Bodrog község Somogy vármegyében, a Kaposvári járásban.

Fekvése Kaposvártól 20 kilométerre észak-északnyugatra fekszik. Áthalad rajta a 7-es főutat az Osztopán és Somogyfajsz közötti 6712-es úttal összekötő 6706-os út. Szomszédos települések: keletre Somogyjád, délkelet-délre Csombárd, észak-északkeletre pedig Osztopán.

A falunak saját vasútállomása vagy vasúti megállója nincs, a legközelebbi vasúti megállási pont a Kaposvár–Fonyód-vasútvonal Osztopán vasútállomása Bodrogtól mintegy 5 kilométerre.

Története 1313-ból maradt fenn a Bodrog nevét („Botrok”, „Bodrok” formában) említő legrégibb oklevél. A név a lankás, bodros szóból alakulhatott ki; csak a 19. század óta írják g-végződéssel.

balra|bélyegkép|Az alsóbűi harangtorony 1449-ben a Bő nemzetség birtokai közé tartozott. A Bő nemzetségbeli Laki Thúz, valamint a Létai és Szőcsényi családok osztályos egyezségre léptek a helység fölött. 1512-ben Messer István is birtokosa volt, aki itteni birtokrészeit eladta Perneszi Imrének. 1726-ban nevét Bodrok alakban írták. Később a Lengyel családé lett. 1767-ben Nagy Benedek és Farkas József, majd a Hermann család birtoka volt, a 19. század elején pedig a Bottka családé. 1911-ben a Keller és Hegyesy családok örökölték. A községben lévő két kúria a 19. század elején épült, az egyiket Bottka Antal, a másikat báró Pongrácz Gusztáv építtette.

A határban, az úgynevezett Törökhegyen nagyméretű, valószínűleg a török hódoltság idejéből való földalatti építkezés nyomai láthatók.

A település már a 20. század elején is Somogy vármegye Kaposvári járásához tartozott. 1910-ben 563 lakosából 536 magyar, ebből 494 római katolikus, 63 református, 5 izraelita volt. A községhez tartozott Alsóbű-, Felsőbű-, Hidegér- és Álláskútpuszta is.

Bő Alsóbű- és Felsőbűpuszta helyén a középkorban a Bő nemzetség ősi birtoka, Bő helység feküdt, melynek neve legrégebben 1229-ben (Bev alakban) szerepelt fennmaradt okiratban; ekkor a székesfehérvári káptalan birtokában állt. Nevét egy 1329-es okiratban Bew alakban, az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzékben pedig, amely egyházas helyként említi, Bun alakban írták. 1458-ban és 1536-ban az oklevelek Szent-Keresztről címzett prépostságát is említették. 1500-ban Lak (Öreglak) tartozékai között szerepelt. 1549-ben Butsányi Korlátkőy Annát iktatták be a helység birtokába, 1559-ben pedig Tahy Ferenc és neje, Zrínyi Ilona vásárolta meg. 1701-1733 között neve Nagybű alakban fordult elő, ekkor Jankovics István birtoka volt. 1835-ben már két Bű nevű település is létezett: Alsóbű a Jankovics, Felsőbű a Pongrácz családé volt. Alsóbű Jankovics Xavértől vétel útján Siskovics Tamásra szállt, Felsőbű azonban még 1856-ban is a báró Pongrácz családé volt.

Felsőbű ma a település északi részét alkotja, Alsóbű pedig körülbelül ott feküdt, ahol a mai Petőfi utca eléri a Pogány-völgyi víz patakot. Az alsóbűi elhagyott temetőben néhány régi síremlék és egy összetört kőkereszt még ma is látható.

Szentmártonkő Az 1536. évi adólajstromban Bű szomszédságában Szentmártonkő helység szerepel, amely valószínűleg azonos azzal a Szent-Márton helységgel, melynek nevét már az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzék is tartalmazta.

Közélete Polgármesterei 1990–1994: Sütő Ervin (független) 1994–1998: Bodó Ferenc (független) 1998–2002: Heizer Kornél (független) 2002–2006: Heizer Kornél (független) 2006–2010: Heizer Kornél László (független) 2010–2014: Sütő Ervinné (független) 2014–2016: Sütő Ervinné (független) 2016–2019: Erdei Norbert (független) 2019–2024: Erdei Norbert (független) 2024– : Erdei Norbert (független)

A településen 2016. július 10-én időközi polgármester-választást kellett tartani, mert a korábbi polgármester, Sütő Ervinné pedagógus iskolai elfoglaltságaira hivatkozva áprilisban lemondott posztjáról.

Népesség A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 92,3%-a magyarnak, 2,2% cigánynak, 1,2% németnek, 0,2% románnak mondta magát (7,7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 51,5%, református 2,5%, evangélikus 0,2%, görögkatolikus 0,2%, felekezet nélküli 5,9% (23,3% nem nyilatkozott).Bodrog Helységnévtár

2022-ben a lakosság 90%-a vallotta magát magyarnak, 1,7% cigánynak, 1,4% németnek, 1,9% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (8,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 21,4% volt római katolikus, 0,4% református, 0,3% evangélikus, 13,1% egyéb keresztény, 1,4% egyéb katolikus, 5,3% felekezeten kívüli (56,5% nem válaszolt).Bodrog Helységnévtár

Nevezetességei balra|150px|bélyegkép|Az alsóbűi rovásfelirat Marton Ákos megyei főépítész tervei alapján új templom építésébe kezdtek 2005-ben; az építkezés 2010-ben fejeződött be. A templom közelében, valamint a „régi” Bodrog településrészen és Felsőbűn is áll egy helyi védelem alatt álló harangtorony.

Alsóbűn egy vaskohóban használt fúvókán találták meg 1999-ben a székely–magyar rovásírás legkorábbi emlékének tartott, vitatott olvasatú alsóbűi feliratot.

A falutól nyugatra lévő Álláskútpuszta lakóépületei mára nyomtalanul eltűntek, de a régi temető, valamint benne egy kápolna és egy százéves kőkereszt még ma is látható a szántóföldek között.

A helyi tűzoltóegyesület 2015 óta minden húsvétkor végigjárja a falut, és tűzoltófecskendővel locsolja meg a bodrogi lányokat, asszonyokat.

Jegyzetek

További információk

Kapcsolódó szócikkek

Kategória:Somogy megye települései Kategória:Somogy vármegye települései