Az 1980-as évek közepe óta Franciaország legnagyobb áramforrása az atomenergia, amely 2019-ben 379,5 TWh energiát termelt, míg a teljes áramtermelés 537,7 TWh volt. 2018-ban a nukleáris energia aránya 71,67% volt, ami a világon a legmagasabb százalékos arány.
2020 júniusa óta 56 működőképes reaktora van, összesen 61 370 MWe teljesítménnyel, egy építés alatt áll (1630 MWe), 14 pedig leállt vagy leszerelés alatt áll (5549 MWe). 2022 májusában az EDF jelentette, hogy tizenkét reaktort leállítottak és stressz-korrózió szempontjából vizsgálnak, ami miatt az EDF-nek 280–300 TWh-ra kellett módosítania a 2022-es francia atomenergia-termelés becslését; a termelés csökkenésének a csoport 2022-es EBITDA-jára gyakorolt hatását −18,5 milliárd euróra becsülték.
Az Électricité de France (EDF) – az ország fő villamosenergia-termelő és -elosztó vállalata – kezeli az ország 56 erőművi reaktorát. Az EDF teljes egészében a francia kormány tulajdonában van.
A nukleáris energia nagy mennyiségben 1973-as olajválság után került bevezetésre Franciaországban, az akkori miniszterelnök, Pierre Messmer nevét viselő Messmer-terv alapján. Ez azon a prognózison alapult, hogy nagy mennyiségű villamos energiára lesz szükség. Utólag kiderült, hogy túl nagy nukleáris kapacitást telepítettek, ami viszonylag alacsony termeléshez vezetett – 1988-ra az átlagos terhelési tényező 61% volt a terheléskövető termelés miatt, és magas volt a villamosenergia-export. Franciaország 2017-ben 38 TWh villamos energiát exportált szomszédos országokba. Az ország azonban továbbra is nettó villamosenergia-importőrré válik, amikor a kereslet meghaladja a kínálatot, például nagyon zord időjárás esetén, mint 2012 februárjában, amikor a hideghullám és a franciák villamos fűtésre való támaszkodása miatt nagy mennyiségű villamos energiát importáltak Németországból.Stephanie Cooke (2009). In Mortal Hands: A Cautionary History of the Nuclear Age, Black Inc., p. 359.
Az Ember és az Energy Institute adatai alapján, amelyeket az Our World in Data dolgozott fel, 2023 decemberétől Franciaország villamosenergia-termelésének körülbelül kétharmada atomenergiából származik, ami jóval meghaladja a globális átlagot, amely alig éri el a 10%-ot. Az atomenergiától való erős függőségnek köszönhetően Franciaországnak a világ egyik legalacsonyabb szén-dioxid-kibocsátása van villamosenergia-egységre vetítve, amely 85 gramm CO2/kilowattóra, míg a globális átlag 438 gramm.
Története Franciaországnak hosszú története van az atomenergia terén, amely Henri Becquerel természetes radioaktivitás felfedezésével kezdődött az 1890-es években, és olyan híres atomtudósok folytatták, mint a Nobel-díjas házaspár Pierre Curie és Maria Skłodowska-Curie.
A második világháború előtt Franciaország főként a Joliot-Curies munkáján keresztül vett részt az atomkutatásban. 1945-ben a Francia Köztársaság Ideiglenes Kormánya (GPRF) létrehozta a Commissariat à l'Énergie Atomique (CEA) kormányzati ügynökséget, és a Curie-házaspár vejét, a szintén Nobel-díjas Frédéric Joliot-Curie-t, aki 1942 óta a Francia Kommunista Párt (PCF) tagja volt, kinevezték főbiztosnak. 1950-ben politikai okokból, a hidegháború miatt felmentették tisztségéből, majd 1955-ben az Russell–Einstein-manifesztum 11 aláírója közé tartozott. A Commissariat à l’énergie atomique et aux énergies alternatives szervezetet, röviden a CEÁ-t Charles de Gaulle hozta létre 1945. október 18-án. A CEA feladata alapvető és alkalmazott kutatások végzése számos területen, beleértve a atomreaktorok tervezését, az integrált áramkörök gyártását, a radionuklidok orvosi kezelésekben való felhasználását, a szeizmológiát és a szökőár terjedését, valamint a számítógépes rendszerek biztonságát.
A háború után a nukleáris kutatás egy időre szünetelt, a Negyedik Köztársaság instabilitása és a rendelkezésre álló pénzügyi források hiánya miatt."French Nuclear Weapons". Global Security . Accessed 5 September 2024. Az 1950-es években azonban elindult egy polgári nukleáris kutatási program, amelynek mellékterméke a plutónium volt. 1956-ban titkos bizottságot hoztak létre az atomenergia katonai alkalmazásainak vizsgálatára, és elindult egy hordozóeszközök fejlesztési programja. 1957-ben, nem sokkal a szuezi válság és a Szovjetunióval és az Amerikai Egyesült Államokkal fennálló diplomáciai feszültség után, René Coty francia elnök úgy döntött, hogy az akkori francia Szaharában létrehozza a C.S.E.M.-et, egy új nukleáris kísérleti létesítményt, amely a CIEES kísérleti létesítményt váltja fel.Sahara on the website of the French Minister of Defence
Az első franciaországi atomerőműben, a Marcoule-i atomerőműben három UNGG reaktor volt 1956 és 1960 között, majd 1962-től Chinon reaktorok kerültek Avoine-ba.
