Memići falu Bosznia-Hercegovinában, Kalesija községben, a Tuzlai kantonban, a Bosznia-hercegovinai Föderáció területén.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, Tuzlától légvonalban 24, közúton 29 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 5, közúton 6 km-re délkeletre, a Majevica-hegység lejtőin, a Spreča-síkság szélén, a Bukovica és Tavna-folyók között, 250-350 méteres magasságban fekszik.
Éghajlata Kalesija és környéke mérsékelt kontinentális éghajlattal rendelkezik; az év során nem jellemzők jelentős hőmérséklet-ingadozások. A nyár meleg, de nem mediterrán jellegű: július–augusztusban a nappali maximum általában 28–30 °C körül alakul. A tél viszont valóban kontinentális: januárban a nappali maximum nagyjából 4–7 °C, éjszaka pedig rendszeresen fagypont alá süllyedhet. A csapadék egész évben jelentős, nincs igazi száraz évszak. Az éves mennyiség különböző adatforrások szerint nagyjából 900–1000 mm körül van. A legcsapadékosabb időszak általában május–július, míg augusztus–szeptember rendszerint szárazabb.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb16715Bosnyák13181383Horvát00Jugoszláv310Egyéb1554Összesen15311453
Története Őskor és ókor A Kalesija környéki emberi települések legkorábbi megbízható nyomai az eneolitikumba (rézkorba) nyúlnak vissza. A Kalesija környéki erődített települések kutatása során olyan régészeti leletek kerültek elő, amelyek megerősítik, hogy a régió már az ősidők óta lakott volt. Kalesija környékének legjelentősebb őskori települései közé tartozik a Jajići melletti erődített település, a Kusonje melletti Kosovača, valamint a Mešanovići (Gornje Petrovice) területén található erődítmény; összesen hét ilyen lelőhely ismert a térségben.
Az i. e. 2. évezred vége felé illír törzsek vándoroltak a mai Bosznia-Hercegovina területére. Jelenlétüket számos régészeti lelet, különféle tárgyak és eszközök, valamint a tágabb értelemben vett Kalesija térségének hegyi erődített településein fellelt szobrok igazolják. Egy ilyen emléket fedeztek fel a Zvornik községhez tartozó Dardagani falu közelében, amely Kalesijától mintegy 10 kilométerre keletre fekszik. Az e vidéken élő törzsek állattenyésztéssel foglalkoztak, és a feltételezések szerint a hegyi erődített települések egyben a törzsfők székhelyei is voltak.
Az i. e. 4. század elején Franciaország és Észak-Olaszország felől kelták nyomultak be a Balkánra, magukkal hozva a késő vaskori kultúrát, majd az i. e. 3. század végén a rómaiak megkezdték a Balkán meghódítását; ez a folyamat az illír és pannon törzsek végleges leigázásával tetőzött az i. sz. 6. és 9. év között.
A rómaiak gazdasági és katonai szempontból is jelentős utakat építettek hegyi erődített településeket hoztak létre, valamint fejlesztették a mezőgazdaságot, a kézművességet és a kereskedelmet, miközben különös figyelmet fordítottak a bányászat és a kohászat fejlesztésére. A római korban a Kalesija térségében található városi jellegű települések a korábbi őskori időszakból kiindulva tovább léteztek, amiről olyan régészeti leletek tanúskodnak, mint például római kerámiatöredékek, edények és római rézérmék.
Középkor Az időszámításunk szerinti 4. századtól kezdve a mai Bosznia-Hercegovina területét számos barbár nép támadta meg. E népek fosztogatásai és pusztításai a római civilizáció és kultúra hanyatlásához vezettek a régióban. Az avarok és szlávok 602-es, Száva folyótól délre irányuló betörése végleg felszámolta az ókori civilizáció utolsó maradványait a térségben. A barbár inváziók következményei átalakították Bosznia-Hercegovina – beleértve Kalesija vidékének – etnikai összetételét. Hozzájárulásuk a középkori bosnyák kultúra kialakulásához meghatározó jelentőségű volt, hiszen jelenlétük révén ókori értékek is beépültek a bosnyák kulturális kifejezésmód szélesebb körébe. Ezen alapokon nyugodtak a középkori bosznia-hercegovinai kultúra olyan jellegzetes vonásai, mint a stećakok (monumentális középkori sírkövek).
