Bulatovci falu Bosznia-Hercegovinában, Kalesija községben, a Tuzlai kantonban, a Bosznia-hercegovinai Föderáció területén.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, Tuzlától légvonalban 25, közúton 30 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 6, közúton 7 km-re délkeletre, a Majevica-hegység lejtőin, a Spreča-síkság szélén, a Tavna-folyótól keletre, 280-330 méteres magasságban fekszik. Azon a vidéken fekszik, ahol a Majevica-hegység lankái a Spreča-völgy felső szakasza felé ereszkednek le. A múltban a település magában foglalta a Mahalától egészen a mai Memići Pandurica alatti, felső fekvésű falurészeiig terjedő teljes területet. A legősibb településrész a mai Staro Selo falurész területén, a „Pašin Put” (Pasa útja) nyomvonalán helyezkedett el. Két kis patak folyik át a falun – a Mala Rijeka és a Kurjačica (más néven Puhara) –, amelyek a falu központjában egyesülnek. A falutól közvetlenül lejjebb fekvő mezőkön a Puhara a Mahalska folyóval egyesülve alkotja a Šabatovicát. Korábban számos vízimalom működött a falutól feljebb eső Puhara-patakon; gyakorlatilag minden családnak volt egy saját malma.
Éghajlata Kalesija és környéke mérsékelt kontinentális éghajlattal rendelkezik; az év során nem jellemzők jelentős hőmérséklet-ingadozások. A nyár meleg, de nem mediterrán jellegű: július–augusztusban a nappali maximum általában 28–30 °C körül alakul. A tél viszont valóban kontinentális: januárban a nappali maximum nagyjából 4–7 °C, éjszaka pedig rendszeresen fagypont alá süllyedhet. A csapadék egész évben jelentős, nincs igazi száraz évszak. Az éves mennyiség különböző adatforrások szerint nagyjából 900–1000 mm körül van. A legcsapadékosabb időszak általában május–július, míg augusztus–szeptember rendszerint szárazabb.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb00Bosnyák380301Horvát00Jugoszláv00Egyéb01Összesen380302 Bulatovciban a jelentősebb családok közé tartozik a Dugonjići, Bećići, Subašići, Turkići, Bešići, Ćurtovići, Hasanovići, Heljići, Šapčanovići, Perhatovići, Krajnovići, Skopljakovići és mások. A Perhatović és Bešić családok tudják, hogy őseik eredetileg a mai Staro Selo helyén éltek, mielőtt a mezők közvetlen szomszédságában lévő dombokra költöztek volna jelenlegi helyükre. Ma Staro Selóban él a roma lakosság; korábban a mahalai temető feletti helyen laktak. A Turkić család török származású. A Dugonjić család Užicéből származik. A Krajnović család Janjából telepedett le, míg a Ćurtović családról ismert, hogy Križevićiből telepedett le, bár távolabbi eredetük valószínűleg Užicéből származik. A Šapčanović család Šabacra, a Subašić család pedig Potočanira vezeti vissza eredetét. A Hasanović család a közeli Memićiből telepedett le. A Mršić, Alić és Jusić roma családok Staro Selóban élnek, amely szintén különálló településnek tekinthető.
Története A fennmaradt két középkori temető sírköveinek tanúsága szerint a település már a középkorban is létezett. Tekintettel a Kalesija településről rendelkezésre álló nagyon kevés középkori történelmi adatra, a korai feudális egyházközségi szervezetben a település területe Gornja Spreča egyházközség része volt, amely később, kisebb területi egységként, a Soli egyházközség része lett.
A 19. század első felét és az azt követő időszakot népességvándorlások és etnikai változások jellemezték Bosznia-Hercegovinában és a Felső-Spreča régióban. Abban az időben számos muszlimot űztek el Szerbiából, különösen az első és második szerb felkelés (1804-1813) után és később. Ennek eredményeként tömeges muszlimvándorlás vagy kiűzés következett, akiknek többsége átkelt a Drina folyón, és Északkelet-Boszniában, beleértve Felső-Spreča régiót is telepedett le. A Kalesija régióban számos bevándorló család kapott vezetéknevet azok után a városok után, ahonnan bevándoroltak.
