Malajzia délkelet-ázsiai ország az Egyenlítő közelében, tizenhárom államból és három szövetségi területből álló föderáció. Területe 330 803 km², amelyből 130 598 km² van a Maláj-félszigeten, a többi pedig - kisebb szigetektől eltekintve - Borneón. A mintegy 36 millió lakosú ország (2025) fővárosa Kuala Lumpur, de a szövetségi kormány székhelye Putrajaya.
Az ország többnemzetiségű és multikulturális, ami jelentős hatással van a politikájára is. A lakosság mintegy fele etnikailag maláj, a jelentős kisebbségeket a kínaiak, indiaiak és a bennszülöttek teszik ki. Az ország elsődleges, hivatalos nyelve a maláj, de az angol széles körben beszélt. Az alkotmány az iszlámot ismeri el az ország hivatalos vallásaként, de vallásszabadságot biztosít a nem muszlimok számára. Az államfő megválasztott uralkodó, akit a szövetségi államok szultánjai közül választanak ötévente.
A múltja a területén létező maláj királyságokban gyökerezik, de a 18. század óta a Brit Birodalom uralma alatt állt. 1957-ben a Maláj-félsziget (Malaya) elnyerte függetlenségét. 1963-ban Malaya egyesült Sabahhal, Sarawakkal és Szingapúrral, és megalakították Malajziát. 1965-ben Szingapúrt kizárták az államszövetségből, és az független városállammá vált.
Malajzia függetlenné válása (1957) után a bruttó hazai termék (GDP) közel ötven évig rohamosan, átlagosan évi 6,5%-kal nőtt. Az ország gazdasága hagyományosan a természeti erőforrásokra támaszkodik, de terjeszkedik a kereskedelem, a turizmus és a gyógyturizmus irányába is. Az újonnan iparosodott országok közé tartozik és előkelő helyen szerepel a humán fejlettségi indexen (HDI). Alapító tagja az Iszlám Együttműködési Szervezetnek (OIC), a Kelet-Ázsia Csúcstalálkozónak (EAS) és a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének (ASEAN), valamint tagja az el nem kötelezett országoknak (NAM), a Nemzetközösségnek és az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködésnek (APEC).
Földrajza A délkelet-ázsiai ország két, egymástól 600–650 km távolságban lévő országrészből áll: Nyugat-Malajziából (Maláj-félsziget, mely az Indokínai-félsziget déli nyúlványa), Kelet-Malajziából (Borneó sziget északi része, mely a Maláj-szigetvilághoz tartozó Nagy-Szunda-szigetek legnagyobb tagja). A félszigeten északon Thaifölddel, délen Szingapúr szigetével határos. Borneó szigetén délen Indonézia tartományaival határos, északnyugaton körbezárja a független Brunei állam területét.
Domborzat A Maláj-félsziget tengelyében sűrű erdőkkel borított hegység, a Központi-hegyvidék húzódik, amelyet nyugatról parti síkság övez. Borneó sziget partvidékét síkságok tagolják (sok helyen mocsaras, mangrovés síkságok), amelyekből kelet és dél felé hegységek, fennsíkok emelkednek ki. Legmagasabb pontja Borneó szigetén a Kinabalu (4101 méter). A Borneón (Sarawak) található karsztos Mulu-hegység (2371 m) rejti magában a Föld legnagyobb barlangtermeit.Magyar Nagylexikon: Országok lexikona, 2007.
Vízrajz A maláj-félszigetet nyugaton a Malaka-szoros, keleten a Dél-kínai-, illetve Borneót a Sulu- és a Celebesz-tenger határolja. Délen a félszigetet a Dzsohori szoros (Straits of Johor) választja el szomszédjától, Szingapúrtól.
A sok csapadék bővizű, de rövid folyókat táplál. Nagyobb folyói: A félszigeten: Pahang (475 km), Perak (400 km), Kelantan (350 km). Borneón: Rajang (560 km), Kinabatangan (560 km), Baram (400 km).
Éghajlat Malajzia éghajlata egyenlítői, az időjárás itt forró, páradús és csapadékos. Mindkét országrész a Föld legmelegebb pontjait összekötő termikus Egyenlítő mentén fekszik. Az évi középhőmérséklet 27-28 °C, az évszakos ingadozás 1-2 °C, a nappalok és az éjszakák között 5-8 °C. A forrósággal nagy légnedvesség párosul (átlagosan 85%). A térség az egyenlítői esők övezetébe tartozik, a csapadék mennyiségét a váltakozó irányú szélrendszer is növeli. Májustól szeptemberig a DNy-i monszun érvényesül, majd 6-8 heti átmeneti időszak után az ÉK-i monszun (tkp. passzát) uralkodik, amely a tenger felől érkezve szintén sok esőt hoz. A Maláj-félsziget nyugati oldalán évi - mm, a keleti parton - mm, Borneón - mm eső hull. A belső hegyvidéken az évi csapadék - mm.
