Szingapúr, hivatalosan a Szingapúri Köztársaság (, , ), független ország, törpeállam Ázsia délkeleti részén. Az ország főszigetét északról a 900–1500 méter széles Johori-szoros választja el Malajziától. A sziget déli részét a Malaka-szoros hullámai mossák, amelyben közel 60 kis sziget áll szingapúri fennhatóság alatt. Ez a szoros egyben Indonézia felségvizeinek határa is. Az állam nevét a szanszkrit सिंह, simha, vagyis oroszlán és पुर, pura, azaz város szavakból kapta.
1965-ös függetlenedése óta Szingapúrban rohamos fejlődés indult el, amit nagyrészt előnyös gyarmati múltjának köszönhet. Szingapúr volt ugyanis a környék brit gyarmati központja. A kezdeti évek politikai válságai után, a természeti erőforrások hiánya és a hátország hiánya ellenére a négy „ázsiai tigris” egyikévé vált. Stratégiai jelentőségű kikötője hamarosan a világ egyik legfejlettebb államává tette a várost. Ma jelentős pénzügyi és logisztikai központ; Hongkong mellett Ázsia legfontosabb pénzügyi központja. A világ egyik leggazdagabb országa (városa), ugyanakkor a világ egyik legmagasabb megélhetési költségű városaként tartják számon. Gyakran „Ázsia Svájcának” nevezik.
Kiemelkedő helyen szerepel a legfontosabb társadalmi mutatók tekintetében: az oktatás, egészségügy, életminőség, a személyes biztonság terén. A lakosok az egyik legmagasabb várható élettartamot, az egyik leggyorsabb internetkapcsolatot és az egyik legalacsonyabb gyermekhalandóságot mondhatják magukénak globális szinten is. Nemzetközi felmérések szerint az állam az egyik legkevésbé korrupt a világon.
A figyelemre méltó életminőséget és politikai stabilitást felmutató Szingapúr ma „tekintélyuralmi demokráciának” vagy „puha diktatúrának” számít, és függetlensége óta ugyanaz a család van hatalmon. A városállamot politikai liberalizmus nélküli gazdasági liberalizmust gyakorló országnak tekintik. A kormánypárt által kialakított választási és jogi keret lehetővé tesz némi politikai pluralizmust, de korlátozza a véleménynyilvánítás, a gyülekezés és az egyesülés szabadságát.
Földrajz Domborzat bélyegkép|jobbra|250px|Szingapúr központi üzleti negyedének esti fényei
Szingapúr az azonos nevű szigeten terül el, ezen kívül még kb. 60 kisebb sziget (Jurong, Tekong, Ubin stb.) alkotja. A kis területű ország legnagyobb része síkság, és csak pár szigethegy emelkedik ki felszínén. Ezek közül a legmagasabb a Bukit Timah nevű domb 163,63 méterrel a tenger szintje felett. A sekély parti sáv feltöltésével a sziget területét folyamatosan növelik, így például 1960-ban Szingapúr területe még csak 581,5 km² volt, szemben a mai 716,1 km²-rel. A feltöltésnek az volt az ára, hogy eltűntek a jellegzetes trópusi mangroveerdők. A városias képet mutató országban amúgy sem maradt meg sok az eredeti növénytakaróból. Szingapúr területének mindössze 5%-án burjánzik mind a mai napig a trópusi esőerdő. Ennek kárpótlásaként hozták létre a város állat- és növénykertjét, amely a világ egyik legszebbje a maga műfajában, trópusi gyűjteménye pedig páratlan. Saját vízforrása alig van, így a sziget egyetlen édesvízkészlete az esővíz, amelyet több víztározó gyűjt össze (Seletar, Murai, Pandan stb.). Az ország szükségleteinek mindössze 10 százalékát tudja fedezni a természetes vízforrásaiból.A világ legnagyobb vízháborúja fenyeget egy 99 évre kötött szerződés miatt
Élővilág, természetvédelem Szingapúr lényegében városállam. A városközpont a fő sziget déli partján terül el, de az eredeti esőerdőkből a sziget más részein sem maradt sok. Tudatos várostervezés folyik, szép városi parkokat alakítottak ki. A botanikus kert trópusi gyűjteménye páratlan.
Éghajlat Szingapúr az egyenlítői éghajlaton fekszik, ahol az évi 2400 mm csapadék az átlagos. A statisztikák szerint mindössze két fok átlagos eltérést tapasztalhatunk a januári és a júliusi középhőmérséklet között. Az esős évszak novembertől januárig tart, amikor főként az európai turistáknak nehéz megküzdeniük a magas páratartalommal.