A középkorban a mai északkelet-boszniai terület elsősorban két „župához” (megyéhez) tartozott: Usorához (Ozora) és Solihoz (Só). A Spreča folyó völgye a Soli župa részét képezte; ez a terület nyugaton Lukavactól keleten Kalesijáig és Osmaciig, délen Banovići és Đurđevik településektől északon a Majevica-hegység csúcsaiig terjedt. Adem Handžić szerint a 16. században a mai Kalesija területén létezett a Spreča náhije; ebből arra lehet következtetni, hogy korábban létezett egy Spreča župa is a Felső-Spreča vidékén. A település közelében több középkori stećakos nekropoliszt ismerünk. A stećakok általában a 14–15. századra keltezhetők. Ezek a régiók a középkori bosnyák állam teljes fennállása alatt, egészen a 15. századig megőrizték a bogumil hitet.
Az oszmán uralom Az oszmánok 1463 májusának elejétől júniusának végéig tartották megszállás alatt Boszniát; ezt követően létrehozták a Boszniai szandzsákot, amelynek székhelye kezdetben Jajcában, később Szarajevóban volt. Még ugyanabban az évben, egy ellentámadás során a magyarok elfoglalták Jajcát és Észak-Boszniát (Donji Krajevi és Ozora vidékét), és két bánságot – a jajcait és a srebernikit – hoztak létre. A Szreberniki bánság 1512 és 1515 közötti bukását követően a Spreča-völgy felső szakasza a Zvorniki szandzsák részévé vált.
A Spreča náhije először 1533-ban bukkan fel a forrásokban mint a Zvorniki szandzsák része. Területe lefedte a középkori Spreča „župa” (megye/kerület) – a Spreča folyó felső folyása köré szerveződött – területét, és tizenkét települést foglalt magában: Hrasno, Seljublje, Vukovije, Tojšići, Donja Okrugla, Gornja Okrugla, Dubrave, Dedino, Bukovica, Dubnica, Kalesija és Svojat. A Zvorniki szandzsák megalakulásától 1541-ig a Ruméliai ejálet részét képezte. Ezt követően – egészen az 1580-as évig, amikor is létrejött a Boszniai pasalik – a Budai pasalikhoz tartozott; ekkor az utóbbihoz csatolták, és ott is maradt a boszniai oszmán uralom végéig.
A helyi szájhagyomány szerint Memići, Zukići és Jajići létrejötte három testvérhez kapcsolódik, akiknek Memija, Zuka és Jahija volt a neve. A történet szerint Jajcából érkeztek a Felső-Spreča vidékére, majd szétváltak. Memija a kedvezőbb, síkabb területet választotta és megalapította Memići települést, Zuka állattartásra alkalmasabb, erdős-legelős vidéket választott és Zukići települést alapította meg, Jahija pedig a magasabb, nehezebben megközelíthető vidékre került és Jajići település alapítója lett. A hagyományt több helyi idős adatközlő is megőrizte, de a kutatók hangsúlyozzák, hogy nem tekinthető bizonyított történeti ténynek. Érdekes viszont, hogy a három település egymáshoz való földrajzi viszonya valóban megfelel a történet logikájának.
Az osztrák-magyar uralom A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. A felgyorsult gazdasági fejlődés – különösen az ipar és a közlekedési infrastruktúra kiépítése terén – ellenére Kalesija térsége ipari létesítmények nélküli mezőgazdasági régió maradt. A 20. század elején az egyetlen jelentős közúti kapcsolatot a Tuzlát és Zvornikot Požarnicán és Kalesiján keresztül összekötő makadámút jelentette, amely így összekapcsolta Kalesija térségét ezekkel az ipari központokkal. A meglévő úthálózat mellett számos fogadó, üzlet és kézművesműhely is működött a területen. A Tuzla–Zvornik vasútvonal építése még az első világháború előtt megkezdődött, ám a harcok kitörése miatt félbeszakadt.