A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Zvorniki járáshoz és Bulatovci községhez tartozó településnek 134 háztartása, 580 muszlim és 141 ortodox szerb lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 100. o. Abban az időben a Bulatovci község a következő településeket foglalta magában: Bulatovci, Baljkovica Gornja, Dugi Dio, Gušteri, Međeđa, Nezuk és Potočani. Az 1885. május 1-jén tartott következő osztrák-magyar népszámlálás eredményei szerint a helység – az azonos nevű községen belül – Bulatovci néven szerepelt, és 160 házból, valamint 863 lakosból (709 muszlim és 127 ortodox) állt. Az 1895. április 22-i népszámlálás Bulatovcit az azonos nevű község részeként tartotta nyilván; a község – Bulatovcin kívül – magában foglalta Brezik, Hemlijaši, Mahala, Memići, Polje, Ramići, Staro Selo és Zukići településeket is. Az egész Bulatovci községre vonatkozóan csak összesített adatokat közöltek: 174 ház és 867 lakos (737 muszlim, 128 ortodox és 2 római katolikus). 1910-ben a Zvorniki járáshoz tartozó Bulatovci Srpski településen 34 háztartást és 203 ortodox lakost, Bulatovci Turski településen 172 háztartást, 889 muszlim. 10 római katolikus és 1 ortodox szerb lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 136. o. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. 1921-ben a Zvorniki járáshoz tartozó Bulatovci Srpski településnek 219 lakosa volt, közülük 218 szerb ortodox és 1 római katolikus volt, Bulatovci Turski településnek 845 lakosa volt, mind muszlimok. Popisa stanovnistva u Kraljevini Srba, Hrvata i Slovenaca 1921. godine – izdanje Državne Statistike u Beograd u, Sarajevo, 1924. 222. o. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A Független Horvát Állam 1941 áprilisában történt megalakulásával a település is ennek része lett. A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt. Az 1953-as népszámlálás szerint Bulatovci 61 háztartásból és 350 lakosból állt, amelyek a következőképpen oszlottak meg: maga Bulatovci település (28 háztartás 165 lakossal), Hemlijaši (11 háztartás 71 lakossal) és Staro Selo (22 háztartás 114 lakossal).
A bosznia-hercegovinai háború kezdetén a Boszniai Szerb Köztársaság Hadserege megtámadta a falut. 1992 májusában és júniusában a térség a Birčanska/Šekovićka brigada és más szerb katonai, rendőri és paramilitáris erők ellenőrzése alá került; ennek során Bulatovci is a Svetozar Andrić parancsnoki struktúra által ellenőrzött terület része volt. Svetozar Andrić-dossziéja szerint Andrić parancsnoksága alatt álló egységek a Birčanska brigada tagjai házakat kutattak át, raboltak, bántalmaztak, erőszakoltak és öltek bosnyák civileket. Nem sokkal később a megmaradt javak kifosztása következett. Bulatovci szinte minden hadköteles korú férfija csatlakozott a Bosznia-Hercegovinai Köztársaság Hadseregének soraiba. Közülük tizenketten életüket vesztették. Tiszteletükre Bulatovci helyi közösségének lakói emlékművet emeltek, amelyen neveik olvashatók.
A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a település keleti része a Boszniai Szerb Köztársasághoz és Osmaci községhez került, míg a nyugati rész a Föderáció és Kalesija község területénél maradt.
Nevezetességei 250px|bélyegkép|jobbra|Stećak a Mramorje lelőhelyen Mramorje – középkori temető maradványai 19 darab fennmaradt, keleti tájolású stećakkal. A lelőhely a Bulatovci település feletti dombon, északkeleti irányban, 321 m tengerszint feletti magasságban található. A síremlékek közül kettő spirális, rozetta és növényi ornamentika motívumokkal van díszítve.
Stanovi – középkori temető maradványai 7 darab fennmaradt, keleti tájolású stećakkal.
Jegyzetek
Források Edina Mehmedović, Izlaganje o Kalesiji, JU Univerzitet u Tuzli, Filozofski Fakultet, Odsjek: Historija, Tuzla, 2010.
További információk Kalesija község hivatalos oldala
Kategória:Tuzlai kanton települései