákra gyakorolt hatásainak tanulmányozására.

A kísérleti bázis része egy állattenyésztőfarm, ahol keleti lótenyésztéssel foglalkoznak, és méhkaptárak is vannak. A mézet rendszeresen sugárzásra tesztelik. 700 hektár egykori mezőgazdasági területet kísérleti célokra használtak takarmánytermelésre és növénytermesztésre, valamint  és három fafeldolgozó telephely is van.

A belépéshez különleges engedélyekre van szükség, majd  a határ mentén lévő speciális ellenőrzőpontokon keresztül történik a zónába a bejutás. A zónát csak egy az erre kijelölt idegenvezetővel lehet meglátogatni, önállóan nem engedélyezett a belépés. 2025-ben több mint 3100 turista látogatta meg a rezervátumot.

Élővilága A vadon élő állatok és a növényzet uralja a vidéket, ami évtizedek óta emberi beavatkozástól mentes. A növény- és állatvilág nagyon hasonlít a csernobili zónáéhoz, beleértve a veszélyeztetett fajokat.

A rezervátumban 1251 növényfaj van regisztrálva, ami az ország flórájának több mint kétharmadát teszi ki. A faunában 54 emlősfaj, 25 halfaj és 280 madárfaj található. Több mint 40 állatfajt ritka és veszélyeztetett kategóriába sorolnak. A rezervátumban Fehéroroszország 189 veszélyeztetett növényfajtájából 48 található meg. Az európai bölény a zónában újjáéledt. A sűrű erdőkben és a nyílt réteken a bölénypopuláció folyamatosan növekedett. A csordák szabadon járnak a korábbi mezőgazdasági és falusi területeken. A környéken sok más állatfaj is él, mint az eurázsiai hiúz, szürke farkas, Przsevalszkij-ló, vaddisznók, jávorszarvas és gímszarvas. Itt található a világ egyik legnagyobb európai mocsári teknős-populációja.

Jegyzetek

További információk

Kategória:Fehéroroszország közigazgatása Kategória:Csernobili atomerőmű-baleset Kategória:Fehéroroszország állatvilága