A jugoszláv időszak A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Szerb-Horvát-Szlovén Királyság megalakulását követően a térség is betagozódott ebbe az új délszláv államba. Az új jugoszláv állam 1919-től földreformot hajtott végre. A nagyobb gazdasági központok továbbra is Tuzla, Bijeljina és Zvornik voltak. Az agrárreform a bosnyákok egyoldalú kisemmizéséhez vezetett, és sajátos nemzetpolitikai célokat szolgált. A reform a kalesijai térséget is érintette; hatását leginkább a helyi földbirtokosok (agák és bégek) érezték meg. Ebben az időszakban a Jugoszláv Királyság semmit sem nyújtott a kalesijai régió bosnyák lakosságának, csupán elvett tőlük. Bosznia-Hercegovina gazdaságilag fejletlen volt abban az időben; lakosságának több mint 80%-a mezőgazdasággal foglalkozott. A király – a tiszta nacionalizmus megvalósítására törekedve – 1929. január 6-án diktatúrát vezetett be, és törvényt léptetett életbe a Királyság elnevezéséről, valamint közigazgatási egységekre – úgynevezett „banovinákra” – történő felosztásáról. A térség a Drinai bánság része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. 1918-tól 1929. október 3-ig Kalesija térsége közigazgatásilag a Vlasenicai, Zvorniki és Tuzlai körzetekhez tartozott, amelyek a Tuzlai régió részét képezték.
A második világháború A Független Horvát Állam (NDH) 1941 áprilisában történt megalakulásával a település is ennek része lett. A háború éveiben a helyi közösségi élet jelentősen visszaesett, és az oktatás is megszakadt vagy erősen korlátozott volt. A térségben általános volt az élelmiszerhiány, a katonai mozgások és a politikai bizonytalanság. A lakosság főként mezőgazdaságból élt, ami a túlélés alapját jelentette a háború alatt is.
A szocialista jugoszláv időszak A háború végét követően a település is a szocialista Jugoszlávia része lett. Memići igazi regionális jelentősége a második világháború utáni időszakban nőtt meg. Az új jugoszláv közigazgatási rendszerben először létrehozták a Memići helyi népbizottságot. Ehhez nemcsak maga Memići tartozott, hanem több környező település is: Baljkovica, Brezik, Bulatovci, Hemlijaši, Mahala, Memići, Podbara, Staro Selo, Potočani és Zukići. 1953 után a rendszer átszervezésével Memići még nagyobb szerepet kapott: létrejött a Narodni odbor Memići, amelyhez már a korábbi Memići mellett Kalesija, Caparde és Osmaci körzeteinek települései is kapcsolódtak. Memići központjában jelentős középületeket emeltek. 1946–1947-ben épült fel a régi községháza, nagyrészt a lakosság kötelező közmunkájával. Az épületben több intézmény is működött: anyakönyvi hivatal, rendőrőrs, rendelő, állatorvosi szolgálat, posta, valamint tanári lakások. Ugyanebben az időszakban épült a Zadružni dom, a szövetkezeti és közösségi ház is. Figyelemre méltó, hogy a mai központ területe ekkor még csaknem lakatlan volt.
1958-ban nagy közigazgatási átszervezés történt. A Memići és Tojšići községek egyesítésével létrehozták Kalesija községet. A törvény hivatalosan 1958. június 28-án jelent meg. A községi hivatal Memićiben 1959-ig működött; ezt követően a közigazgatási központ szerepe Kalesijáé lett.
1948 és 1991 között a migrációs folyamatok lassították a népességnövekedést; ez a tendencia különösen az 1961–1971 közötti időszakban volt jellemző. Ebben az időszakban jelentős volt az elvándorlás: a helyi munkalehetőségek és az ipari létesítmények hiánya miatt sokan nyugati országokba – különösen Németországba és Ausztriába – távoztak munkavállalás céljából. Gazdasági szempontból Kalesija térsége az 1970-es évekig döntően mezőgazdasági jellegű maradt.
A közlekedési kapcsolatok az 1970-es évek végén javultak a Tuzla–Zvornik főút, valamint a Međaš–Živinice, Caparde–Šekovići és Caparde–Snagovo–Zvornik regionális utak és a helyi úthálózat burkolattal való ellátása révén. Ezen utak megépítése összekapcsolta a településeket a községközponttal, kedvezőbb feltételeket teremtve Kalesija község gyors gazdasági fejlődéséhez, valamint javítva a szomszédos községekkel való összeköttetést. Létrejött az egységes PTT-hálózat (posta, távíró és telefon), az első járóbeteg-ellátó központ pedig az 1960-as évek első felében épült fel.