Élővilág Faunája bennszülött fajokban gazdag. A főemlősöket az orangután, a sziamang, a fürge- és a szürke gibbon, a nagyorrú majmok és a makákók képviselik. A ragadozók közül megtalálható a maláji vadkutya, a maláj tigris, a ködfoltos párduc, az ázsiai aranymacska és a maláj medve. Előfordul még az ázsiai elefánt, a páratlanujjú patások közül az indiai tapír, illetve a jávai- és szumátrai orrszarvú.
Zonális eredeti növénytakarója trópusi esőerdő. A síkvidéki esőerdők 800 méter magasságig hatolnak a hegyek oldalán. Felettük hegyi esőerdők, majd köderdők nőnek. Az ország területének kb. 2/3-át borítja erdő (a 2000-es évek elején). A kiirtott erdők helyén kaucsukfa-, olajpálma- és rizsültetvények húzódnak. A part menti síkságon sok helyen mocsárerdők, az árapály zónában mangroveerdők élnek.
A gazdasági életben a 19. század folyamán volt nagy szerepe a fakitermelésnek. Az 1960-as években ismét hirtelen megnőtt a fakitermelés. A következmény: nagyon gyorsan súlyos gonddá vált a talajerózió. Ekkor tervszerű erdőgazdálkodást vezettek be az egész országban. A kivágott erdők egy részét újratelepítették, a leromlottakat feljavították. A kormány ösztönözte az értékes fafajták (pl. teakfa) telepítését, de a gyorsan növő, a papírgyártás nyersanyagaként szolgáló fajták telepítését is.
Nemzeti parkok A tengerpartok mangrove mocsaraitól a hegytetőkön élő tölgyesekig sokféle erdő van Malajziában.http://www.geographia.com/malaysia/nationalparks.htm Sok helyen ezekben alakítottak ki nemzeti parkokat.
Természeti világörökség
Az UNESCO Malajzia két nemzeti parkját tekinti a természeti világörökség részének: a Gunung Mulu Nemzeti Parkot és a Kinabalu Parkot.
Történelem Legkorábbi lakói negritó és veddid eredetűek voltak, akik valószínűleg 5-8 ezer évvel ezelőtt érkeztek a területre a mai Kína DNy-i vidékéről. Az első maláj telepesek (protomalájok) a Kr. e. 2. évezredben jöttek DK-Ázsia felől, őket több hullámban követték később az újmalájok.Magyar Nagylexikon: Országok lexikona, 2007
Az időszámítás első századaiban már centralizált hindu-maláj államok alakultak ezen a területen. Ekkor Indiával és Kínával állandó kereskedelmi kapcsolatot folytattak. Malajzia mai területe a korai időktől fogva DK-Ázsia egyik hajózási-kereskedelmi központja volt.
Az 1. évezred fordulóján az indonéz szigetvilág túlnyomó része a nagy Srividjaya (Srivijaya) buddhista-maláj birodalomban egyesült, amely a 8-13. század között uralta a félszigetet. A 14. századtól a jávai hindu állam, Majapahit terjesztette ki a fennhatóságát a területre.
Az első bizonyíték az iszlám megjelenésére a Maláj-félszigeten szintén a 14. századból származik. Melaka (Malakkai Szultanátus), a maláj kereskedők egyik központja az iszlám DK-ázsiai támasza lett.
A 16. század elején a portugálok hódították meg a Malakkai Szultanátust , majd 1641-ben holland uralom alá került. Egyik európai hatalom sem tudta azonban ellenőrzése alá vonni az egész félszigetet, ahol később is újabb szultanátusok alakultak. A Szumátra szigetéről érkező minangkabau telepesek létrehozták a Kilenc Állam (Negri Sembilan) szövetségét.
Közben a hollandokat az angolok váltották fel 1795-ben, majd 1818 és 1824 között rövid időre ismét a hollandok kezére került a terület, az 1824-es londoni szerződésben azonban kénytelenek voltak lemondani róla Nagy-Britannia javára.
A 19. század folyamán a maláj államok gyakran vettek igénybe brit segítséget belső konfliktusaikban. Az itt kitermelt ón fontossága a brit kormányzatot beavatkozásra késztette az óntermelő maláj államok ügyeibe. A 19. század második felétől kínai és indiai (tamil) bevándorlók jelentek meg a félszigeten.