Története bélyegkép|jobbra|250px|Sir Thomas Stamford Raffles, Szingapúr gyarmat alapítója és kormányzója (1824) A szigetet először kínai források említik a 3. században. Ebben az időben Tomaszeknek nevezték a Maláj-félsziget csücskén elhelyezkedő szigetet. Sokáig csak halászok és kalózok tanyáztak a kis kikötőben. Singapurát a maláj hagyományok szerint Srivijaya egyik hercege alapította. Srivijaya uralmát a 14. században a Majapahit Birodalom döntötte meg. Ebben a korban Tomaszek egyre nagyobb várossá fejlődött, és halászatból, valamint a kereskedelemből élő lakói tehetősebbek lettek, de még mindig nem tartozott a legfontosabb települések közé. Hamarosan a Sziámi Királyság tette rá a kezét a területre, majd a 15. század elején a Malakkai Szultanátus (más néven Johorei Szultanátus, ma: Melaka, Johor) birtokába került.
A következő évszázad a lassan fejlődő városka életében sorsdöntő volt. Először jelentek meg Szingapúr partjainál európai hajók. A portugálok felkelést robbantottak ki a malájok ellen, amelyben 1617-ben porig égett a cölöpházakból álló városka. A portugálok sem tudták azonban megtartani a szigetet hosszú ideig, a 17. század elején a hollandok kezére került. A nagyhatalmi huzavonából végül Nagy-Britannia került ki győztesen, amikor 1819-ben Thomas Stamford Raffles, a Brit Kelet-indiai Társaság képviselője megállapodást kötött a johorei szultánnal, miszerint a szigeten kikötőt és települést alapít. A brit gyarmati városkát Szingapúrnak nevezte el, és hamarosan innen kiindulva Délkelet-Ázsia jelentős részét sikerült a társaság befolyása alá vonni. Egyre fontosabb kikötőként, 1832-ben a közeli brit területek központja, majd 1867-ben önálló brit koronagyarmat lett. Stratégiai fontossága abból fakadt, hogy az Európát Kínával összekötő hajóút mentén fekszik. 1842-ben, amikor Hongkong is a brit gyarmatbirodalom részévé vált, Szingapúr jelentősége csökkent. A hanyatlásból aztán még nagyobb lendülettel tört fel, amikor 1869-ben megnyitották a Szuezi-csatornát. A hajósvilág egyik legismertebb kikötőjévé vált. A délkelet-ázsiai brit központ egyre jobban fejlődött, de még mindig főként alacsony cölöpházak alkotta negyedekből állt. bélyegkép|balra|250px|Japán csapatok Szingapúr utcáin 1942-ben Az első világháború után brit katonai támaszpont létesült itt. Ennek ellenére a második világháborúban 1942. február 15-én a japán csapatok a szingapúri csatában elfoglalták a szigetet, és egészen a japán kapitulációig, 1945 szeptemberéig tartották megszállva. A japánok új nevet is adtak a városnak: Szjonan-to, vagyis Dél Fénye. Szingapúr gyors (hat nap alatt történő) elvesztése, az ottani brit csapatok evakuációja súlyos kudarca volt Nagy-Britanniának. A világháború után a sziget újra brit birtokba került. 1946-ban önálló koronagyarmatként kezelték, majd 1959-ben önigazgatást alkothatott. A szabad választásokon Li Kuang-jao nyert, aki a későbbiekben hatalmas szerepet játszott Szingapúr gyors fejlődésében. 1962-ben egy demokratikusan megrendezett népszavazáson a szigetállam úgy döntött, hogy csatlakozik a Maláj Államszövetséghez, amelyben Szingapúr mellett Malájföld, Sabah és Sarawak vett részt. A szövetség 1963 szeptemberében alakult meg. Szingapúr ekkor autonóm kormányzattal rendelkezett. Az államalakulaton belül hamarosan ellentétek kerültek felszínre a szingapúri és a szövetségi kormány között, amelyet tetézett a városállamot is fenyegető indonéz–maláj határháború (Indonézia a Maláj Államszövetség destabilizálására törekedett). Ezek a szigetország kiválásához vezettek. Így 1965. augusztus 9-én Szingapúr független állammá alakult. Két nappal a különválás deklarálása után ismerte el Malajzia Szingapúr önállóságát.
