II. Hermann (†1003. május 4.) sváb herceg 997-től haláláig.
Élete Szülei I. Konrád sváb herceg és felesége, Judit (Wolfgang regensburgi püspök nővére) voltak.
997-ben apja meghalt és Hermann megörökölte a Sváb Hercegséget, amelyhez akkor Elzász is hozzátartozott. Nem tartozott III. Ottó császár belső köreibe, de elkísérte őt 997-es második itáliai hadjáratára.
A 21 éves III. Ottó 1002-ben váratlanul meghalt és nem hagyott hátra örököst. A német főnemesek királyválasztó gyűlést tartottak, ahol Hermann – Civakodó Henrik bajor herceg fiával, III. Henrikkel és Ekkehard meisseni őrgróffal együtt – az esélyesek közé tartozott. Ottó aacheni temetésén a főurak többsége, köztük a befolyásos kölni Heribert érsek Hermannt támogatta. Merseburgi Thietmar azt írja, hogy szelídsége és jámborsága miatt végül elvesztette támogatottságát.Thietmar, V 3. Hermann megpróbálta megakadályozni, hogy riválisa, Henrik átkelhessen a Rajnán Mainzba, de nem járt sikerrel. Végül Bajor Henriket választották Németország királyává.
Hermann eleinte nem ismerte el a választás eredményét, ami fegyveres konfliktusokhoz vezetett, többek között Strasbourgban, ahol katonái kifosztották a székesegyházat.Thietmar, V 12. Rövidesen belátta esélytelenségét és 1002. október 1-jén meghódolt Henriknek. A behódolási aktus (deditio) során Hermannnak le kellett mondania a strasbourgi kolostorról és meg kellett ígérnie a székesegyházban okozott károk megtérítését. A deditio gyakran vagyonvesztéssel és hatalmi pozíciók elvesztésével járt, de ennek ellenére a legkevésbé szigorú szankciót jelentette a legyőzött fél számára. Hermann már 1002 karácsonyán ellátogatott a király frankfurti udvarába, ahol kegyesen fogadták.
A trónöröklés körüli konfliktust a diedenhofeni oklevél zárta le.Ludger Körntgen: Inprimis Herimanni ducis assensu. Zur Funktion von D. H.II. 34 im Konflikt zwischen Heinrich II. und Hermann von Schwaben, in: Frühmittelalterliche Studien, Bd. 34 (2000) S. 159–185. Eszerint a strasbourgi apácakolostort, amely korábban Hermann herceghez tartozott, Werner püspöknek kellett átadni, jóvátételként a strasbourgi katedrálisban okozott károkért. A templom kifosztása szentségtörésnek számított és nagy felháborodást keltett a birodalomban.
Hermann nem sokkal később, 1003. május 4-én meghalt, amit széles körben (pl. a quedlinburgi évkönyv vagy a St. Gallen-i nagy évkönyv) isteni igazságszolgáltatásnak tartottak bűne miatt.Annales Sangallenses maiores, a. 1002.Annales Quedlinburgenses a. 1002. Hercegségét 8-9 éves fia, III. Hermann örökölte.
Családja II. Hermann 986 körül vette feleségül Burgundiai Gerbergát (III. Konrád burgundiai király lányát és I. Hermann werli gróf özvegyét, †1019. július 7.). Öt gyermekük született:
Sváb Matilda (988 – 1031/1032. július 29.), feleségül ment I. Konrád karintiai, majd II. Frigyes felső-lotaringiai hercegekhez Sváb Gizella (†1043. február 15.) feleségül ment II. Konrád német-római császárhoz Berchtold (992 – 993) (vitatott) Beatrix (†1025 után, február 23-án) III. Hermann (†1012-ben halt meg) sváb herceg.
Jegyzetek
Források Thietmar von Merseburg: Chronik (= Ausgewählte Quellen zur Deutschen Geschichte des Mittelalters. Freiherr-vom-Stein-Gedächtnisausgabe. Bd. 9). Wissenschaftliche Buchgesellschaft, Darmstadt 1957 Hagen Keller: Schwäbische Herzöge als Thronbewerber: Hermann II. (1002), Rudolf von Rheinfelden (1077), Friedrich von Staufen (1125). Zur Entwicklung von Reichsidee und Fürstenverantwortung, Wahlverständnis und Wahlverfahren im 11. und 12. Jahrhundert, in: Zeitschrift für die Geschichte des Oberrheins 131, 1983, S. 123–162. Ludger Körntgen: Inprimis Herimanni ducis assensu. Zur Funktion von D. H.II. 34 im Konflikt zwischen Heinrich II. und Hermann von Schwaben, in: Frühmittelalterliche Studien, Bd. 34 (2000) S. 159–185. Helmut Maurer: Der Herzog von Schwaben. Grundlagen, Wirkungen und Wesen seiner Herrschaft in ottonischer, salischer und staufischer Zeit. Sigmaringen 1978, S. 87ff., 160ff. . Otto Gerhard Oexle: Hermann II. In: Neue Deutsche Biographie. (NDB). Band 8. Duncker & Humblot, Berlin 1969, , S. 641–642 (deutsche-biographie.de).
Thomas Zotz: Der Breisgau und das alemannische Herzogtum. Zur Verfassungs- und Besitzgeschichte im 10. und beginnenden 11. Jahrhundert, Sigmaringen 1974, S. 111ff.
Fordítás
Kategória:1003-ban elhunyt személyek Kategória:Sváb hercegek