A 20. század fordulójára Pahang, Selangor, Perak, Negeri Sembilan államokban, vagyis a szövetséges maláj államokban a tényleges hatalom a brit megbízottak kezében volt, akiket a maláj uralkodók ellenőrzésére neveztek ki. A britek „tanácsadónak” nevezték őket, de a valóságban döntő befolyásuk volt a maláj uralkodókra. Az angol uralom kiterjesztése 1909-ben fejeződött be, amikor Sziámtól elhódították a mai északi államok területét is. Az országot 1941–42-ben megszállták a japánok, majd a második világháború után visszatértek az angolok, és 1948-ban megalakították a Maláj Államszövetséget, amely brit protektorátus volt. Az ötvenes években kiéleződtek a belső ellentétek és felkeléssé fajultak, amit a briteknek csak külső segítséggel sikerült leverniük.
Az ország önállóságát csak 1957-ben ismerték el, amikor Maláj Államszövetség néven a brit Nemzetközösség független állama lett. 1963-ban csatlakozott az államszövetséghez az észak-borneói terület és Szingapúr, ekkor változott az ország neve Malajziai Államszövetségre. Szingapúr 1965-ben kivált, és önálló köztársaságként független állam lett.
A függetlenség első éveit az Indonéziával való konfrontáció jellemezte. Indonézia ellenezte Malajzia létrejöttét, ez pedig az indonéz–maláj határháborúhoz vezetett Borneón. Szingapúr 1965-ben ki lett zárva a szövetségből. A Fülöp-szigetek igényét jelentette be Sabahra. Ezt arra alapozta, hogy Brunei északkeleti területei 1704-ben a Sulu szultánsághoz csatlakoztak, amely utóbb a Fülöp-szigetek része lett. Ezt az igényt Malajzia elutasította. Az 1969. május 13-i faji zavargások után Abdul Razak miniszterelnök ellentmondásos új gazdaságpolitikába kezdett. Ennek célja a jövedelmek egy részének átcsoportosítása volt a bumiputras („hazai nép”) számára. Ebbe a malájok többségét beleértették, de nem a teljes bennszülött lakosságot. Malajzia azóta egy különleges etnikai-politikai egyensúlyt tart fenn, ahol a kormányzat arra törekszik, hogy minden rassz részesedjen a gazdaság fejlődésének hasznából, a gazdasági és politikai hatalomból.
Az 1980-as évektől az 1990-es évek közepéig Malajzia jelentős gazdasági fejlődést élt át Mahathir bin Mohamad miniszterelnöksége idején. Ekkor vált Malajzia mezőgazdasági országból ipari országgá, ahol az ipar fő ága a számítástechnikai és fogyasztói elektronikai eszközök gyártása. A tájképet is megváltoztatta számos óriásberuházás. Ezek közül legnevezetesebb a Petronas kettős tornya, Kuala Lumpur nemzetközi repülőtere, az észak–déli autópálya, a Sepang Formula–1 pályája, az új szövetségi főváros, Putrajaya.
Államszervezet és közigazgatás Malajzia államformája monarchia, kormányformája föderatív választói alkotmányos monarchia. Az ország vezetése thumb|A parlament épülete, Kuala Lumpur thumb|A képviselők ülésterme a parlamentben thumb|A miniszterelnöki hivatal, Putrajaya A tizenhárom államot szultánok és rádzsák vezetik, közülük választják meg ötévente a föderáció protokolláris szerepkörű államfőjét, aki a Yang di-Pertuan Agong (legfőbb szultán) címet viseli. 2016-tól V. Muhammad uralkodott az országban, de 2019-ben lemondott, helyére Abdullah pahangi szultánt választotta az uralkodók testülete.
Malajzia szövetségi államfője a Yang di-Pertuan Agong, vagyis a legfőbb szultán, aki a parlament és a kormány tanácsaival összhangban uralkodik. A legfőbb szultánt ötévente választják meg a maláj államok 9 örökletes szultánja közül; a másik 4 állam, akiknek névleges kormányzóik vannak, nem vesznek részt a választásban. Malajzia kormányzati rendszerét a nyugati parlamentáris rendszerekről mintázták, ez a brit gyarmati uralom hagyatéka. A gyakorlatban mégis több hatalommal van felruházva a kormányzat végrehajtói ágában, mint a törvényhozóiban, és a bírói testület meggyengült a kormány hosszan tartó támadásaitól a Mahathir korszakban. Az 1957-es függetlenség óta Malajziát egy több pártból álló koalíció kormányozza, a Nemzeti Front (korábban Szövetség).