Nepál

Nepál (nepáli: नेपाल, teljes nevén: सङ्घीय लोकतान्त्रिक गणतन्त्र नेपाल, átírással: Szanghíja Lokatántrik Ganatantra Nepál) tengertől elzárt ország Dél-Ázsiában. 2021-ig hivatalos neve Nepáli Szövetségi Demokratikus Köztársaság. Főként a Himalájában fekszik, ám egy része átnyúlik az Indo-Gangeszi-síkságra is. A világ tíz legmagasabb hegycsúcsa közül nyolc itt található.

Északról Kína, délről, keletről és nyugatról India határolja. Banglades mindössze 21–22 km-re található délkeleti csücskétőlLd. Siliguri-folyosó, és Bhutántól csupán az indiai Szikkim tagállam választja el. Területileg Magyarországnak másfélszerese.

Az ország egy többnemzetiségű, többnyelvű, több vallású és multikulturális állam, amelynek hivatalos nyelve a nepáli. Fővárosa és legnagyobb városa Katmandu, amely a világ egyik legrégebbi, folyamatosan lakott helye. Bár a mai ország Gautama Sziddhártha, a későbbi Buddha szülőhelye, ma a nepáliak több mint 80 %-a hindu vallású, ami magasabb, mint az indiai hinduk aránya, így arányában Nepál a világ legnagyobb hindu nemzete.

Ázsia és egyben a világ egyik legfejletlenebb országa. 1768 óta tartó függetlenségét több-kevesebb külső segítséggel sikerült megőriznie.

Gazdag természeti szépséggel és biodiverzitással bír, a turizmus pedig kiemelkedően fontos gazdasági ágazat. Híressé vált a hegymászásról, a túrázásról, a szafarikról, a raftingról, valamint egzotikus kultúrájáról, számos ősi templomáról.

Etimológia Óind eredetű nevének jelentése napjainkig még nem teljesen tisztázott, de a név megjelenik már az ókori indiai irodalmi szövegekben.

Az ország 18. századi egyesítése előtt a Katmandu-völgy Nepál néven volt ismert. A Katmanduban székelő uralkodó által irányított teljes területet Nepálnak is nevezték, amely időnként csak a Katmandu-völgyet jelentette, míg máskor olyan területet foglalt magában, amely a mai államhoz hasonló területet foglalt magában.Singh, Upinder (2008). A history of ancient and early medieval India: from the Stone Age to the 12th century. New Delhi: Pearson Longman. p. 477.

Földrajz

Nepál a második legnagyobb vertikális kiterjedéssel rendelkező ország, csak Kína hipszografikus görbéje nagyobb. Nepált öt magassági övezetre ill. hat nagytájra osztják. Ezek az övek kelet-nyugati irányúak. Az északról délre folyó folyók tagolják őket.

Domborzat Délen a síkság az indiai Gangesz-síkság része, annak északi pereme. Három nagy folyó alakította ki ezt a tájat: a Kosi, a Narayani, és a Karnali. Éghajlata meleg, párás.

Az alacsonyabb hegység (Pahad) 1000–4000 méter magas hegyekből áll. E régiót két hegylánc uralja, a 'Mahabharat Lekh' és a Shiwalik-hegység (más néven Churia-hegység). Itt fekszik a Katmandu-völgy, az ország legtermékenyebb és legvárosiasabb területe. A többi völgytől eltérően az úgynevezett Belső-Tarai (Bhitri Tarai Uptyaka) magassága 2500 méter és gyéren lakott.

A magashegység, amely a Himalája része, Nepál északi részén emelkedik. Ebben a hegységben találhatók a világ legmagasabb hegyei, köztük is legmagasabb a magas Mount Everest (Csomolungma). Ez a hegy alkotja a nepáli határt Tibet felé. A világ tíz legmagasabb hegye közül hét Nepál területén található: Lhoce, Makalu, Cso-Oju, Kancsendzönga, Dhaulagiri, Annapurna, Manaszlu.

A síkvidék (Nyílt- vagy Külső-Tarai) Az egységes felépítésű felszínen alig észrevehetőek a magasságkülönbségek. A kissé magasabb (bhangar) és az alacsonyabb (khadar) ártéri szintek váltogatják egymást. A hegyláb peremét a Bhabar és a már mérsékelt lejtésű Tarai képezi. A síkság Nepál területének alig 17%-át alkotja, lakosságának azonban közel felét tömöríti.

A Churia-hegység (Siwalik) A Csuria-hegység (Szivalik) a Himalája legfiatalabb, előhegységi vonulata, amely keletről nyugatra 1800 m-re magasodik. A szabályos redőzött szerkezetű hegység délre meredeken, az északi medencékre lankásabban lejt.