Az újonnan alakult állam súlyos gondokkal nézett szembe. Lakói között tombolt a munkanélküliség, kevés lakás volt, a forgalmas kikötő csak a környezetszennyezést növelte, és a kis országnak alig volt saját nyersanyaga. Azonban Li Kuang-jao kormánya sikerrel vette az akadályokat, és a nemzetközi üzleti élet központjává sikerült emelnie a városállamot. Li (hivatalosan) egészen 1990-ig vezette az országot. Utóda Goh Chok Tong lett. Az ő hivatali idejében az ország sikeresen átvészelte az 1997-es ázsiai pénzügyi válságot, a 2003-as madárinfluenza-járványt és a 2001. szeptember 11-ei terrortámadások után az iszlám szélsőségesek jelentette veszélyt. 2004-ben az ország történetének harmadik miniszterelnöke Li Kuang-jao legidősebb fia, Li Hszien Lung lett.
Államszervezet és közigazgatás
Alkotmány, államforma
Szingapúr a westminsteri rendszeren alapuló képviseleti demokrácia, államformája unitárius parlamentáris köztársaság. Politikai rendszerének alapja az írott szingapúri alkotmány, amely 1965. augusztus 9-én lépett életbe és az 1963–1965 között érvényes maláj szövetségi alkotmány Szingapúrra érvényes részein alapul.
Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás bélyegkép|jobbra|250px|Szingapúr parlamentje
Az alkotmány értelmében törvényhozó hatalommal az elnök és a parlament bírnak. A szingapúri parlament egykamarás, fő funkciói a törvényhozás, az ország pénzügyeinek kezelése és a miniszterek tevékenységének felügyelete. Képviselőit ötévente választják relatív többségi szavazási rendszerben. A jelenlegi parlamentnek 103 tagja van: 93 képviselőt 31 választókerületből közvetlenül választották meg, 9 független képviselőt az elnök nevezett ki és 3 képviselőt a választókerületi rendszeren kívül neveztek ki az ellenzéki képviselők számának növelése érdekében.
Bár Szingapúr köztársaság, és mint ilyen, az ország vezetését „választják”, Li Kuang-jao megszakítás nélkül volt hatalmon három évtizeden keresztül. A People’s Action Party (PAP, Lee pártja) gyakorlatilag az egyetlen párt az országban. A kritikusok szerint a PAP mindent meg is tett az esetleges konkurens pártok elnyomására: a lejáratástól, pereskedéstől kezdve a választási rendszer (számukra kedvező) átalakításáig terjedt az eszköztáruk. Ezért aztán Szingapúrt inkább tekintélyelvű államnak tartják, mint demokráciának.
Li Kuang-jao utódlása is érdekesen zajlott. 1990. november 26-án benyújtotta lemondását az elnöknek, kinevezve utódjául Goh Chok Tongot, akit később meg is választottak.
Lee lemondásakor létrehoztak egy új posztot a kormányzatban Rangidős Miniszter néven, melyet mindig a lemondó miniszterelnök foglal el. Tehát Lee továbbra is ott maradt a kormányban. Megtartotta a kormányzó párt (PAP) elnöki posztját is, így biztosítva, hogy elgondolásai továbbra is nyitott fülekre találjanak (a pártelnöki posztot végül 1992-ben átadta Goh Chok Tong miniszterelnöknek). Amikor Goh Chok Tongot előléptették miniszterelnök-helyettesből miniszterelnöknek, a régi pozícióját Lee legidősebb fia, Lee Hsien Loong foglalta el.
2004. augusztus 12-én Goh Chok Tong lemondott, és az első miniszterelnök fiát, Lee Hsien Loongot nevezte ki utódjául. Mivel immáron a Rangidős Miniszter cím Goh Chok Tongot illeti meg, az idősebb Lee kiszorult volna a kormányzatból. Ezt orvosolandó, a fiatal Lee még egy újabb pozíciót hozott létre a kormányában, a miniszter-tanácsadóit, amit apja rögvest el is foglalt, és azóta is együtt kormányozzák Szingapúrt. (A poszt nem keverendő össze az amúgy minden miniszter mellett, a háttérben megtalálható tanácsadókkal: a minisztertanácsadó a kormány tagja, talán a tárca nélküli miniszter tekinthető a magyar megfelelőjének.)
A Lee család többi tagja is jelentős gazdasági és/vagy politikai pozíciókkal rendelkezik; gyakorlatilag nem nagyon van olyan terület, ahol ne lennének jelen. Ezek alapján a kritikusok Szingapúrt leginkább egy nagyon sikeres családi vállalkozásnak tartják.
Politikai pártok Az ország vezető pártja a People’s Action Party (Népi Akció Párt), mely jobbközép ideológiájú és már 14. ciklusában kormányoz. Ellenzéki pártok a Workers' Party (Munkáspárt), valamint a Singapore People's Party (Szingapúri Néppárt). Mindkét párt balközép ideológiájú. Utóbbi a 2015-ös parlamenti választásokkor nem került be a törvényhozásba.
Közigazgatási beosztás