Messmer-terv Az 1973-as olajválság közvetlen következményeként 1974. március 6-án Pierre Messmer miniszterelnök bejelentette az úgynevezett „Messmer-tervet”, egy rendkívül ambiciózus atomenergia-programot, amelynek célja az volt, hogy Franciaország villamosenergia-szükségletének nagy részét atomenergiából fedezzék."Electricité de France History". Funding Universe. Accessed 5 September 2024. Az olajválság idején Franciaország villamosenergia-szükségletének nagy része külföldi olajból származott. Az atomenergia lehetővé tette Franciaország számára, hogy a nehézgépgyártás terén meglévő erősségeit kihasználva kompenzálja hazai energiaforrásainak hiányát. A helyzetet egy szlogen foglalta össze: „Franciaországban nincs olajunk, de vannak ötleteink.”
A Messmer-terv bejelentésére nyilvános vagy parlamenti vita nélkül került sor.Nelkin, Dorothy and Michael Pollak. "Ideology as Strategy: The Discourse of the Anti-Nuclear Movement in France and Germany". Science, Technology, & Human Values, Vol. 5, No. 30 (Winter 1980), p. 3. A kormány intézkedései miatt aggodalom terjedt el a francia tudományos körökben. A tervvel kapcsolatos politikai körön kívüli konzultáció hiánya a Groupement des scientifiques pour l'information sur l'énergie nucléaire (Tudósok Egyesülete a Nukleáris Energia Információért) megalakulásához vezetett. 4000 tudós írt alá egy petíciót válaszul, amelyet az eredetileg aláíró 400 tudós után A 400-ak felhívása néven ismertek.
A Messmer-terv nyilvános vagy parlamenti vita nélkül történt elfogadása annak volt köszönhető, hogy a francia kormányban nem volt hagyománya a magas technológiai színvonalú és stratégiai jelentőségű döntések ilyen módon történő meghozatalának, és a parlamentnek nem volt olyan tudományos bizottsága, amely elegendő technikai eszközzel rendelkezett volna az ilyen tudományos és stratégiai döntések meghozatalához, ahogyan a nyilvánosságnak sem álltak rendelkezésére ilyen eszközök. Franciaországban nincs olyan nyilvános vizsgálati eljárás, amely lehetővé tenné a jelentős technológiai programok értékelését. A terv 1985-ig körülbelül 80 atomerőmű építését, 2000-ig pedig összesen 170 erőmű építését irányozta elő."Les physiciens dans le mouvement antinucléaire: entre science, expertise et politique". Cahiers d'histoire. 2007. Accessed 11 April 2011. Az első három erőmű, a Tricastin, a Gravelines és a Dampierre építése ugyanabban az évben kezdődött, és Franciaország az elkövetkező 15 évben 56 reaktort telepített.
Az 1980-as évek közepére azonban világossá vált, hogy a Messmer-terv túl ambiciózus volt. Az atomerőművek akkor érik el optimális gazdasági értéküket, ha teljes kapacitással működnek, de a tervezett kereslet nem valósult meg. 1988-ra a francia atomerőművek kapacitáskihasználtsága csak körülbelül 60% volt, míg más országok, amelyek nem fektettek be olyan nagy összegeket az atomenergiába, 80–90% közeli értékeket értek el. Ennek ellenére az importált fosszilis tüzelőanyagok villamosenergia-termelésben való kiváltásának célja nagyrészt megvalósult (Franciaország manapság csak elenyésző mennyiségű olajat használ villamosenergia-termelésre, és utolsó két szénüzemű erőműve, a Cordemais erőmű és a Saint-Avold erőmű bezárásra kerül, amikor az 1600 MW nettó teljesítményű EPR a Flamanville atomerőműben üzembe áll).
Jegyzetek
Irodalom Gabrielle Hecht, includes afterword by Hecht, foreword by Michel Callon, The Radiance of France: Nuclear Power and National Identity after World War II (Inside Technology series), The MIT Press, New Edition (31 July 2009), trade paperback, 496 pages, . Hardcover (lacks both the foreword and afterword that are in the trade paperback New Edition), The MIT Press; 1st edition (29 September 1998), . Boiteux, Marcel, Haute Tension, Odile Jacob,
További információk French Nuclear Power Program by the World Nuclear Association The reality of France's aggressive nuclear power push in Bulletin of the Atomic Scientists Interview with 1984 U.S. Ambassador to France from the Dean Peter Krogh Foreign Affairs Digital Archives The World Nuclear Industry Status Reports website Radioactivity.eu.com – Nuclear Energie in France
Kategória:Atomtechnika Kategória:Energiatermelés Kategória:Franciaország gazdasága