Mahabharat-hegység (Alacsony-Himalája) Az ősi kőzetekből álló, áttolt takaróredős szerkezetű hegység átlagmagassága 2000 m, melyből 4000 m-es csúcsok emelkednek ki. Részei: a Mahabharat Lek, a Belső-Tarai, a legfontosabb azonban a Belvidék, mely alacsonyabb helyzetű, sűrűbb népességű (Katmandu- és Pokhara-völgy).

Magas-Himalája A Himalája fő vonulata 6000 m-es átlagos gerincmagasságával, ősi kristályos kőzeteivel, 8000-es csúcsaival magasodik az ország fölé. Az antecedens völgyekkel tagolt vonulat formálásában a jég döntő szerepet játszik, a hóhatár 4000–5800 m között húzódik.

Fontosabb vonulatai a Transzhimalája, a „Fő vízválasztó lánc”.

Vízrajza

Felszíni vízfolyások A mintegy 6000 felszíni vízfolyás összhossza 45 000 km. A vízfolyásokat három csoportba osztják: Első osztályú: hó, gleccser, esővíz táplálta, a Himalája magasabb térszíneiről eredő állandó vízfolyások (Koshi, Gandaki (Narayani, Karnali). Második osztályú: a forrásvíz és eső táplálta, az Alacsony-Himalájából eredő közepes, télen csaknem kiszáradó folyók. Harmadik osztályú: eső táplálta, időszakos vízfolyások.

Folyói a Gangeszbe ömlenek.

Alacsonyabb térszíneken a nagy mennyiségű hordalékot lerakva domború árterek képződnek, melyeken a mellékfolyók elvonszolódnak, tollas szerkezetű vízhálózatot hozva létre.

Tavak Nepál állóvizekben viszonylag szegény. A tavak többsége tektonikus eredetű, 3000 m-nél magasabban glaciális eredetűek, a síkságon morotvatavak találhatók. Nepálban 2300 gleccsertó is található, melyek a környékbeli lakosságra egyre nagyobb fenyegetést jelentenek pl.: Tsho Rolpa gleccsertó.

Felszín alatti vizek Nepál felszín alatti vízkészlete jelentős, melyet a síkságon ki is aknáznak. Termálvízkészletének gazdasági hasznosítása egyelőre nem kezdődött el.

Gleccserek A jégárak víztartaléka igen nagy. Gleccserei ún. turkesztáni típusúak.

Éghajlat bélyeg|200px|Nepál éghajlati térképe a Köppen-osztályozáson (angol)

Éghajlatát a tengerszint feletti magasság, a lejtőkitettség, a Bengáli-öböltől való távolság, valamint a monszun határozza meg.

Nepál öt éghajlati zónára osztható, nagyjából a tengerszint feletti magasság szerint, délről észak felé. A szubtrópusi övezet 1200 méter alatt fekszik, a mérsékelt (meleg mérsékelt)A zárójeles, idézőjeles megállapítások a nepáli szerzők megközelítését tükrözik. (Wilhelm Z. et al) övezet 1200 és 2400 méter között, a hideg (hűvös mérsékelt) övezet 2400 és 3600 méter között. 3600 és 4400 méter között magashegyi (alpesi) az éghajlat, 4400 méter felett az örök hó (tundra) birodalma található.

A tagolt domborzatból adódóan azonban a mezo- és mikroklíma rendkívüli változatosságot mutat.

Nepálban öt évszak tapasztalható: nyár, monszun, ősz, tél, tavasz. A Himalája blokkolja télen a Közép-Ázsia felől fújó hideg szeleket, egyúttal a monszunszelek északi határát képezi.

Talaj A déli területek öntéstalajai közül a szikes usar és a homokos bhur mezőgazdaságilag kevésbé értékes. A magasabb területeken porózus (bhabar) és agyagos (tarai) talajok találhatóak, míg a magashegységi zóna felé egyre gyengébb minőségű, végül váz talajok fordulnak elő.Wilhelm Z. et al 35.

Élővilág, természetvédelem

A tájat eredetileg sűrű erdő borította. Minden régió egyik fő problémáját az erdőirtás képezi, amely eróziót okoz és ezzel az ökoszisztémát rombolja. A csökkenő biodiverzitás az állatvilágra is érvényes.

Az ország déli részén, a Himalája lejtőin tszfm.-ig a természetes növényzet a trópusi esőerdő. Az alacsonyabb szintek erdőit pálmák és bambuszok jellemzik, feljebb a szubtrópusi esőerdőkhöz hasonlítanak. A települések környékén teraszos rizsföldek és banánültetvények vannak. A magasabb szinteken juhar- és tölgyfajok alkotta lombhullató erdők, felettük ( tszfm.-on) fenyvesek, majd havasszépefajok alkotta cserjések nőnek. Felettük a déli oldalakon alpesi rétek, északon és a fennsíkokon szárazfüves félsivatagok terülnek el. A zárt gyepek feljebb felszakadoznak, az utolsó növényfoltok tszfm.-on találhatók.

