III. Miklós, románosan Nicolas Caradja vagy Nicolae Caragea fanarióta fejedelem az Oszmán Birodalom szolgálatában, aki 1782 és 1783 között uralkodott Havasalföldön.

Élete Miklós a Caragea fanarióta család új ágának képviselője. Constantin Caragea (meghalt Konstantinápolyban 1777-ben) és Zafira Sutu fia, valamint Demetrie Caragea (meghalt 1737-ben) mare postelnic unokája, illetve Zafira Rosetti unokája, aki Rosetti Antal herceg leánya volt.

A Fenséges Porta nagydragománja volt 1777 és 1782 között, majd – ahogy az e tisztséget betöltők esetében szokás volt – 1782. január 15-én elnyerte Havasalföld fejedelmi címét, miután Alexandros Ypsilantis lemondott. Még mielőtt elfoglalta volna hivatalát, Konstantinápolyból új adót vezetett be: háztartásonként 10 piasztert. A bojárok tiltakozása nyomán ezt 6 piaszterre csökkentette. Mivel Miklós nem rendelkezett nagy személyes vagyonnal, és számos kölcsönt vett fel hitelezői kielégítésére, kérte a fejedelemség ideiglenes kormányát, hogy 600000 piasztert küldjön neki Konstantinápolyba, hogy fedezze nagy családja utazási költségeit, valamint „hálapénzeket” osszon szét az oszmán miniszterek között. Bukarestbe érkezésekor, 1782. szeptember 6-án, a Fenséges Porta fermánja elrendelte számára, hogy küldje Konstantinápolyba az őszi búzakészletet. Mivel Havasalföldön a termés rendkívül gyenge volt, további adókat kellett kivetnie a lakosságra, hogy gabonát vásárolhasson Erdélyben, és eleget tegyen a kormány igényeinek.

Uralkodása idején az Orosz Birodalom állandó konzulátusokat hozott létre Bukarestben és Jászvásáron, valamint kétheti postajáratot indított Szentpétervár és Konstantinápoly között. Ezen keresztül a havasalföldiek petíciókat küldhettek a nagyvezírnek és a szultánnak, és ennek következtében Miklóst 1783. július 17-én leváltották. Mint sok fanarióta, ő is vonzódott a nyugati kultúrához, és francia barátai javasolták, hogy legyen a párizsi Feliratok és Szépművészeti Akadémia levelező tagja.

A volt fejedelem leváltása után egy évvel, 1784-ben hunyt el.

Családja Feleségül vette Tarisa Mikalopoulót, akitől 9 gyermeke született (6 lány és 3 fiú), többek között:

Zamfira, II. Alexandros Mavrocordat felesége Ioannis (1770–1828), a Flotta dragománja 1799–1800 között, majd a Fenséges Porta nagydragománja 1808-ban Smaragda, Nicolas Mavrocordato felesége (†1818), Alexandros Mavrokordat édesanyja

Fordítás

Források Mihail Kogălniceanu, Histoire de la Valachie, de la Moldavie et des Valaques transdanubiens, Librairie de B. Behr, Berlin, 1837.

Kapcsolódó szócikkek Moldvai fejedelmek listája Havasalföldi és moldvai fejedelmek családfája

Kategória:Havasalföldi fejedelmek Kategória:1784-ben elhunyt személyek