A Horrebow–Talcott-eljárás a földrajzi szélesség meghatározására szolgáló módszer. Tulajdonképpen Hell Miksa találta fel, majd később Talcott.
Ki kell választanunk két csillagot, amelyek azonos magasságon mennek át a délkörön. Az egyik a zenittől északra (é), a másik délre (d).
A déli csillagra: szélesség = deklináció + zenittávolság (a délkörön), az északi csillagra: szélesség = deklináció – zenittávolság (a délkörön).
A déli (d) csillag valódi zenittávolságára (zd), ha figyelembe vesszük a refrakcióból származó tagot (rd) ezt kapjuk: zd = mzd + rd ahol mzd a zenittávolság mért értéke. Hasonlóan az északira (é): zé = mzé + ré
Az φ szélességre így a következőket kapjuk: φ = dd + (mzd + rd) és φ = dé – (mzé + ré). dé és dd az északi és déli csillag deklinációja.
Összeadva és átrendezve kaphatjuk, hogy: 2φ = dd + mzd + rd + dé – mzé – ré
Az azonos zenittávolság miatt feltételezhetjük, hogy a refrakciók azonosak, így: φ = (dd + mzd + dé – mzé)/2
Külső hivatkozás A módszer leírása (német) Egy kis programmal, mely észlelési tervet ad a méréshez.
Kategória:Térképészet Kategória:Navigáció