Állatvilágában a főemlősöket az asszami bunder (makákó), a rhesusmakákó, a ragadozókat pedig pl. az aranysakál, a farkas, az ázsiai vadkutya, az indiai róka, a bengáli macska, a mocsári hiúz, a ködfoltos párduc, a hópárduc stb. képviselik. Megtalálható még az ajakos medve, az örvösmedve, a himalájai barnamedve, a vörös macskamedve. Él még itt indiai elefánt, vízibivaly és indiai antilop is.

Nemzeti parkjai bélyeg|190px|Rinocérosz a Csitván Királyi Nemzeti Parkban bélyeg|190px|Nepál védett területei (nemzeti parkok stb.) 150 km távolságon emelkedik a felszín közel tengerszintről 8000 méter magasra. Emiatt rendkívül változatosak a tájak.http://www.visitnepal.com/nepal_information/nepalparks.php

Langtang Nemzeti Park: a Himalájában az első nemzeti park volt. Ez van legközelebb Katmanduhoz. A természeti környezet megőrzése mellett azzal egyenrangú célja a hagyományos nepáli életforma bemutatása. Szágarmantha Nemzeti Park (Mount Everest): területéhez több más igen magas hegy tartozik. A természeti világörökség része. Csitván Nemzeti Park: az úgynevezett Belső-Tarai területén fekszik, szintén a világörökség része. Sej Phokszundo Nemzeti Park: Nepál legnagyobb területű nemzeti parkja.

Természeti világörökségei

Az UNESCO a természeti világörökség nyilvántartásában két nemzeti park és egy völgy szerepel: (Szágarmantha Nemzeti Park, Csitván Királyi Nemzeti Park), Katmandu-völgy is, természeti értékei miatt.

Természeti erőforrások A síkságokon máig a talaj és a víz, a szubmontán övezetekben az erdő a legnagyobb természeti erőforrás. Ásványkincseinek feltárása és azok kitermelése még a kezdeteknél tart. Kevés üveghomok-, mészkonkréció-, lignit- és kőolajkitermelés folyik, valamint az itt található építőkövek kitermelése folyik. Energiatermelésének 90%-át vízierőművek adják.Wilhelm Z. et al 36-37.

Történelem bélyeg|bal|200px|Hindu templomkörzet Patanban

A nepáli állam előtörténete Mintegy százezer éves kőeszközöket találtak a Siwalik és a Mahabharat hegyvonulatai között. Hozzávetőlegesen 30 000 éves eszközökre a Katmandu-völgyben is találtak. Az itt és az állam több más helyén is talált neolitkori eszközök bizonyítják, hogy a Himalája vidékén ekkor már élt ember.Wilhelm Z. 46.

A földművelés és állattenyésztés Nepál egyes területein már i. e. 2000 körül megjelenhetett. Erre alapozódva i. e. 1000 körül a régióban kis királyságok és nemzetségek szövetségei jöttek létre. Ezek egyikéből, a Shakya nemzetségi szövetségből származott Siddharta Gautama herceg (i. e. 563-483), aki lemondott a királyságról, aszkétikus életet élt és akit Buddha néven ismerünk.

I. e. 250-ben a régió az Észak-Indiában uralkodó Maurja Birodalom befolyása alá került, az i. sz. 4. században pedig a Gupta-dinasztia vazallusa lett. I. sz. 645 körül Xuanzang kínai buddhista zarándok adott jó leírást a nepáli királyságról. Dél-Nepál a 11. század végén a dél-indiai Csálukja Birodalom befolyása alá került. A Csálukja-dinasztia uralma idején a királyok által patronált hinduizmus helyett a korábbi buddhizmus ismét elterjedt az országban.

A következő időszakra jellemző lett a kisállamok rendszere: 1482-ben a régió három királyságra oszlott: Katmandu, Patan, Bhaktapur. A három királyság közötti évszázados rivalizálás után, a 18. század közepén a gurka Prithvi Narayan sah egyesítette a királyságokat. (Indiából szerzett fegyvereket és segítséget, megvásárolta a szomszédos indiai királyságok semlegességét). Területegyesítő munkáját 1765-ben kezdte, s véres csaták és ostromok után három évvel később, 1768-ban egyesítette a Katmandu-völgyet.

Az egységes Nepál A történelmi Nepál régiója a mai államnál lényegesen nagyobb. A Tibetbe vezető hágók birtoklásáért folyó egymást követő háborúkban a nepáliak visszavonulásra és súlyos jóvátétel fizetésére kényszerültek a tibetiek részére.

A Nepál határai mentén fekvő kisebb államok birtokáért Nepál és a Brit Kelet-indiai Társaság rivalizált. Ez vezetett az angol-nepáli háborúhoz (1815-16). A háborút követő béke területi katasztrófát jelentett Nepál számára. Sikkim és a Tarai vidéke a Társaság birtokába került.